Hegyvidéki Napok: igazi családi ünnep

– Nem tudja, hova megy ez a sok ember? – kérdezte egy idős hölgy a mellette álló kisgyerekes apukától a Széll Kálmán téri villamosmegállóban.

– A Hegyvidéki Napokra, mi is oda tartunk.

– Mi lesz ott?

– Egészségnap, koncertek, kirakodóvásár, állatsimogató, borbazár, főzőverseny, mindenféle jó. Szívesen odaadom a programfüzetet, pontosan le van írva – felelte az apa, majd átnyújtotta a lila brosúrát.

Az idős néninek minden bizonnyal elnyerte tetszését a kínálat, mert a MOM Sportban, az egészségnapon találkoztunk vele ismét, éppen vérnyomásmérésre várt.

Egy villamoson utaztunk, hallottam, hogy érdeklődött a Hegyvidéki Napok iránt.

– Jaj, igen! Emlékszem ám magára! Olyan sokan voltak a villamoson, muszáj volt megkérdeznem, hova mennek – mondta Irénke néni.

Ezek szerint először vesz részt a programon.

– Igen, bár már hallottam róla, de én a tizenegyedik kerületben lakom. Főleg a szűrővizsgálatok érdekelnek, már nem vagyok fiatal, állandóan orvoshoz járok. Itt egy helyen letudom az egészet, és ahogy nézem, a sor is gyorsan halad.

Minden kivizsgálásra elmegy?

– Ami érdekes lehet, arra igen. Elképzelni sem tudja, mekkora nyűg egy vérvétel! A háziorvosnál várok, hogy beutalót adjon, a vérvételen várok, hogy sorra kerüljek, aztán megint várok az eredményre. Csak dicsérni tudom ezt a programot és a szervezőket.

A tizenöt éves múltra visszatekintő egészségügyi rendezvényen az érdeklődők valóban időt, energiát és pénzt spórolhatnak meg. Ezúttal még a megszokottnál is többen vettek részt: néhány óra leforgása alatt közel kétezer szűrővizsgálatot végeztek el a szakemberek.

„Az idén olyan alternatív megoldásokat is felvonultattak a szervezők, amelyek nem kapcsolódnak szorosan az egészségügyhöz, ellenben elfogadottak a preventív gyógyászatban. A többi között ilyen a jóga és a talpmasszázs. A visszajelzések szerint ezek rendkívül népszerűek” – mondta Kovács Lajos alpolgármester, aki külön kiemelte: nagyon büszke az egészségnap sikerére.

*

A Gesztenyés kert nagyszínpada előtt négy nagyra nőtt dalia tréfálkozott a szó szerint mélyen tisztelt publikummal. A Langaléta Garabonciások humorérzéke legalább olyan nagy, mint ők maguk.Amikor egyikőjük „leszállt a magas lóról”, a közönségben helyet foglaló kétgyermekes édesapát kérték meg, hogy segítse fel társukat. „Ha a hónaljánál nem mögy, húzza a lábánál!” – adta ki az utasítást a mókamester, Gulyás László. Az apuka így is tett: a lábánál fogva húzta fel az elesett komédiást, azonban a művelet nem sikerült százszázalékosan. A férfi kezében ott maradtak a lábak.
„Hát, nízzenek oda! Maga meg mit csinált szerencsítlennel? Letípte a lábát? Most möhetünk az esztékába újat kírni!” – pörölt a langaléta. Mondanunk sem kell, mindenki sírt a nevetéstől. Az attrakció után rövid „mélyinterjút” készítettünk Gulyás Lászlóval.

Hogy érezték magukat?

– Nagyon jól! Reggel még kevesen voltak, de ahogy az előadás megkezdődött, egyre többen érkeztek. A környék legjobb közönsége gyűlt össze!
Ezután még megígérte, ha hívják őket, jövőre is eljönnek az „apró” hegyvidékiekhez.

