Frissito_tea_a_kertbol1

Frissítő tea a kertből

Már lehet szedni azokat a növényeket, amelyek a kertben, vagy akár egy erkélyládában is megélnek, és nagyszerű házi tea készíthető belőlük. Ha odafigyelünk nevelésükre, akkor a közelgő nyár forró napjain mi is kortyolgathatjuk a citromfűből és a mentából készült frissítő italokat.
A citromfüvet (névről legalábbis) mindenki ismeri, mégsem látjuk gyakran a kertekben. Pedig nevelése semmilyen előképzettséget nem igényel, ellenálló és a termőhelyével szemben sem igényes. Évelő növény, tavasszal gyors fejlődésnek indul. Az ajakosokra jellemző szögletes hajtásokat nevel, amelyeken páronként állnak a világoszöld, laza szövetű, csipkés szegélyű levelek.
A Hegyvidéken jellemző meszes talajt kifejezetten kedveli, megfelelő öntözés mellett egy hónap alatt terebélyes bokrot nevel. A gyors növekedésnek a virágzás kezdete vet véget a nyár elején. A levelek tövében örvösen fejlődő, apró, fehér virágok vonzzák a méheket. Innen ered a mézfű, méhfű társnév, és innen eredeztethető a női névként is elterjedt tudományos neve, a Melissa, ami görögül méhet jelent.
A virágokból fejlődő fekete magokról a növény tovább szaporodik. Amennyiben a hajtásokat virágzás előtt levágtuk, akkor a föld alatt futó gyöktörzsek segítségével a citromfű gondoskodik utódairól. Néhány év alatt a megerősödő bokor körül több kisebb is megkezdi fejlődését, és ha napos helyet választottunk, s rendszeresen öntözzük, egy évtized alatt kimeríthetetlen méretűvé terjed a csoport.
Tea készítéséhez legegyszerűbb a friss hajtásokat levágni és azonnal forró vízbe áztatni. A kész teát melegen és hidegen is érdemes megkóstolni, különösen a forró nyári napokon, amikor a visszafogottan citromos íz különösen frissítő hatású. Ha elég sok citromfüvet termesztettünk, akkor a levágott hajtásokat szellős, napfénytől védett helyen szárítsuk meg. A száraz leveleket legjobb a merev szárakról leszedve tárolni. A citromfű íze jól érvényesül a nátha ellen készített teakeverékekben az őszi-téli időszakban, és élvezhetővé teszi sok más, jótékony hatású, de kellemetlen ízű gyógynövény teáját is.
Nyugtató hatása miatt feszültségoldásra és gyenge altatóként is kiváló. Az ínyencek „citrompótlóként” alkalmazzák a konyhában húsok, édességek ízesítésére.

Frissito_tea_a_kertbol2

A mediterrán növények között nem meglepő módon a menta neve is a görög mitológiából származik. Mentha egy csinos nimfa volt, akin megakadt az alvilág istenének, Hádésznak a szeme. A legenda többféleképpen ismert: az egyik szerint maga Hádész változtatta illatos gyógynövénnyé a nimfát, hogy elkerülje a bonyodalmakat, míg egy másik változatban Perszephoné, Hádész féltékeny felesége tette ugyanezt a helyzet elegáns megoldásaként.
A menta nevelése sok szempontból megegyezik az azonos növényrendszertani rokonságba tartozó citromfűével. A legszembetűnőbb különbség talán, hogy a menta eredetileg az üde réteket, vízpartokat és mocsarakat kedveli, így a száraz, köves talajban inkább csak szenved.
Készítsünk számára magas tápanyagtartalmú, nehezen kiszáradó, tőzeges talajt, és öntözzük gyakrabban, mint a citromfüvet! Ideális körülmények között is lassabban fejlődik, mert vastagabb, sötétzöld leveleket nevel. Nem bokrosodik, hanem az egymás mellett fejlődő, felálló, de el nem ágazó hajtásokból képez nagyobb állományt. Virága lilás, a hajtások csúcsán fejlődő füzérben nyílik.
A növény ízét senkinek sem kell hosszasan magyarázni. Teája a gyógyhatások mellett a sivatagi népek legjobb frissítője. A letört mentaágat egyszerűen forró vízbe teszik, és néhány perc elteltével sok cukorral megisszák. A hűs szobából nézve furcsa szokás ez, pedig a rekkenő hőségben tényleg működik, a menta frissítő hatása mellett a forró ital is hűsít. A gyógyászatban gyakran használt növény segíti az emésztést, nyugtat, külsőleg pedig sebek fertőtlenítésére alkalmas.

(Barta)