A_zene_osszekoti_oket

A zene összeköti őket

Lovagolnak, kung fuznak, könyvet írnak, hétvégén pedig zenekari próbára járnak, mert „ha szombat, akkor zenekar”. A hegyvidéki Solti György Zeneiskola vonószenekarának növendékei a belgiumi siker után a Dunaújvárosban megrendezett VIII. Országos Zeneiskolai Zenekari Versenyen értek el első helyezést. Az együttes vezetőjével és karmesterével, Bolla Milánnal beszélgettünk.

Milyen gyerekek a Solti György Zeneiskola vonósai?

– A legfiatalabb tagunk tizenhárom, míg a legidősebb húszéves. Ketten már egyetemisták, mégis visszajárnak hozzánk. Őket a szeretet köti ide. Szombat délelőttönként próbálunk, mégsem nyűg számukra, szívesen jönnek zenélni. Az egyik közösségi oldalon találkoztam egy bejegyzéssel, amit valamelyik növendékünk publikált. Egy figura szerepelt a képen, aki megmutatta, hogyan érzi magát a hét napjain. Szombaton volt a legvidámabb, hiszen ha szombat, akkor zenekar!

Hogyan sikerül összefognia a két teljesen különböző korosztályt?

– Az idősebbek is tizenhárom-tizennégy évesen kerültek be az együttesbe annak idején, és teljesen természetes számukra, hogy több korosztály zenél együtt. 2011-ben vettem át a zenekar vezetését, és az egyik legfontosabb feladat számomra a közösségépítés volt. Egy zenekar akkor működik jól, ha igazi közösséget alkotnak a tagok. Nemcsak tanítási órán találkozhatnak egymással, hanem táborokban, szabadidős programok alkalmával is. A növendékeink egyébként nagyon sokoldalúak. Különböző különórákra járnak, a balettól kezdve, a kosárlabdán át egészen a kung fuig, és olyan is van köztük, aki könyvet ír. De a zene összeköti őket.

A mai fiatalok leginkább popot hallgatnak, ami nagyon távol áll a klasszikus zenétől. Sokan kifejezetten ódzkodnak ettől a műfajtól. A zenekar tagjai hogyan viszonyulnak hozzá?

– A zeneiskolában tanulók már egészen fiatalon találkoznak a klasszikus zenével: Mozart, Bach, Vivaldi darabjain nőnek fel. Teljesen természetes számukra ez a műfaj. Amikor átvettem a zenekart, a repertoárbővítés szintén kiemelt feladat volt számomra, így a barokk zenétől a kortársig tényleg mindent játszunk. Sőt! A zeneiskola nyári zenei táborában, illetve az iskola leánykarával együttműködve musicalrészleteket is előadtunk már, mint például a Valahol Európában, vagy A muzsika hangja ismertebb dalait. Az ütő és fúvós tanszakkal kiegészülve pedig filmzenéket is szoktunk játszani, például a Harry Potterből, az E. T.-ből, A Karib tenger kalózaiból. Talán ezért sem unalmas növendékeink számára a zenekarozás.

Ennek meg is van az eredménye: az április végi VIII. Országos Zeneiskolai Zenekari Versenyen, Dunaújvárosban első helyezést értek el. Hogyan készültek a megméretésre?

– Rengeteget gyakoroltunk, még a tavaszi szünetben is voltak próbák. A felkészülésünket nagyban segítette, hogy nemcsak itt, a zeneiskolában, hanem más helyszíneken is játszhattunk, így a MOM Kulturális Központ színháztermében, vagy a Magyar Rádió 22-es stúdiójában. Ennek köszönhetően különböző akusztikájú helyekhez is megtanultak alkalmazkodni a gyerekek. Az egyéni felkészülésre szintén nagy hangsúlyt helyeztünk, minden zenekari taggal külön-külön átvettem a versenyműsort. Négy művet játszottunk: Arcangelo Corelli D-dúr Concerto grossójának két tételét, Grieg Holberg-szvitjéből a Gavotte tételt, Bartók Gyermekeknek című sorozatából négy tételt és Orbán György Tangóját.

Fel tudná eleveníteni a verseny pillanatait? Mire gondolt az előadás közben?

– Végig a partitúra és a zene ment a fejemben, és igyekeztem minél szorosabb, állandó kapcsolatot teremteni a zenekarral. Az volt a fantasztikus, hogy a karmesteri dobogón állva éreztem, a gyerekek is nagyon koncentrálnak, mindenki azt akarja, hogy jól sikerüljön az előadás.

Számítottak a győzelemre?

– Számomra óriási meglepetést jelentett a verseny eredménye. Az értékelésnél a zsűritagok a zenekarunk nagyon szép, már-már professzionális hangzását emelték ki. A veszprémi zenekarral együtt értünk el megosztott első helyezést, ami azért is öröm, mert éppen velük építettünk ki szorosabb kapcsolatot két évvel ezelőtt. Tavaly Belgiumban, egy nemzetközi versenyen lettünk elsők, természetesen annak is nagyon örültünk, de a mostaninak talán még jobban. Magyarországon ugyanis általánosságban sokkal színvonalasabb a zeneiskolai képzés, mint akár Németországban, vagy Franciaországban. Így az országos versenyen talán még erősebb volt a mezőny, mint külföldön.

Boussebaa Mimi