*

A szigorúan hangzó, ám annál vidámabb közrendvédelmi programok már a nap elején rengeteg érdeklődőt vonzottak.
A kutyafuttató mellett óriási körben ücsörgő gyerekek és felnőttek Merlin, az éles eszű border collie produkcióját figyelték reggel tíztől. Sok érdekes részletet megtudhattak a nyomkereső kutyák kiképzéséről és feladatairól a jelenlévők, akiket Merlin tudása mellett Szikra, az illékony égésgyorsítók után szaglászó szálkás szőrű vizsla látványos sikerei is lenyűgöztek.
A kutyák mellett a rendőrlovak is népszerűek voltak, őket természetesen meg is ülhették az apróságok. A felnőtt korosztály számára is izgalmas látványosságot jelentettek a rendőrkutyák által bemutatott, nem is veszélytelen akcióhelyzetek, amelyek zárt területen, a kutyafuttatóban zajlottak.
Eközben újra és újra megszólaltak a szirénák – a rendőrautót, sisakot, motort próbálgató kisfiúk és kislányok nemcsak a kék-fehér „fronton”, de a tűzoltóautó környezetében is igen aktívak voltak. A Budapest Kongresszusi Központ parkolójában vesztegelő hatalmas, piros járgány volánjánál óriási bukósisakokban vigéckedtek a gyerekek, akik egy életre megtanulhatták, milyen félelmetes következményekkel járhat, ha az égő olajra vizet öntenek. A több méter magasra felcsapó lángoszlop látványos és hatásos lecke volt. A tűzoltást fecskendővel is kipróbálhatták a kicsik, akik bátran felkapaszkodtak a közelben kiállított, a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság által rendelkezésre bocsátott rendőrcsónakra is.
A polgárőrök sátrában toborzás folyt, többen el is vitték magukkal a belépési nyilatkozatot. „Ha csak egyetlenegy fő lép be a mai napon, már az is nagy öröm számunkra – mondta Woynárovich András, a kerületi polgárőrség vezetője, aki tárgyalt a Közép-Budai Önkéntes Polgárvédelmi Egyesület vezetőjével, Bakai Andrással egy közös gyakorlatról, amit várhatóan ősszel rendeznének meg. – Kihoztuk az Országos Polgárőr Szövetségtől szolgálati célra kapott két új biciklit is, amelyek a járőrözést segítik ezentúl.” Hozzátette, ez a harmadik év, hogy külön sátorban képviselteti magát itt a szervezet, amely egyébként igen aktív: indult a Mutasd meg magad! plakátpályázaton, sőt a vasárnapi főzőversenyen is ringbe szállt.

Egy másik pályázat eredményeit is kihirdették a közrendvédelem népszerűsítésének szentelt napon. A „Balesetmentes közlekedés gyerekszemmel” című kiírásra dömpingszerűen érkeztek a munkák – mondta örömmel Hoffmann Kornél, a kerületi rendőrkapitányság vezetője, aki Fonti Krisztina alpolgármesterrel közösen nyújtotta át az elismeréseket a korosztályok szerint díjazott gyerekeknek. „Nagyon jó megoldások születtek, legszívesebben mind a kétszázötven pályamunkát jutalmaztuk volna” – emelte ki a rendőrkapitány.
A jó hangulathoz nagyban hozzájárult a Katasztrófavédelem Központi Fúvószenekara, amely közvetlenül a díjkiosztó után lépett színpadra.

*

A szokásoknak megfelelően az idén is alkalom nyílt a sportolásra és a mozgásra a Hegyvidéki Napokon. A programokat úgy állították össze, hogy valamennyi korosztály megtalálja a neki tetsző elfoglaltságot.
Az Uniqa Team Újbuda SE által rendezett duatlonverseny indulói a Gesztenyés kertben futottak, míg az úszószámot a MOM Sport belső medencéjében rendezték meg. A vízilabdát népszerűsítette a Hegyvidék–YBL Waterpolo Club Hegyvidék Kupája, míg az ifjú labdarúgó-palánták a Hegyvidék SE minibajnokságában bizonyították be, hogy vannak még tehetséges magyar focisták.
Látványos ügyességi és erőszámok tették izgalmassá a CrossFitt versenyt, amelynek során az újdonságnak számító CrossKid (általános iskola felső tagozat) és Cross Training (középiskola) kategóriákban diákok is bemutatták ügyességüket. Sokuknak arra is maradt ereje, hogy kipróbálja a vadonatúj Street Gym-pályát.
Az idősebbeket a Kulturális Szalon szervezésében meridián és nagyitorna, a F&M Fitness And More jóvoltából pedig jóga, pilates, spinning, zumba, funkcionális köredzés, valamint ingyenes szabadtéri csoportos órák várták. Ráadásul a Hegyvidék Kártya felmutatásával a kerületiek ingyenesen használhatták a fitnesztermet és a MOM Sport uszodáját.

