A szecesszió mesterei a Hegyvidéken 3. - Medgyaszay István, „az építészetBartókja”

Medgyaszay (Benkó) István 1877-ben született Budapesten, 1959-ben hunyt el ugyanitt. Édesapja, Benkó Károly kőműves, építész volt. Az Építő Ipariskola elvégzése után Medgyaszay István 1900-tól Bécsben dolgozott, majd beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, valamint egyidejűleg a bécsi Műszaki Főiskolára.

Két év után átment a budapesti Műegyetemre, 1903-ban a Nemzeti Panteon tervével elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Gundel-díját. A következő évben szerezte meg mérnöki oklevelét. Benkó vezetéknevét 1906-ban anyai nagyanyja, Medgyaszay Kornélia után változtatta meg.
Székelyföldön, Németországban, Svájcban, Franciaországban járt tanulmányutakon 1904 és 1906 között. Egyiptomban és Szudánban megismerte a Nílus menti ókori kulturális emlékeket, majd Indiába utazott. Párizsban tanulmányozta a vasbeton építészet akkori legjelentősebb eredményeit, ezt követően épületein újszerű vasbeton szerkezeteket, dekoratív mellvédrácsokat, ablakkereteket alkalmazott.Műveiben elsősorban az erdélyi népi építészet – mint kiapadhatatlan forrás – elemeit használta fel, de hatott rá a Távol-Kelet művészete, és előfutára volt az organikus építészetnek is. Hosszú tanulmányútjai eredményeit korszerű vasbeton építési anyagra fogalmazta át, így eredeti, sajátos világot teremtett, amelyet az életművéről készült dokumentumfilm rendezője, Zajti Gábor Bartók Béla zenei univerzumához hasonlított.
Ebben a szellemben születtek jelentősebb épületei: a Veszprémi Petőfi Színház, a Soproni Petőfi Színház, a Nagykanizsai Színház, Rárósmulyadon a Szent Erzsébet-templom, Püspökladányban a római katolikus templom, Budapesten a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet. Szakírói tevékenysége is kiemelkedő. Benkó István néven jelent meg: Körösfő; Egy-egy székely házról, faluról; Népünk művészetéről. Medgyaszay István néven: A vasbeton művészi formáiról; A hun–magyar ókori művészet (Székfoglaló beszéd, 1927); Művészet és népművészet.
A Hegyvidék jellegzetes épületegyüttese a Kiss János altábornagy utca 55–59. számú bérházcsoport, amely Medgyaszay 1927-ben megnyert I. díjas tervpályázata alapján 1928–29-ben épült fővárosi köztisztviselők részére. A földszint plusz háromemeletes, magas tetős épületek U-alakú alaprajzzal, belső udvart alkotva valósultak meg, közöttük fásított szabad területtel.Épületenként négy lépcsőház vezet fel az emeletekre. A lakások alapterülete 35–130 négyzetméter között változik. A lábazat a földszint magasságában rusztikus terméskő burkolat, a felső szintek homlokzatfelületét változóan függőleges, ferde, halszálkás, rovátkolt díszítésű vakolat alkotja.
A homlokzatok jellegzetes elemei az íves záródású loggiák és az épületenként eltérő mintázatú, előre gyártott betonelemekből készült erkélymellvédek, amelyek az erdélyi, faragott deszkából kialakított tornácokra emlékeztetnek. A tengelyben lévő utcai és udvari főbejáratok felett Márton Ferenc 1929-es, színes sgraffitói díszítik a házakat. A csíkszentgyörgyi születésű festő és szobrász főleg székely témájú alkotásokat festett. Az 55-ös számú épületen népies jelenetek, az 57-es szám bejárata felett két táncoló lányalak, falán szarvasvadászat, az 59.-nél népi szólások, életképek láthatók.Ki kell emelni a lépcsőházak pávamintával – Medgyaszay jellemző motívumával – díszített, kovácsoltvas korlátait. Az épületek folyamatban lévő, szakszerű műemléki helyreállítása szívügye a házak gondnokának, Vargáné Szilágyi Erzsébetnek. A viszonylag jó állapotban megmaradt sgraffitókat is restaurálják. Medgyaszay hasonló stílusban több lakóépületet tervezett, például a budaörsi úti „városi házakat”. (Forrás: Rosch Gábor: Hegyvidéki épületek; fotók: Rosch Gábor, Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, Varga Péter.)A Kiss János altábornagy utcai bérlakások együttese emberközpontú arányaival, eredeti homlokzati kialakításával, korszerű lakásaival, a kertek gazdag növényzetével korát megelőzően a telepszerű lakóházépítés követhető példája. Napjainkban is érvényes művészi elveit egyik legjelentősebb épülete, a Veszprémi Petőfi Színház tervezésekor Medgyaszay így fogalmazta meg:
"A népek világküzdelmében csak erős és eleven kultúrával tarthatjuk felszínen magunkat. Ebben érintkezik a nemzeti cél a magasabb örök emberi céllal. Az eleven kultúra nem élősködik az idegen elmúlt korok művein, hanem alkot újat a maga életéből, a maga lelkéből valót. Alkossunk hát mi is újat, a mi népünknek valót, a mi népünk formakincséből, és formáljuk azt a mi lelkünk szerint. És mindenek előtt legyünk őszinték érzésben, formában és anyagban. Ne csináljunk vakolatból római kőpárkányt, ne öntsünk gipszből bécsi barokk márvány cifraságokat, és ne aggassuk azzal tele palotáinkat. A magyar ember szereti az egyszerűt, a világosat és a nyugodt komolyságot. Kevés szavú a nép igaz fia, férfiasan hallgat, de ha megszólal, értelmes és szabatos, vagy ragyogó világos, mint a Kelet költészete. Legyünk mi is egyszerűek az építkezéseinkben, ne féljünk a nagy, nyugodt, sima felületektől, de ha díszeset akarunk itt-ott, az legyen igaz anyagból és egészen eredeti, legyen becsületes, legyen magyar és igazán szép, mint a faragott hímes rokka meg a varrottas pereces kendő, amit a legény meg a lány ad egymásnak szeretetből."

Beöthy Mária építész