Forro_szivvel_hideg_fejjel

Forró szívvel, hideg fejjel

Halála után öt évvel kiváló monográfia jelent meg a világhírű tenoristáról, Ilosfalvy Róbertről (1927–2009). A magyar operakultúra egyedülállóan nagy karriert befutó művészének élete utolsó néhány évtizedében a Hegyvidéken, a Magyar jakobinusok terén volt az otthona. Rendszeresen kirándult a budai hegyekbe, időnként kerékpárral járta be a városnak ezt a részét, szerette a kis utcákat, a lankás hegyoldalakat. A Forró szívvel, hideg fejjel alcímű könyv írója, z. Tóth Antal a forrásmunkákban hivatkozik a lapunkban megjelent, Ilosfalvy Róberttel készült beszélgetésre is.
A szerző nem csupán életrajzi adatok felsorolásával töltötte meg a CD-melléklettel kiadott kötetet. Részletesen elemzi Ilosfalvy operaénekesi pályájának minden szerepét, begyűjtötte a világ nagy operaházaiban énekelt előadások kritikáit, idéz a művész édesanyjához írott leveleiből, a kollégák visszaemlékezéseiből, s mindezt bőséges fotódokumentummal színesíti, hatalmas névmutatóval egészíti ki.
Z. Tóth Antal pontos képet ad Ilosfalvy egyéniségéről, művészi lelkiismeretéről, gyönyörű hangi adottságairól, lelkiismeretes szerepfelfogásáról, hihetetlen szorgalmáról, kedvességéről, művésztársaihoz fűződő jó viszonyáról.
Ilosfalvy Róbert az egyik legkiválóbb szólistánk volt a Magyar Állami Operaház fénykorában, a világ jelentős zenei központjaiban aratott sikereivel zenekultúránk hírét öregbítette. A korszak nagy szopránjai énekeltek partnereiként, a legjelentősebb operakarmesterek és -rendezők ragaszkodtak hozzá előadásaikon.
„Szabadúszó” művészként meghódította Európa és Amerika közönségét, ám soha nem hagyta el hazáját, szívesen énekelt nem csupán anyaszínházában, hanem Magyarország hangversenytermeiben, rádió- és tévéstúdióiban is. Hosszú, sikeres pályája során közel háromezer produkcióban vett részt, ezek háromnegyede élő operaelőadás és klasszikus hangverseny volt.

László Zsuzsa