Piros_Ildiko_boldogsaga

Piros Ildikó boldogsága

Ez nem Huszti Péter-, hanem Piros Ildikó-est! – szólt közbe nevetve Piros Ildikó, amikor Kondor Katalin épp azt mesélte, hogy a legutóbbi találkozásukkor megkérte Pétert, hozzon egyet a feleségével készült közös lemezükből, de akkor azt a választ kapta, hogy az otthon sincs meg nekik. Szerencsére a színművésznő talált egyet, így az Ismeretlen ismerősök című beszélgetésen a Barabás Villa közönsége is belehallgathatott a dalokba.
„Válassz számot, és lejátsszuk” – fordult oda Kondor Katalin Piros Ildikóhoz, aki Juhász Gyula Szerelem című versének megzenésített változatát szemelte ki, majd néhány másodperc múlva így szólt: „Ezt nem hiszem el! Mégis Huszti Péterről van szó...”
A dal meghallgatása után a publikum beszállhatott a képzeletbeli nosztalgiavonatba, és megismerhette a ma is gyönyörű, Kossuth- és Jászai Mari-díjas Piros Ildikót. Az „egyszer volt, hol nem volt” kislánykorában kezdődött.
„Édesapám korán meghalt, hárman, lányok, maradtunk anyukánkkal. Kicsiként szerettem táncolni, énekelni, szavalóversenyeket is nyertem. Egy napon anyukám rám nézett, és azt mondta: »Te színésznő leszel!« A húgomnak nagy volt a feneke, de jól tanult. Hozzá így szólt: »Neked nagy a popsid, és okos vagy, úgyhogy te orvos leszel«” – emlékezett vissza a ma már Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Érdemes művész, aki azt is hozzátette: a nővére Szeged leghíresebb orvosa lett.
Az anyai jóslat akkor vált valósággá, amikor Piros Ildikó az 1200 jelentkező közül felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, ahol többek között olyan kiválóságokkal tanulhatott, mint Kern András, Sunyovszky Szilvia vagy Verebes István. A sikerek aztán már jöttek maguktól. Tehetsége és szépsége azonnal feltűnt a szakmának, már elsősként filmszerepet kapott.
„Vitt a sors. Mindig nagyon komolyan vettem a munkámat – vallotta a művésznő, aki elárulta, Rut​tkai Éva a kedvenc színésze. – Azért jártam el a Vígszínházba, mert meg akartam fejteni, mitől működik benne a nő. Csinálja, vagy született? Szerintem ilyennek született.”
A színpad rengeteg kedves történettel, élménnyel gazdagította őt. Kondor Katalin megkérdezte, melyik volt a legnagyobb bakija, amit még a naptárába is bejegyzett. Mint kiderült, ilyen nem volt, ellenben – ahogy fogalmazott – nagy röhögős… „Mensáros Laci igen komoly ember volt. Mindig azt mondta: »Kisfiam, csak nem röhögsz a bakijaimon?«”
Az egyik közös próbájukon a színművész egy tojást próbált felnyitni az asztalnál. Sajnos a művelet nem sikerült túl szerencsésen, tojásos lett az ujja, és a levél, amit fel kellett volna olvasnia, összeragadt. „Laci bácsi szemrehányóan ránk nézett, mintha mi lennénk a csipesz, és elkezdett ordítani: »Kikérem magamnak, hogy ti itt röhögtök, én ezt nem bírom!« Majd kirohant. Tényleg nem röhögtünk, halkan még mondtam is, »de én nem nevettem«, erre Laci pontosan ezt válaszolta: »De a szemed nevetett!«”
A színésznő elmondta, hálás a sorsnak, amiért nemes lelkű emberek veszik körül, az irigység pedig számára ismeretlen fogalom. Egy dolog azonban a mai napig bántja. Az egyik válogatáson lenézték, amiért színésznő. Persze, végül egy „ismerős” kapta meg a szerepet. „Ezt soha nem fogom feldolgozni magamban” – mondta.
Piros Ildikó köszöni, most nagyon jól van. A gyönyörű nagymama rendszeresen vigyáz az unokáira, ha kell, az óvodába is elmegy értük. „Ez az én boldogságom, minden gyereket szeretek, de az unokáim az életem!”

Boussebaa Mimi