Szociális munkát végeztek a gimnazisták

Az idén is öt napot töltöttek el segítségre szorulókkal foglalkozó intézményekben a Városmajori Gimnázium diákjai. A már megszokott helyszínek mellett most először a tizenegyedikesek a Pető Intézet Kútvölgyi úti óvodájában a nemzetközi részleg munkájába is bekapcsolódtak.

Pokorni Zoltán polgármester kezdeményezésére 2010-ben az országban az elsők között a Hegyvidéken vehettek részt önkéntes szociális munkán az itteni középiskolák tizenegyedikesei. A program a kezdetektől töretlen népszerűségnek örvend, a diákok a gyakorlatban tapasztalják meg, mennyire fontos a rászorulók támogatása, az önzetlen segítségnyújtás.
A Városmajori Gimnáziumból az idén közel ötvenen csatlakoztak a felhíváshoz, és töltöttek el öt napot az általuk kiválasztott szociális vagy egészségügyi intézményben: a Gyermekház Általános Iskolában, a Budapest Fővárosi Önkormányzat Kútvölgyi úti, valamint a Kálvin János Református Idősek Otthonában, a Vakok Állami Intézetében és – most először – a Pető Intézet Kútvölgyi úti óvodájának nemzetközi részlegében.
„Az előrehozott érettségi miatt a szokásosnál kicsit kevesebben voltunk, akik viszont jelentkeztek, kivétel nélkül életük egyik legnagyobb élményének nevezték az önkéntes szociális munkát. Kedvezőek voltak a visszajelzések is, az intézmények a tavalyi évhez hasonlóan egytől egyig hasznosnak ítélték az együttműködést” – foglalta össze a tapasztalatokat Kass Géza, a Városmajori Gimnázium pedagógusa.
A program sikere azt bizonyítja, hogy a mai fiatalokban megvan a segíteni akarás, ha megkapják a lehetőséget, nincs szükségük ösztökélésre, élnek az alkalommal – hangsúlyozta Kass Géza. Nem véletlen, hogy a fogadó intézmények visszavárják őket, ráadásul mindig akadnak olyanok, akik a szociális munka során szerzett élményeik hatására orvosnak, konduktornak vagy épp gyógypedagógusnak tanulnak tovább.
„Olyan, mint egy panelház, ahol a lakók a nap huszonnégy órájában együtt élnek, ennek ellenére sokan egy kicsit magányosak – jellemezte a Kútvölgyi úti idősek otthonában eltöltött öt napot Golyán Gábor tizenegyedikes diák. – Talán ezért örültek nekünk annyira, mi pedig szívesen hallgattuk a történeteiket, rengeteget beszélgettünk, ha kellett, segítettünk a mindennapi teendők ellátásában.”
Gábor szerint sokat tanultak az idősektől, és megtapasztalhatták, mit kell majd tenniük, amikor szüleik, nagyszüleik megöregszenek, és segítségre lesz szükségük. „Jó volt együtt lenni az otthon lakóival, éreztük a szeretetüket – mondta a gimnazista. – Ha megláttak minket, mindig ránk mosolyogtak. Azt hiszem, ennél nagyobb köszönetet nem is kaphattunk volna a munkánkért.”

M.