Szinte valamennyi programon részt vett a Takács család, amely a Böszörményi úton lakik. Takács Zoltán elmondta, hogy gyermeküket, a 14 éves Dávidot és a nagyszülőket is magukkal hozták.
„A feleségemmel kipróbáltuk a Fitness And More edzőtermet, és spinningeltünk is, közben Dávid a nagyszülőkkel az uszodát fedezte fel – mesélte a családfő. – Később cseréltünk, az édesanyámnak sikerült rávennie édesapámat, hogy álljanak be tornázni, úgyhogy az egész család mozgott egy kicsit.”

*

A Noé Állatotthon lakói és önkéntesei az idén is meglátogattak minket. Két bárány, egy kis róka, egy süni és egy nyuszi élvezte a gyerekek szerető simogatását.
Az állatotthon munkatársai minden alkalmat megragadnak, hogy felhívják az emberek figyelmét a helyes állattartásra, valamint arra, hogy az állatok érző, érzékeny lények. Sokan emlékezhetnek arra az egy évvel ezelőtti esetre, amikor szamarak a motorjáról szedtek le egy hatvanöt éves férfit, és mintegy ötven méteren keresztül hurcolták, miközben halálra marták. Az önkéntesek hatalmas harcot vívtak Muki és Szamóca életéért, akik immár a Noé Állatotthon lakói.

 Hogy vannak a szamarak? – kérdeztem Fazekas István önkéntest.

– Most külön ménesben élnek, jól érzik magukat. Semmilyen agressziót nem vettünk észre rajtuk, simogatni is lehet őket.

Mégis, hogyan marhattak halálra egy embert…?

– Biztos vagyok abban, hogy valamilyen konfliktus volt. Sajnálatos, hogy így végződött az eset, de egy állatot nem lehet egyedüli hibásnak kikiáltani. Az ember teszi őket olyanná, amilyenek. Ösztönösen támadnak, még a harci kutyák sem marcangolnak szét valakit ok nélkül. Mi az állatok szeretetére hívjuk fel a figyelmet. A gyerekek ne úgy ismerjék a csirkét és a birkát, ahogyan az áruházban, becsomagolva látják!

*

Az izgalmakra vágyó apróságok kiválóan szórakoztak a Gesztenyésben felállított kalandparkban. Három ugrálóvár és egy akadálypálya várta a kicsiket. Itt futottunk össze a nagycsoportos Marcival, akinek a sok mozgástól teljesen kipirosodott az arca. Ugrálás közben beszélgettünk vele.

Milyen az ugrálóvár?

– Nagyon jó! A többiekkel épp azt játszottuk, hogy ki tud magasabbra ugrani.

És ki nyert?

– Én, de a többiek szerint nem én. Pedig én ugrottam a legmagasabbra.

A kalandpályát is kipróbáltad?

– Igen, azt is, de ott nagyon kellett figyelni. A híd tetszett a legjobban.

Az akadálypálya munkatársa, Arnold elmondta, hogy a feladatok fejlesztik az egyensúlyérzéket, a karabiner és a heveder biztonságérzetet ad a kicsiknek. „Sportolásra is ösztönzi őket a pálya. A gyerekek jól érzik magukat, a félősebbeknek megmutatjuk, hogy a biztosításoknak köszönhetően nem lesz semmi bajuk” – tette hozzá az animátor.

*

Édes, félédes, száraz, vörös vagy fehér? A Hegyvidéki Napokon ismét borbazár várta a felnőtteket. Három idős úr éppen arról beszélgetett, hogyan kell helyesen bort inni. Egy pohár ital társaságában csatlakoztam hozzájuk.

– Hogyan kóstol meg egy bort? – szegezték nekem azonnal a kérdést.

Meglötykölöm a poharat, beleszagolok és belekortyintok.

