Olimpiat_akar_nyerni_a_hegyvideki_tornasz

Olimpiát akar nyerni a hegyvidéki tornász

Nagyszerűen szerepelt a nanjingi ifjúsági olimpián Kardos Botond. A Diana utcai Testnevelési Egyetem Gyakorló Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium diákja a második helyet szerezte meg a korlát szerenkénti döntőjében, s mindössze két századdal maradt le az aranyéremről. Az ifjú tornász nem titkolt vágya a felnőtt olimpiai bajnoki cím megszerzése.

Érmes reményekkel vágott neki a kínai Nanjingban rendezett ifjúsági olimpiának Kardos Botond, és nem is kellett csalódnia: kiváló versenyzés után csupán egy hajszállal (azaz két század ponttal) maradt le az aranyról. A Diana utcai Testnevelési Egyetem Gyakorló Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium tizenhét esztendős tanulója tizennégy éve szertornázik, és szereti az extrém sportokat is – ha pedig mindemellett marad még ideje, szívesen ír rapszövegeket.
„Az egész úgy kezdődött, hogy kiskoromban meglehetősen mozgékony gyerek voltam, ezért a szüleim úgy gondolták, keresnek valamilyen sportot, amelyben kellőképpen elfáradok. Így kezdtem háromévesen heti háromszor tornára járni. Az edzők tehetségesnek tartottak, az első osztályt már a csoporttársaimmal kezdtem, az edzések pedig mindennapossá váltak” – mesélt a kezdetekről Kardos Botond, aki elmondta, hogy a korlát és a talaj a két kedvence. Ez utóbbi számban nem sikerült dobogóra állnia az ifjúsági olimpián, a korláton megszerzett ezüst azonban mindenért kárpótolta.
„Nagyon jól éreztem magam, egy kivételével sikerült mindegyik számban felszabadultan versenyeznem. A szombati szerenkénti döntőt sajnos elrontottam, rettenetesen izgultam, túlságosan görcsös voltam, elkapkodtam a gyakorlatot, s végül csak a hatodik helyet szereztem meg. Kicsit letörtem, de úgy voltam vele, még ott a vasárnap, én innen nem mehetek haza érem nélkül! Másnap úgy indultam neki a versenynek, hogy tudtam, képes vagyok megcsinálni” – emlékezett vissza az „ezüstös” napra a hegyvidéki tornász, hozzátéve, egészen a kézenállásig a korlát döntőjében is remegett gyakorlat közben. Akkor viszont, mint fogalmazott, hirtelen minden elcsendesült benne, és onnan már csak a mozdulatokra összpontosított.
„Fantasztikus érzés egy ilyen nagy versenyen felállni a dobogóra, alig akartam elhinni, hogy ott lehetek. Erről álmodoztam, és valóra vált; azt hiszem, ez a sport egyik legszebb pillanata” – foglalta össze érzéseit az ifjú sportoló.
Botond külön kiemelte az iskolájától kapott támogatást. Mint mondta, szülei mellett a tanárai is mindenben segítik, részt vehet az akár egy-két hónapig tartó edzőtáborokban és a versenyek előtti felkészüléseken is. Edzője szerint van esélye kijutnia már a következő, riói olimpiára, a realitás azonban sokkal inkább Tokió, ahol nem lehet más célja, mint az aranyérem megszerzése.

(sm.)