Tavaszi_szel_rugyet_araszt2

Tavaszi szél rügyet áraszt!

Szerencsére nem kellett ádáz harcot vívnunk a téllel, csapatainkat és a szánkóinkat is a padláson hagyhattuk… Tavasz Tündér magától értetődőn és mindenekelőtt átvette a hatalmat, varázspálcájával kicsit sem kellett hadonásznia, lágy „jó reggelt”-csókot lehelt a természetre, és az erdő azonnal megmozdult.

Ha valakit nem győzött volna meg a mámorítóan friss, föld-illatú levegő, vagy az erdő madarainak ordító trillázása, füttyögése és csivitelése, a pattanásig feszülő rügyeket is csak a véletlen, és nem a tavasz művének tudja be, az vessen egy pillantást az idei év legzsengébb „ma született” állatkáira.Tavaszi_szel_rugyet_araszt1Vaddisznóéknál már megszülettek a csíkos hátú, korongorrú malackák, a kis borzok a napokban dugják ki az orrukat először a kotorékból (borzvár), és a mezei nyulak kicsinyei is mostanában kezdik el tanulni a tapsifülesség első mozdulatait. A Budakeszi Vadaspark Parasztudvarát igazából átnevezhetnénk Háztáji Ovinak, mert lassan több az állatkölyök, gida és bárány, mint a felnőtt…
Bár még csak a tavasz elején járunk, nem meglepő ez a korai szaporulat a háziállatoknál. A vadvilágban viszonylag később érkezik a „kölyökáldás”, a kutyaféléket (róka, sakál) mostanában részegíti meg a szerelem, és a biológiai órájuknak eleget téve aktívan és lelkesen dolgoznak az utódok létrehozásán, amit a szaknyelv „koslatásnak” hív. A macskafélék – vadmacska, hiúz – „pacsmagolnak”, a menyétfélék is nászra kelnek, hogy jó néhány hét múlva emberi szíveket összetörő, cukifaktor-mutatót kiakasztó fizimiskával megszülessenek a maréknyi, sípoló szőrmegombolyagok. A magunk részéről szeretettel várjuk a legkisebb (erdő)lakókat!

Jaloveczky Viktória

(Budakesz Vadaspark)