– És miért csinálja ezt?

Fogalmam sincs. Elmondaná?

– A bort azért lötyköljük meg, hogy megtudjuk, testes, avagy vékony. Ha a pohár szélén ott marad az olajfolt, akkor testes, ha azonnal eltűnik, akkor vékony. Ott van még az öblögetés. Ha sokáig marad meg az íz a szánkban, az azt jelenti, hogy hosszú a bor. Ha rövid ideig érezzük, akkor rövid. Na, most mondja meg, milyen az, amit iszik!

Száraz, fehér. Szerintem vékony és rövid.

– Nagyon ügyes! Így kell ezt csinálni! – dicsért meg egyikük, majd a sikeres vizsga örömére koccintottunk egyet.

*

A fesztiválhangulatról a jobbnál jobb zenei fellépők is gondoskodtak. Görög dallamokra lehetett andalogni, kemény rockra tombolni. A Mesegyár zenekar, a Palio Buzuki együttes, az Octovoice énekegyüttes, az Üzletembers, a Marót Viki és a Nova Kultúr, valamint Hangácsi Márton gondoskodtak a szombati nap zenei hátteréről.

Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar koncertje alatt fiatalok és idősek egyként ropták a legnagyobb magyar slágerekre. A pázsit-parkett ördögei egyértelműen Gábor és Emőke voltak. Olyan táncot lejtettek a Casino Twistre, ami mindenkit lázba hozott.

Hogy érzik magukat?

– Kegyetlen jó a buli, imádjuk Marót Vikiéket!

Minden dalt kívülről fújnak?

– Persze! Nem vagyunk mai gyerekek, de olyan öregek sem. A szalagavatón táncoltunk ezekre, akkor is nagyot szóltak.

Csak a koncertre jöttek?

– Nem, voltunk az egészségnapon is, megsimogattuk a barikat, azóta pedig borozunk, sörözünk. Iszonyú jól érezzük magunkat! De hagyjuk a dumát, jöjjön inkább limbó hintózni! – fojtotta belém a szót Gábor, majd én is beszálltam a hegyvidéki limbó hintóba.
Ez most már biztos: Hambuch Gerdának nagyon jók az összeköttetései. Mi mással magyarázható, hogy a Hegyvidéki Napokon mindig zavartalanul szép az idő, mint azzal, hogy a MOM Kulturális Központ vezetőjét szeretik az égiek? Az idei, gazdag vasárnapi programot is verőfényes napsütés kísérte a Gesztenyés kertben.
Már az első fellépő, a Makám együttes a színpadhoz csalogatta az eredményhirdetésekre várókat Ákom-bákom című műsorával. „Amikor pár évvel ezelőtt elhatároztuk a Gesztenyés kert felújítását és a Sirály sétány beépítését, akkor az lebegett a lelki szemeink előtt, hogy ilyen rendezvénynek akarunk otthont adni, mint amilyen a Hegyvidéki Napok – mondta a családi nap megnyitója után lapunknak Pokorni Zoltán. – Ez egy találkozási pont: összegyűjtöttük azokat a kisebb rendezvényeket, amiket korábban szétszórva, a kerület különböző pontjain tartottunk. A programok között minden korosztály megtalálja a számára szórakoztató elfoglaltságot az ugrálóvártól a nyugdíjasklubig, a lacikonyhától a rockkoncertig, a táncmulatságtól a bazárig. Szeretnénk olyan életet kialakítani a nagyvárosi keretek között, mintha kisvárosban élnénk. Élvezzük a nagyváros adományait, miközben megteremtjük a kisvárosi, nyugodt létet. A Hegyvidéki Napokon régi barátokkal futhatunk össze anélkül, hogy azt előre megbeszélnénk.”
A polgármester ezután átadta a „Tiszta udvar, rendes ház” pályázat nyerteseinek az elismerő okleveleket és a díjat jelentő táblát, amely ezentúl a győztes házak falán hirdetheti, hogy azokat gondos, otthonukat, környezetüket szerető és rendben tartó közösségek lakják.

*

A díjátadást követően a Bab Társulat lépett a színpadra, különleges előadással kedveskedve kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Játékukban a vásári mutatványokat ötvözték a bábos elemekkel, produkciójukat mindvégig élő zene kísérte.

