Nemetul_vitatkozasbol_jeles

Németül vitatkozásból jeles!

Nyolc ország versenyzői vesznek részt annak a Goethe Intézet által koordinált német disputaversenynek a döntőjében, amelyet országos szinten egy kerületi diáklány, Pőcze Júlia nyert meg. A Tamási Áron gimnázium tanulójának vita közben jött meg a kedve a versenyhez.

Mi motiválta, amikor elindult a vitaversenyen?

– Az iskolánkban már hagyománnyá vált a részvétel, amióta Magyarország bekapcsolódott a versenybe. A korábbi években többször is volt alkalmam megnézni ezeket a fordulókat, amelyeken mindig a tizenegyedik és a tizenkettedik évfolyam diákjai vesznek részt. Az idén én is elindultam, és először nem vettem túl komolyan, de ahogy haladt előre a verseny, úgy vált egyre fontosabbá, hogy kihozzam magamból a legtöbbet. Néha nem volt ínyemre a rengeteg felkészülés, de amikor a legjobb nyolc közé kerültem, elhatároztam, hogy be akarok jutni a döntőbe. Tetszett, hogy kifejthetem a véleményemet olyan dolgokban, amelyekben egyébként nem tehetném.

Minden fordulóban más témáról vitatkoztak?

– Igen, például arról, hogy levigyék-e a választójogi korhatárt tizenhat évre, hogy képezzenek-e kevesebb diplomást Magyarországon, vagy hogy vezessenek-e be dugódíjat a nagyvárosokban. Az elődöntő témája az volt, hogy legyenek-e nemzeti alkoholboltok a dohányboltok mintájára, illetve hogy visszavonják-e a közterületen való életvitelszerű tartózkodásról szóló szabályozást Magyarországon.

Ön a visszavonással szemben foglalt állást. Ez a saját meggyőződése?

– Nem, az álláspontokat kiosztják ránk. Én nem mondom, hogy ez a rendelkezés teljesen rossz, de laikusként úgy érzem, nem így csinálnám, ezért nekem jobban tetszett volna, ha a visszavonás mellett kell érvelnem. Ugyanakkor jó érvek vannak a szabályozás mellett, jól védhető volt ez az oldal is.

Mi volt a másik oldal érvei között, ami a legnagyobb kihívást okozta önnek?

– Felhoztak olyan érveket, hogy a szabályozás megsérti az emberi jogokat, és ezzel nagyon nehéz vitatkozni. Ilyenkor elő kell venni azokat a lapokat, amiket normális esetben nem venne elő az ember egy vitában, és meg kell próbálni elhinni és elhitetni, hogy egy ilyen rendelkezés ugyan lehet, hogy sérti az emberi jogokat, de az egész társadalom érdekét szolgálja.

Azt tudja, mi volt a döntő érve a vitában, amivel meggyőzte a zsűrit?

– A döntéshozatal után mindnyájunkat értékeltek. A nekem szóló visszajelzésből az derült ki, hogy a legmeggyőzőbb éppen az volt, ahogy a már említett, emberi jogi kérdést feszegető állásfoglalásra reagáltam. Hoztam erre egy statisztikát, ami szerint a közterületen való életvitelszerű tartózkodásról szóló rendelet bevezetése után drasztikusan csökkent a fagyhalálok száma a hajléktalan emberek körében. Én úgy érveltem: lám, ez az embertelen rendelkezés mégis emberi életeket mentett meg. Erről a mondatról azt mondták, hogy ütött.

Nem erkölcsromboló feladat olyan álláspontot védeni, ami nem egyezik a meggyőződésével?

– A vita segített megérteni, hogy nem minden fekete és fehér, hogy amit jónak hiszünk, abban is lehet valami rossz, és amit elsőre elvetünk, abban is lehet valami jó.

Milyen felkészülést igényelt a verseny?

– Mivel diákok vagyunk, tőlünk azért nem vártak olyan beható jogi felkészültséget, mintha felnőttek lennénk, de én úgy tapasztalom, a legfontosabb, hogy hozzunk adatokat, tudjunk forrásokat mondani, mert a számokkal nehéz vitatkozni. Sokat olvasgattam például az alkotmányt és az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatát, cikkeket, leginkább németül, és bizonyos témákban sokat hozzátettek a képhez a kommentek, amiket a külföldi sajtó anyagai alatt találtam. Ezek mind új érveket hoznak egy vitába. Az iskolából két némettanár, Vajda Beáta és Szemző Ildikó, valamint egy történelemtanár, Varga Gergely segítette a munkámat. Az iskolai, az iskolák közötti és az iskolahálózati fordulókban, valamint az országos kvalifikáción kiszűrt, az elődöntőbe jutott legjobb nyolc versenyzőnek és a tartalék disputázónak lehetősége volt kimenni Drezdába, egy ötnapos retorikai tréningre, ami csodálatos élményt jelentett számomra. Elég megterhelő volt – előfordult, hogy reggel kilenctől este fél tízig dolgoztunk –, de nagyon sokat tanultunk belőle. Nemcsak retorikára oktattak minket, de azt is figyelték, hogyan állunk fel a székről, hogyan tartjuk a fejünket, merre nézünk, miközben beszélünk, és persze megtanultuk igazán jól felépíteni a vitát. Ott megismerkedtünk a cseh versenyzőkkel is.

Tudja-e már, hogy milyen témák várják a döntőben?

– Azzal „ijesztgetnek”, hogy négy téma lesz, de hogy mik, az csak két-három héttel a verseny előtt szokott kiderülni.

Honnan tud ilyen jól németül?

– Hat éve tanulok, és nemzetiségi tagozatra járok, ahol mindent németül tanulunk, kivéve a fizikát. Heti hat nyelvóránk van, és körülbelül heti harminc órában csak német nyelvet hallgatunk.

Mikor lesz a döntő?

– Októberben. Mivel még sosem jártam Lengyelországban, már csak ezért is nagyon várom. Természetesen szeretném megnyerni a versenyt, de ha a legjobb formámat tudom hozni, és az esetleg nem elég a győzelemhez, akkor is elégedett leszek.

Eldöntötte már, milyen pályán szeretné kamatoztatni a retorikai tudását?

– Jogot szeretnék tanulni, illetve kacsingatok a diplomácia felé. Nagy álmom, hogy egyszer az UNICEF-ben dolgozzak, és – ha közvetetten is, de – gyerekeken tudjak segíteni.

Otthon is gyakorolja a felszedett retorikai rutint az önérdek-érvényesítésben?

– A szüleim és a testvéreim is jogászok, egy ilyen családban nehéz vitatkozni, de úgy érzem, hogy kezdek felnőni a feladathoz.Nemetul_vitatkozasbol_jeles2

Juhász Zsófia