Szántódi vakáció meglepetésvendégekkel
Kótai Mihály világbajnok ökölvívó és Miller Zoltán színész, énekes is csatlakozott a Fekete István iskola tanulóinak szántódi vakációjához. Az izgalmakban és programokban gazdag egyhetes nyaralásról Kalmár Katalin tanárnővel beszélgettünk.
Nemrég tértek vissza a szántódi táborozásról. Hogy sikerült a nyaralás?
– Ez volt a tizedik szántódi táboroztatásom a Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskolával. A részt vevő kollégáimmal együtt úgy gondolom, az idei hetünk különösen jól alakult, amiben nagy szerepe volt Pákay Zsoltné táborvezetőnek.
Milyen programokat szerveztek?
– Több tanulónknak nehézséget jelent a mozgás, ezért ebben az évben a programokat a tábor területén vagy annak környékére szerveztük. A hét folyamán jártak nálunk kovácsok, akikkel szöget, patkót készíthettek a gyerekek. Az iskolából ismert négylábú barátainkkal kutyás terápiás foglalkozást tartottunk. Két mauri masszőr önkéntes munkájának köszönhetően a gyerekek masszázsra is jelentkezhettek. Ezenkívül voltak kézműves-foglalkozások, különböző versenyek, foci, és ha az időjárás engedte, fürdés a Balatonban.
Két meglepetésvendég is járt a táborban.
– Először Miller Zoltán színművész látogatott el hozzánk, aki együtt énekelt a gyerekekkel. A másik vendég Kótai Mihály ökölvívó-világbajnok volt, aki egy kötetlen beszélgetést követően focizott a fiatalokkal. Mindkét látogatás jól sikerült, hatalmas élménnyel gazdagodtak tanítványaink és elmondásuk alapján a vendégeink is.
Az integráció jegyében számos iskolán kívüli programot szerveznek növendékeik számára. Milyenek az eddigi tapasztalataik?
– Igyekszünk minden kerületi rendezvényen jelen lenni, lehetőségeinkhez mérten versenyeken is részt venni. Az emberek gyakran rácsodálkoznak a diákjainkra, és sok esetben nem tudják, miként közelítsenek feléjük. Amikor azonban hosszabb időt tölt el valaki közöttük, jelentősen megváltozik a hozzáállása a sérült emberekhez. Tanítványaink igen különbözők: vannak teljesen önállóak, és olyanok is, akik minden tevékenységükhöz egyéni segítséget igényelnek.
Ha jól tudom, Miller Zoltán és Kótai Mihály is magukkal vitték gyermekeiket a szántódi táborba. Milyen kapcsolat szokott kilakulni az egészséges és a fogyatékos fiatalok között?
– Ez attól is függ, hogy milyen életkorú egészséges gyerekekről van szó. A táborban szép példákat láthattunk arra, hogy vendégeink óvodás-, kisiskoláskorú gyermekei önfeledten játszottak legfiatalabb tanulóinkkal. A kisgyerekek még nem ismerik a másság, a fogyatékosság fogalmát, természetes számukra, hogy bármelyik kortársukkal együtt játszanak. A nagyobbaknál más a helyzet: az első reakció általában a bizonytalanság, ami abból adódik, hogy nincsenek tapasztalataik, sokan csak a középiskola vége felé találkoznak először közelebbről valamilyen érzékszervi vagy értelmi sérült emberrel. Több éve járnak hozzánk közösségi szolgálatra a Tamási Áron iskola tanulói, és az idén először az Arany János iskola diákjait is fogadtuk. A segítő munka után a vendégeink rengeteg élménnyel gazdagodnak, többen rendszeresen visszajárnak. Örülnek, hogy végre tudják, hogyan segíthetnek sérült társaiknak. Eddigi tapasztalataink nagyon jók, mindkét oldalról pozitív visszajelzéseket kapunk. Fontosnak tartom, hogy ezeket a tapasztalatokat minél fiatalabb életkorban megszerezhessék a gyerekek, mert sajnos felnőttként már sokkal kevésbé befogadók az emberek.
B. M.