Eközben a bográcsokban már javában rotyogtak a főzőverseny csalogató illatú finomságai, az odasereglett tömeg pedig türelmetlenül várta, hogy megkóstolhassa a versenyműveket. Ebben az évben szerkesztőségünk is benevezett, így átéltük, amit a többi versenytárs: milyen nehéz türelemre inteni a kóstolni vágyókat a még félig kész étel fölött.
„Papa, én biztos nekik fogok szurkolni – mondta bográcsunk láttán a négyéves Pintér Márton, aki büszkén mutatta csuklóján a nevét és édesapja telefonszámát tartalmazó gyerekszalagot –, én is szeretnék pontozni!” Édesapja, a Pető Intézetben dolgozó Pintér Gábor elmondta nekünk, évek óta rendszeres résztvevői a Hegyvidéki Napoknak. „A Fodor utcában lakunk, és mindig elsétálunk ide, mert igazán gazdag családi programokat élvezhetünk” – mesélte, míg arra vártak, hogy Marci megkóstolhassa a főztünket.
Az idei főzőversenyre minden eddiginél több csapat nevezett be, és a szervezők leleményének köszönhetően abban mérhette össze tudását, találékonyságát, hogy melyik készíti el a legfinomabb bográcsban főtt tésztás ételt. Buday Péter mesterszakács, a zsűri elnöke szerint minden indulót nyertesnek kell tekinteni, mert választékos és finom ételeket készítettek, ám rangsorolni mégis kellett valamilyen szempontok szerint, ezért a séf különleges kategóriákat állapított meg, így minden résztvevőt díjazhatott.

A verseny győztes kategóriájában harmadik helyen végzett a Kulturális Szalon csapata, amelyik megmutatta, hogy „művészi fokon is lehet csirkepaprikást főzni, s hozzá spenótos galuskát tálalni”. Második lett tejszínes tárkonyos vaddisznóragujával a Hágó Kft. Városgazdálkodó csapata, míg a verseny győztese a Fitness & More lett csülökkel főtt, dödöllével tálalt pacaljával.
Buday Péter az eredményhirdetés után lapunk érdeklődésére elmondta: „Több versenyző és finomabb ételek fogadtak, mint az előző évben. Jó ötlet volt a szervezőtől, hogy tésztaételeket főzzenek, mert a pörkölt tésztával kombináció mellett számos különleges étellel találkoztam, így ezek nemcsak sok finomságot jelentettek számomra, hanem szellemi táplálékot is.”

*

Miközben a színpadon egymást váltották a jobbnál jobb produkciók, mindenki találhatott magának nemcsak szórakozást, de enni-, innivalót és magukat kellető portékákat is. A lacikonyha sültjei, a székelyudvarhelyi kürtőskalács, az érdekesebbnél érdekesebb szörpök, teák, mézek, lekvárok és különféle édességek éppoly kelendőek voltak, mint az ország számos borvidékéről érkező nemes italok.
A Furfangos Csodavilág szinte egész napra lekötötte a kisebbeket. Az ötéves Gergő a hordólovaglásra vállalkozott. „Mindkét kezeddel fogd a kötelet, akkor biztonságosabb!” – figyelmeztette apukája. „Nekem akkor is biztonságos, ha az egyik kezemmel téged foglak” – súgta a megszeppenten is bátor kisfiú.
Eközben a megunhatatlan kosárhinta reggeltől estig, szünet nélkül forgatta a gyerekeket. Kár, hogy felnőtt méretű kosaruk nincs – sóhajtottuk többen is.
A kézműves-foglalkozások, arcfestés és különféle bemutatók mellett ismét hívogatóan állt a Világ-Tér-Kép játékstandja. A gyerekek szemléletformáló játékokkal ismerhették meg, hogyan érzékelnek a különböző fogyatékkal élők. Sokan kipróbálták a különböző anyagfajták megismerését tapintással, vagy a csörgős párosítóval való hallást.

