A_legnagyobb_kincs_a_szeretet

A legnagyobb kincs a szeretet

Győri Péter, a Fekete István Általános és Előkészítő Szakiskola tanára negyven éve törekszik arra, hogy diákjai védett környezetben, egészséges társaikhoz hasonlóan élményekben gazdag gyermekkorban készülhessenek fel a felnőtt életre. A nemrégiben Németh László-díjjal kitüntetett gyógypedagógussal beszélgettünk.

Győri Péter 1976 szeptembere óta tanít a Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskolában. Az intézmény névadójának kiválasztásában neki is szerepe volt: mint mesélte, gyermekkora egyik kedvenc olvasmánya a Tüskevár volt. A természet szeretete azóta is elkíséri, és igyekszik tanítványai figyelmét is ráirányítani a bennünket körülvevő környezet számtalan csodájára, adományára. Sok szép emléke fűződik táborokhoz, túrákhoz, akárcsak ahhoz a negyven évhez, amit második otthonában, a Fekete István iskolában töltött el.

Gyógypedagógusként a kötelező tantárgyakon túl mire tanítja diákjait? – kérdeztük tőle.

– A tantestület egységesen osztja azt a véleményt, hogy a többségi társadalomba való beilleszkedés gyakorlására a szabadidő közös eltöltése biztosítja a legkedvezőbb lehetőséget iskoláskorban. Diákjaimmal 2004-ben bekapcsolódtunk a kerületi Katasztrófavédelmi Ifjúsági Verseny rendezvénysorozatába. A közös felkészülés és a versenyzés során folyamatosan háttérbe szorult a másság, és előtérbe kerülhettek az azonosságok: a megélt izgalom, sikerélmény, jókedv. Az elmúlt években három alkalommal is dobogós helyezést értünk el. Rátermettebb tanítványaimmal a teljesítménytúrákra is beneveztünk. A természetjárás olyan közösségi élmény, amiben számtalan lehetőség nyílik a rejtett értékek kibontakoztatására. Örök élmény marad, amikor három fiatallal végigjártuk az Országos Kéktúra teljes útvonalát.

A Fekete István iskolában nincs tipikus tanár-diák kapcsolat. Olyan, mintha egy nagy család lennének. Minek köszönhető ez?

– Kollégáimmal azon a véleményen vagyunk, hogy a gyerekek annál inkább elfogadják az általunk közvetített értékrendet, életformát, minél jobban érzik magukat az iskolában. Évek óta működik rockegyüttesünk, negyedévente „péntek partykat” rendezünk, ahol táncolunk, bömböl a zene, és még nassolni is lehet. Délutánonként rendszeresek a tanár-diák meccsek.

Pedagógusnap alkalmából, a gyerekek harmonikus személyiségformálása terén végzett kiemelkedő oktató, nevelő és gyógypedagógiai munkája elismeréseként, Németh László-díjat kapott.

– A közel negyven év alatt sok szerepkörben – osztályfőnök, szaktanár, túravezető, a diákönkormányzat segítő tanára – kipróbáltam magam. Ez lehetőséget adott, hogy több oldalról, más-más területen alakíthassam a diákok személyiségét. Mindig is azt vallottam, hogy a tanulásban nehézségekkel küzdő gyerekek esélyeit leginkább a gyakorlati életre neveléssel javíthatjuk. Nagy híve vagyok a közvetlen tapasztalatszerzésnek. Ha csak lehet, kimozdulunk a tanterem falai közül, és a valós életből szerezzük meg ezeket a tapasztalatokat. Igyekszünk az elméletben elsajátítottakat tevékenyen gyakorolni: faültetéssel, sziklakertépítéssel, madáretetéssel és így tovább. Aktív munkával érdemeltük ki, immár második alkalommal, az Ökoiskola címet.

Ha jól tudom, hamarosan nyugdíjba vonul.

– Tervezem… Nagy ajándék, hogy olyan kollégák vesznek körül, akikkel egyetértésben tudunk dolgozni. Felemelő érzés volt, hogy ajánlásukra 2006-ban megkaptam a Budapesti Pedagógusok Szakmai Szervezetének elismerő oklevelét. Öröm látni a lelkes, felkészült, fiatal munkatársaimat, aki majd átveszik a stafétabotot. Várja is már ezt a családom, mert két unokám, Hanna és Kolos mellett elkél a sokszoros segítség.

Az ember mindig tanul, még tanárként is. Ön mit tanult a diákjaitól?

– A legnagyobb kincset: szeretetet.

BM