A_templomkertek_szerepe

A templomkertek szerepe a társadalom kertészesítésében

Néhány héttel ezelőtt a kertészetben megjelenő izgalmas új kezdeményezéseket gyűjtöttük össze a Hegyvidék hasábjain. Az akkori írás azonban nem tartalmazhatott mindent, így például kimaradt az újraértelmezett templomkertek szerepe a kertészet társadalmasításában és a társadalom kertészesítésében.

A középkori kolostorok messze földön híres kerteket tartottak fenn, amelyek az éden földi leképezéseként pompáztak, a kerengők magas falai közé zárva. Az itt megszerzett tudást a barátok a kolostorokon kívül is bőségesen kamatoztatták saját gyógynövény- és fűszerkertjeikben, valamint a környékbeliek gazdálkodásának segítésében.
Mára „kinyíltak” a kolostorok és a templomok, s úgy tűnik, kertjeiket is újraértelmezik. Érdekes példa erre a Békásmegyer-ófalui közösségi kert, amely a 250 éves fennállását ünneplő Szent József-plébánia, egy helyi egyesület és az önkormányzat közös kezdeményezésére alakult át. A területet a plébánia közösségi háza biztosítja, ahol a jelentkezők együtt végzik a kertészeti feladatokat. A munkálatokat szakavatott gazdálkodó irányítja, aki tanácsokkal látja el a városból kiköltöző, gyakorlattal, szakismeretekkel még nem rendelkező, de a kertészkedés iránt affinitást érző kertbarátokat. Így megvalósulhat az egyik cél, a tudásátadás.
A szervezők remélik, hogy a közösségben aktívan kertészkedők – azon túl, hogy kellemes szabadtéri és társasági élményeket szereznek – otthon is kamatoztatják tudásukat és művelik kiskertjeiket, ami jól illeszkedik a településrész hagyományaihoz, és talán nemsokára lehetővé teszi, hogy a családok részben megtermeljék saját zöldség- és gyümölcsszükségletüket. Napjainkban nemcsak a megtakarítás a saját termesztés motivációja, hanem egyre jobban felértékelődnek a biztos forrásból származó, vegyszerek használata nélkül termelt élelmiszerek, amelyek sikeres tárolás mellett akár télen is frissen kerülhetnek a családok asztalára.
Az óbudai kert egyben az első fővárosi Tündérkert is. E kezdeményezés lényege, hogy gyűjtse és nevelje a termesztésből kikerülő, gyakran ősi gyümölcsfajtákat. A fák ápolásával megőrizhető az a hihetetlenül gazdag Kárpát-medencei genetikai kincs, ami évszázadok alatt alakult ki, és generációkat látott el ellenálló, tápanyagban gazdag, finom gyümölcsökkel.
A komoly kertészeti hagyományokkal, jelentős zöld felülettel és sok magánkerttel rendelkező XII. kerületből még nem érkezett hír hasonlóról, de a kezdeményezés csírája már itt is megtalálható. Több helyen a hívek közössége tartja karban a templomkerteket, jókedvű programként gereblyéz benne fiatal és öreg.
Ha az édenkert nem is itt burjánzik, paradicsom azért akad: a Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia kertjében az idén egy kis veteményes is helyet kapott, ahol néhány zöldségnövény fejlődik. Az embermagas paradicsombokron a termés már gazdagon érik, és a paprikatövek is teremnek.
A konyhakert létesítésének ötletét a lehetőség adta, és a jó példa láttán egyre többen – különösen a fiatalabbak – kapnak kedvet a zöldségtermesztéshez. A templomban rendszeresen megforduló cserkészek, hittanosok közül többen érdeklődtek a káplánnál, és van, aki már ígéretes növényeket nevelt a kezdő lépésként kapott vetőmagból.
A Hegyvidék utcáit járva örömmel tapasztalhatjuk, hogy a közterek mellett a családi házak kertjei is egyre szebbek. Mintha csak – tisztelet a kivételeknek – a társasházak kertjei lógnának ki a sorból. Ide még nem gyűrűzött be a közösségi kertészet manapság egyre népszerűbb hóbortja, pedig nemcsak feladat adódna bőségesen, de a lehetőségek is megvannak a szinte korlátlan fejlesztésre.
A közösségi kertészet térnyerése és a sikeres mintakertek talán egyre több kerületi lakos számára megmutatják, hogy a ház körüli kert feladat, egyben lehetőség is. Az élmények pedig emlékezetesek maradnak, és a most felnövő fiatalok remélhetőleg már egészen másként tekintenek majd a közös zöld területekre.

(Barta)