Batyuval_jottek_batyuval_menjenek

„Batyuval jöttek, batyuval menjenek”

Az Országgyűlés 2012. december 10-én fogadta el azt a javaslatot, amely január 19-ét a magyarországi németek elűzetésének emléknapjává nyilvánította. (1946-ban ezen a napon indult el az első kitelepítési vagon Budaörsről.) Az áldozatok tiszteletére tavaly (2013. március 11-én) ünnepi megemlékezést is rendeztek az Országházban, ahol a Bundestag elnöke, Prof. Dr. Norbert Lammert a megértés és a megbékélés fontos gesztusaként méltatta a határozatot. A parlament a határozat szerint „tisztelettel adózik mindazok előtt, akik a megaláztatások, elhurcolások áldozatai voltak”. (103/2013. OGY határozat)
A Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium nemzetiségi tagozatos diákjai a kitelepítésről szóló fotókból és korabeli dokumentumokból rendeztek kiállítást. A diákok a nemzetiségi népismeret órák keretében a budakeszi kitelepítésről szóló dokumentumfilmmel és az ahhoz kapcsolódó projekttel is megemlékeztek a sorsfordító eseményről. A Hegyvidéken alakulóban levő Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület is, karöltve a kerületi nemzetiségi iskolákkal és óvodával, tisztelettel hajt fejet az otthonuktól, a gyökereiktől és hazájuktól megfosztott áldozatok előtt.
A német származású magyar állampolgárokat ért megpróbáltatások 1944 telén kezdődtek a Szovjetunióba történő elhurcolásukkal. 1945 tavaszán, a földtörvény során alkalmazott elkobzások ugyancsak sok német ajkút érintettek. A „sikeres és gyors megoldás nem más, mint a svábok kitelepítése” – mondta Erdei Ferenc belügyminiszter.
A nagyhatalmak a potsdami konferencián (1945 nyarán) engedélyezték Csehszlovákiának, Lengyelországnak és Magyarországnak a német lakosság kitelepítését. A háború utáni magyar politikai elit többsége élt ezzel a lehetőséggel, és a német kisebbséget kollektíven kívánta megbüntetni: 1945. december 29-én megszavazta a rendeletet a magyarországi németek Németországba történő elűzetéséről. (12 330/1945.M.E.)
Magyarország 1946 januárjától 1947. májusig 127 ezer főt telepített ki Németország amerikai zónájába, majd 1947. augusztus 1-je és 1948 eleje között 50 ezret a szovjet övezetbe. Figyelembe véve a háború alatt nyugatra menekült 40-45 ezer német nemzetiségű személyt, 1948-ban 230 ezer magyarországi német maradt az országban.
„A németeket batyuval kell elküldeni, mert batyuval jöttek, batyuval menjenek” – idézi egy 1947-ben kitelepített magyarországi német lakos, Sch. A. azt a mondást, amit az akkori parlamentben egy képviselő mondott. A kitelepítésről a korabeli újságok is írtak: „Általában megértő a hangulat, a távozók beletörődtek a sorsukba. A vagonokat felvirágozzák, feldíszítik piros-fehér-zöld színekkel és zöld gallyakkal. Mindössze egy kocsi falán buggyant krétavégre a keserűség: Itt születtem, itt nőttem fel, kidobtak egy batyuval. A vagon utasai maguk törlik le a felírást." (Viharsarok, 1946. április 27.). A vonatok oldaláról letörölhető az írás, azonban a magyarországi német nemzetiségű lakosság kollektív kitelepítése – 200 ezer német gyökerekkel rendelkező magyar állampolgár megfosztása otthonától és hazájától – 20. századi történelmünk szomorú és kitörölhetetlen ténye marad.
„Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő” – olvasható Szent István Imre herceghez írt Intelmeiben. A kitelepítések után Magyarországon maradt német kisebbség tagjai nehezen tudtak „integrálódni“ az új, szovjet típusú rendszerbe, vagyonuk és földjeik elkobzása is súlyosbította helyzetüket. Sokukat internáltak és megfigyeltek, kultúrájukat, nyelvüket az 1960-as évekig nem használhatták, ami erős asszimilációs folyamatokat indított el. Ezért fontos ma a német nemzetiségi, kulturális hagyományok, értékek megőrzése és méltó folytatása.
A Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület tagjai – amint arról a Hegyvidék legközelebbi számában bővebben is olvashatnak az egyik alapítóval, Meskó Gyulával készült beszélgetésben – a német kisebbség kultúráját kívánják ápolni, és alapvető feladatuknak tekintik a svábhegyi és a magyarországi németek szokásainak felkutatását és megőrzését, valamint a karitatív tevékenységek elősegítését.

Dr. Gajdos-Frank Katalin igazgató

Jakob Bleyer Heimatmuseum, Budaörs

 

Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület: rozmaring12@gmail.com, Kövesdiné Martin Nóra,