Csaladi_nap_a_svabhegyi_ven_fak_alatt

Családi nap a svábhegyi vén fák alatt

Természetismereti hétpróba, kis kirakodóvásár és számos értékes program várta a hegyvidékieket szeptember egyik szép, napos hétvégéjén a Költő utcai Jókai-kertben. Az itt székelő három szervezet, a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a Magyar Madártani Egyesület és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös rendezvénye üde színfolt volt a hagyományos őszi szabadtéri események között.

„Gyűrűzés itt!” – olvassuk a Magyar Madártani Egyesület (MME) standjánál a feliratot, amely alatt – minden eshetőségre számítva – azért az is ott áll: „ha van madár”. Nemcsak az emberi tényezővel, az állatival is számolni kell. Miközben gyűrűt tesz egy kis széncinege lábára, az MME munkatársa értékes információkat oszt meg a köré sereglett hallgatósággal, amelynek tagjai szemmel láthatóan minden látványosságnál jobban várják azt a pillanatot, amikor a madár tovaröppen az emberi kézről.

A gyűrűzés után kérdőíveket tölthetnek ki a gyerekek a madarakról hallott információk felhasználásával, a kisebbek mocsári teknőst színezhetnek, a színhasználathoz pedig alkalmuk van az életből meríteni ihletet, hiszen a frissen fogott és eleresztett madarak mellett két kiállított, élő teknőc is emeli az esemény rangját. A stand másik oldalán megtudhatjuk, melyik madár milyen formájú és méretű odúban érzi jól magát, és jó pár gondosan megépített fészket is megcsodálhatunk.
„Miközben a hüllők fejlődési fázisai közt vágnak rendet, vagy emeletes puzzle kirakásával töltik az időt, a gyerekek rengeteg mindent megtanulnak az állatokról” – magyarázza elégedetten egy anyuka a Jókai-kertben rendezett családi napon. A természetismereti hétpróba annyira leköti a gyerekeket, hogy arra a kérdésre, milyen nyereményekért dolgoznak, nem is tudnak felelni. A motiváció ezek szerint nem a jutalom. Míg a Cincér Játszóházban origamival, csiga- és kagylómeghatározással ütik el az időt, a Jókai-emlékszoba előtt 19. századi viseletbe bújva, kuncogva fényképezkednek a kamaszlányok.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park standjainál ötleteket kapunk, milyen tanösvényekre érdemes elvetődnünk, és távolabbi túraútvonalakra, különös állat- és növényvilágban gazdag úti célokra is felhívják a figyelmünket a kikészített plakátok, amelyeket a látogatók magukkal visznek azzal a céllal, hogy kitegyék őket az általuk látogatott közösségi terekben. Így már érthető, honnan ez a népes természetbarát közönség, amellyel megtelt a kert. A hasznos információ gondos közegben kézről kézre jár.
Jókai legmerészebb álmában sem gondolhatta, hogy az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán honoráriumából vásárolt telek egyszer még a természetszeretők kedves szórakozóhelyévé válik. De ha tudja is, bizonyosan nem lett volna ellenére. A svábhegyi vén fák alatt ma legalább akkora érdeklődéssel fordulnak kicsik és nagyok a természet adta szépségek felé, mint amilyen odaadással ő oltogatta különlegességekkel teli kertjének fáit és virágait annak idején.

J. Zs.