Nosztalgiajarat_a_gyermekvasiuton

Nosztalgiajárat a gyermekvasúton

Vidám gyereksereg lepte el azt a nemrégiben felújított, 85 éves szerelvényt, amelyik a gyermekvasút napján indult útjára. A jegyet váltóknak csodálatos utazásban és izgalmas programokban volt részük.

A Széchenyi-hegyi állomáson büszkén pompázott az a nemrégiben felújított, az idén nyolcvanöt esztendős nosztalgia motorvonati szerelvény, amely a gyermekvasút napján vitte kirándulásra a jelenlévőket. „Bízunk benne, hogy még nagyon sokáig közlekedik itt, a budai hegyekben. A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvánnyal az a közös célkitűzésünk, hogy népszerűsítsük a magyarországi kisvasutakat, bemutassuk ezeket a páratlan közlekedési emlékeket” – fogalmazott köszöntőjében Bauer Károly, a gyermekvasút vezetője.
Az ünnepélyes megnyitó után – amelyen a muzsikát a gyermekvasút rézfúvós nosztalgia-zenekara szolgáltatta – megnyíltak a kordonok, a gyerekek pillanatok alatt ellepték a vonatot. Csodálattal figyelték a „vasparipa” belső terét, kis kezükkel óvatosan simogatták ablakait, kallantyúit.
Az ámulat csendjét egy ötéves forma kislány törte meg: „Anya, miért ilyen fiatal a kalauz néni?” – kérdezte, amikor megpillantotta a vasutas-uniformist viselő jegyvizsgálót. „Mert még ő is gyerek. A kisvasúton gyerekek dolgoznak” – érkezett a többiek által is kíváncsian várt válasz.
Ezután nem sokkal felhangzott a vasúti jel: mehet! Az apróságok szemüket az ablakra tapasztva csodálták a budai hegyek szépségét. Lakott területeken autósok és járókelők integettek ismerősként az elhaladó szerelvény utasainak.
Két megálló között a tizenöt esztendős Noémivel, azaz a „kalauz nénivel” beszélgettünk. „Anyukám gyermekvasutas és úttörővasutas volt, a nővérem is itt »dolgozik«, én pedig már negyedik éve vagyok a közösség tagja. Imádom a társaimat, nagyon jól érzem magam” – mondta.
Időközben megérkeztünk Hűvösvölgy állomásra, ahol a program még korántsem ért véget. A résztvevők betekinthettek a vasutas szakma kulisszatitkaiba, a Gyermekvasutas Múzeumban korabeli újságcikkeket, fotókat nézegethettek, míg a vontatási telepen közelebbről is megismerhették a szerelvényeket.
„Én egész nap vonatoznék, nagyon tetszett! A magasban kicsit féltem, hogy leesik a kocsi, de végül is nem esett le” – mesélte élményét a kisiskolás Gergő, aki azt is elárulta, hogy még nem tudta eldönteni, villamosvezető vagy masiniszta legyen, ha felnő.

BM.