Segito_munkat_vegeztek_a_diakok1

Segítő munkát végeztek a diákok

Az idén is részt vett az országban elsőként a Hegyvidéken meghirdetett szociálismunka-programban a Tamási Áron iskola. Az intézmény 11. osztályosai két hetet töltöttek el különböző segítő intézményekben, valamint immár második alkalommal látogatták meg a magyarmecskei iskola diákjait.

Pokorni Zoltán polgármester kezdeményezésére négy évvel ezelőtt középiskolásoknak szóló önkéntes szociálismunka-programot indított el a Hegyvidéki Önkormányzat. Ennek lényege, hogy a tizenegyedikesek önkéntes alapon egy hetet töltenek el valamelyik rászorulókkal foglalkozó intézményben.
Miközben segítenek az ott dolgozóknak, megismerik a szociális szféra mindennapjait, és ami ennél is fontosabb, megtapasztalják, mennyire fontos a tolerancia, valamint a társadalmi helyzetük, netán egészségi állapotuk miatt rossz helyzetbe kerülő emberek támogatása. A kezdeményezéshez az elsők között csatlakozott a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium, amelynek 11. osztályos diákjai az utóbbi két évben már teljes létszámban részt vesznek a programban.
Nem volt ez másképp ezúttal sem, a tanulók a már megszokott helyszínek – a Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola, a Miskolci úti Gyengénlátók Általános Iskolája, a Nemzetközi Pető Intézet Villányi úti általános iskolai részlege és a Vakok Batthyány László Gyermekotthon Római Katolikus Óvodája, Iskolája – mellett az idén először a Pető Intézet óvodájába is meghívást kaptak. Az osztályfőnöki órákon megtartott iskolai felkészítés és a tavalyi tizenegyedikesek beszámolója alapján mindenki maga választhatta ki a számára legvonzóbb intézményt.
Hajnal Gabriella, a Tamási iskola igazgatója lapunknak kiemelte: az előzetes beszélgetésnek azért van jelentősége, mert nem szeretnék az ismeretlenbe küldeni a diákokat. „Arra törekedtünk, hogy senkit ne érjen meglepetés, a tanulóink legyenek tisztában azzal, melyik helyszínen milyen munka és körülmények várnak rájuk. Hiszen a cél nem az elrettentés, hanem a szociális érzékenység kialakítása, illetve továbbfejlesztése” – hangsúlyozta az igazgató, hozzátéve, hogy a tapasztalatok továbbra is kedvezők, a tanulók saját bevallásuk szerint megváltozott életszemlélettel, új fontossági sorrendet felállítva térnek vissza a szociális munkáról
Ahogyan a Pető Intézet óvodájának integrált csoportjában egy hetet eltöltő egyik diák fogalmazott, „jó volt látni, mennyire szeretik és elfogadják egymást a gyerekek. Itt nem volt különbség fogyatékos és egészséges között, sem pedig kiközösítés. Mindenki játszott mindenkivel, és elfogadták a másikat úgy, ahogy van.”

A budapesti helyszínek mellett immár második alkalommal a magyarmecskei iskolában is dolgoztak a tamásis diákok. Nem érkeztek üres kézzel, ugyanis a korábbi gyűjtéseken felajánlott ruhaneműket és játékokat is magukkal vitték.Segito_munkat_vegeztek_a_diakok2„Fokozottan hátrányos helyzetű térségről van szó, ennek ellenére a kistelepülésről minden évben többen bejutnak a sellyei, szentlőrinci és pécsi középiskolákba, köztük a méltán híres Leőwey Klára Gimnáziumba. Mindez annak fényében különösen nagy eredmény, hogy a településen a gyerekek korántsem ideális körülmények között kénytelenek tanulni” – mondta Hajnal Gabriella.
A magyarmecskei gyerekekkel foglalkoztak a tanórákon és a napköziben a hegyvidéki „különítmény” tagjai, akik ottlétük alatt korrepetálták a rosszabbul teljesítőket, míg a jó tanulóknak segítettek felkészülni a különböző tanulmányi versenyekre. Jutott idő a szórakozásra is, egyebek mellett közösen kirándultak.
Hogy pontosan mit tapasztaltak, arról az egyik önkéntes diák így írt: „Lehetőségünk volt megismerni a körülményeket, amelyek között az ottani emberek élnek. Körülményeket, amelyeket legtöbbünk még emberinek se nevezne. A vakolatlan házak, a ruha és élelem, valamint sok helyen a közművesítés hiánya magáért beszél. Többé-kevésbé részei voltunk egy közösségnek, amely kulturálisan gazdag és virágzó lehetne, mégis elképesztően életképtelen, sőt önpusztító olyan szinten, ami egy modern államban nem megengedhető. Mégis, ha többen is hosszú távon úgy döntenek, mint mi, lelkiismeretes munkával és támogatással el lehet érni a megfelelő mértékű integrációt, ami egy problématenger megszüntetését és fejlődést eredményezne mindenki számára.”

m.