Az_idosebbeket_is_erinti_a_valtozokor

Az idősebbeket is érinti a változókor

Az Idősek Egészség Iskolája nyári szünet előtti utolsó előadásán egy sokakat érintő természetes állapot, a változókor volt a téma. Dr. Nagy László, a Budai Egészségközpont szülész-nőgyógyásza elmondta, a nők életük egyharmadát úgy élik le, hogy valamilyen formában hatnak rájuk a menopauza tünetei.

Az orvosi meghatározás szerint menopauzán azt a petefészkek által vezérelt utolsó havi vérzés utáni időszakot értjük, amit hat hónapon belül nem követ újabb menzesz – kezdte a változókorról szóló ismertetőjét dr. Nagy László az Idősek Egészség Iskolája májusi előadásán.
A Budai Egészségközpont szülész-nőgyógyász szakembere kiemelte, hogy a változókor beköszönte erősen egyénfüggő: befolyásolja a szülések száma, a fogamzásgátló szedése, a szociális helyzet és az életmód. Az Európai Unióban átlagosan 49 éves korban jelentkezik, ha negyven év alatt következik be, mindenképpen orvoshoz kell fordulni.
A változókor a 42-43 éves korban jelentkező premenopauzával kezdődik, ilyenkor még működik a petefészek, de egyre kevesebb petesejt érik meg. Míg huszonéves korban 100 menstruációs ciklus alatt 98 esetben van peteérés, a premenopauza alatt ez a szám 80-ra is visszaeshet. Ezt követi a perimenopauza (49–52 év), amivel a menstruáció elmaradása körüli időszakot jelölik, majd a postmenopauza (52 év felett), amikor a klasszikus panaszokat felváltják a szív- és érrendszeri megbetegedések, a csontritkulás.
A premenopauza jellemző tünete a rendellenes ciklus és a hormonegyensúly felborulása. Ha nincs peteérés, csökken az ösztrogén és a progeszteron mennyisége, az utóbbi ráadásul jobban, aminek az a következménye, hogy bizonyos szervekben fokozódik a sejtosztódás – elsősorban a méhben, vagy a mellekben. Mivel gyorsabb a sejtosztódás, megnő az esélye a sejthibák, ezáltal a daganatok megjelenésének. Ezért a 42-43 éves korban jelentkező cikluszavar esetén mindenképpen érdemes komolyabb kivizsgálást elvégezni.
A perimenopauza idején jelentkeznek a közismert tünetek, azaz a hőhullámok és az izzadás (összefoglaló néven: vazomotoros tünetek), a bőrhámlás, a töredezett köröm és haj, valamint a bőr-, illetve nyálkahártya-szárazság. Szintén jellemző a hangulati labilitás, a lehangoltság, a libidócsökkenés, az ingerlékenység és az alvászavar, megváltozik az ízek és az illatok érzékelése.
A leghosszabb időszak a posztmenopauza, amikor a klasszikus tünetek visszaszorulnak, helyettük viszont megkezdődik a csontállomány jelentős mértékű csökkenése. A csontsűrűség 22-24 éves korig növekedik, majd lassan kezd visszaépülni. Hogy milyen szintről indul el a leépülés, abban a genetikai örökség mellett legalább akkora szerepe van az életmódnak, a táplálkozásnak és annak, hogy fiatalon mennyi időt szántunk a testmozgásra. A rendszeres sportolás és a helyes étrend ugyanis növeli a csontsűrűséget.
A posztmenopauza során az állománycsökkenés felgyorsul, ami könnyen kompressziós töréshez vezethet, ugyanakkor gyógytornával és étrendváltással még ebben az időszakban is sokat tehetünk csontjaink biztonsága és egészsége érdekében. Megváltozik a vérzsírok eloszlása is a szervezetben, ezért sokkal nagyobb lesz a lerakódások miatt kialakuló szív- és érrendszeri betegségek kockázata. Ez különösen azért veszélyes, mert a menopauza előtt a nők védettebbek az ilyen típusú betegségekkel szemben, így nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy szűrésekre, kivizsgálásokra járjanak.
Mindezek ismeretében joggal merülhet fel a kérdés, mit lehet tenni a változókorban jelentkező kellemetlen tünetek megelőzése, enyhítése érdekében. A premenopauza alatt a vérzészavarok kivizsgálása, valamint szükség szerint szövettani mintavétel, a perimenopauzában a vérzészavarok diagnosztizálása, a klasszikus tünetek csökkentése és az ezeket követő tünetek megelőzése az elsőrendű feladat.
Bár egyre népszerűbb, a hormonpótlás erősen megfontolandó: nagyon fontos, hogy a kezelést mindig WHI-vizsgálat eredménye alapján, szigorú ellenőrzés mellett és egyénre szabva kell elvégezni. Rengeteg előnye van, azt azonban tudni kell, hogy akár harminc százalékkal megnövelheti a mellrák relatív kockázatát (tehát nem a betegség kialakulásának esélyét növeli harminc százalékkal!). Azt is figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a hormonpótlás miatt rendszeresen nőgyógyászhoz járó melldaganatos nők túlélési aránya százszázalékos.
A posztmenopauza éveiben a csontállomány rendszeres ellenőrzésére kell figyelmet fordítani, valamint törekedni az osteoporosis enyhítésére megfelelő étrenddel, rendszeres mozgással, vagy akár gyógyszeres terápiával.

(-os)