Szüntelen sürgés-forgás zajlott a rendezvény alatt, mégis sokan meg-megálltak egy pillanatra, hogy megcsodáljanak, vagy – mint e sorok írója – megsimítsanak egy-egy felöltöztetett fát. A Szalonka Horgolók színes hálókkal tekerték be több fa törzsét, ami óhatatlanul felkeltette az érdeklődést.

„Először Amerikában jelentek meg a gerillahorgolók. Ez a street art egyik válfaja, ám a falfirkával szemben nem környezetszennyező, mert bármikor lebontható – mesélte Hartmann Hilda, a Barabás Villa vezetője. – Én Hollandiában láttam elsőként ilyet, ahol a téli szürke hónapokat színesítették meg közösen fiatalok és idősek. Sokan kérdezhetik, mi értelme, van-e valamilyen hatása ennek az egésznek. Van! Egy ilyen fa mosolyt csal az arcunkra, megállunk egy pillanatra. Nálunk, a Barabás Villában már hagyomány a horgolás, most a Kulturális Szalonnal együtt próbáljuk bevonni a kerületieket ebbe a közös játékba.”

„Ősztől rendszeresen tartunk horgolóórákat – kapcsolódott be a beszélgetésbe Menyhárt Éva, a Kulturális Szalon vezetője. – Most tervezzük, hogy figyelemfelkeltésként hová is tegyük ki az itt látható horgolt anyagokat.”

*

Nem volt könnyű eltávolodni a színpadtól, hiszen Weszely Ernő, a Munkácsy Eszter Quartet, a Tárkány Művek, Szabó Balázs Bandája, a Cimbaliband, a Mystery Gang vagy Répászky Miklós Dániel produkcióját nehéz lett volna nem végighallgatni. Utóbbi előadó lejött a nagyszínpadról, és a borbazárban zongorázott a kóstolgató, vagy csak kíváncsi vendégeknek, igazi bár- (esetünkben inkább bor-) zongoristaként, mindenki élvezetére.

A szinte felsorolhatatlanul sok program mellett a megszokottan igényes, színvonalas kézműves vásár portékáiból válogathattunk. Mint minden évben, ezúttal is akadtak új termékek. Ilyen volt például a Bihari Füvesember, Ion Bonchis teakínálata, aki az 1800-as évek óta gyűlő családi tapasztalat alapján szedi és válogatja össze a különböző gyógynövényeket, hogy cukorbetegségben, szívproblémáktól, epe- és májbántalmaktól szenvedőknek nyújtson enyhülést, támogassa az idegrendszer, a pajzsmirigy, a vérnyomás és az emésztőrendszer működését – hogy csak néhányat említsünk a kétszázféle gyógynövény huszonöt betegséget enyhítő keverékei közül.

„Így, nyár idején legtöbben az alakformáló teákat keresik – mondta érdeklődésünkre a teákat forgalmazó Gy. Nagy Ágnes, – de sokan kérdeztek a pajzsmirigyvédő teánkról is. Azért örülünk az ilyen vásároknak, mert lehetőséget adnak arra, hogy sokakat megismertessünk a természetes gyógymódokkal. Ez azért fontos, mert egyre többen egyre több gyógyszert szednek számolatlanul és talán indokolatlanul is.”
Egy kedves idős hölgy szólított meg bennünket. „Igazi családi ünnep ez! Nézze, itt alszik a babakocsiban a legkisebb unokám! A nagyobbak épp csocsóznak a szüleikkel, a lányomékkal. Sokan vannak, még sincs tömeg, mindenki jól érzi magát, annyi látni- és kipróbálnivaló van itt, hogy egész napra jut program gyereknek, felnőttnek. Nagyon ügyesen megszerveztek mindent: kulturált a környezet, jó a hangulat, ide mindenki nyugodtan hozhatja a családját. Talán nincs is Budapesten más ilyen rendezvény, ahol ennyi nagycsaládot – nagyszülőket, unokákat – együtt látni.”

Miután még elcsábultunk néhány gyönyörű portéka, különleges, finom bor láttán, majd az utolsó koncert utolsó akkordja után kisétáltunk a Gesztenyés kertből, úgy éreztük, ahogy talán a legtöbben, és ahogy az egyik távozó fiatal pár is mondta: „Milyen kár, hogy csak egy év múlva lesz a következő…”

Boussebaa Mimi–Antal Ildikó