Hegyvideki_siker

Hegyvidéki siker a Nemzetközi Fizikai Diákolimpián

Két ezüstéremmel, két bronzéremmel és egy dicsérettel végzett a magyar csapat az Asztanában megrendezett XLV. Nemzetközi Fizikai Diákolimpián. A sikerhez egy harmadik hellyel járult hozzá a Városmajori Gimnázium végzős tanulója, a Fizika Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt tavaly megnyerő Takátsy János.

A Nemzetközi Fizika Diákolimpián még a Városmajori Gimnázium végzős diákjaként szerepeltél, szeptembertől viszont már egyetemista vagy. Milyen szakon tanulsz tovább?
– Számomra egyértelmű volt, hogy a fizikával foglalkozom, ezért az ELTE fizika szakára felvételiztem, ahová fel is vettek. Egyébként az egész családomra jellemző a mérnöki beállítottság, szüleim és több nagyszülőm is építő-, illetve építészmérnökként végeztek. A nővérem most diplomázott mesterképzésen építőmérnökként – magas- és mélyszerkezet-építő szakon egyaránt –, a bátyám pedig eddig a BME-n energetikai mérnöknek tanult, éppen most jelentkezett át a Corvinus Egyetem pénzügy és számvitel szakára.

Korábban is rendszeresen indultál versenyeken, melyik eredményeidre vagy a leginkább büszke?

– Szívesen emlékszem vissza a kilencedikes Mikola-versenyen elért első helyezésre, bár ez már viszonylag régen volt, és azt nem is lehet teljesen az „igazi” fizikaversenyek közé sorolni. Ami számomra nagy eredménynek számít – és bevallom, én is eléggé meglepődtem rajta –, az a 11.-ben elért OKTV első helyezésem. Büszke vagyok a Nagyváradon megrendezett Schwartz Lajos Fizikaverseny úgynevezett Trióda részén elért győzelemre is, ez ugyanis egy egészen különleges kihívás.

A sikerek nemrégiben folytatódtak, hiszen bronzérmes lettél a Nemzetközi Fizikai Diákolimpián. Hogyan kerültél a csapatba?

– Pár évvel ezelőtt a fizikatanárom, Ábrám László hívta fel a figyelmem a diákolimpiára felkészítő szakkörökre. Eleinte kicsit ódzkodtam attól, hogy ezekre is eljárjak, de idővel rájöttem, tényleg megéri: hasznos, új dolgokat tanultunk, hetente kaptunk feladatsort, ráadásul rendkívül kellemes hangulatban teltek az órák, amiben Vigh Máténak is nagy szerepe volt. Akit érdekel a fizika, annak csak ajánlani tudom a szakkört. Már tavaly elindultam a válogatóversenyen, de akkor még inkább csak kíváncsiságból. A csapatba nem is jutottam be, viszont jól szereplő nem végzősként meghívtak a román–magyar előolimpiára. Az idén már nagyobb eséllyel vághattam neki, és a többfordulós, fárasztó verseny után harmadikként – s mivel az egyik versenyző visszalépett, ezért végül másodikként – bejutottam az ötfős csapatba.

Mit kell tudni a versenyről?

– A Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát minden évben máshol rendezik meg, most közel nyolcvan országból négyszáz versenyző vett részt rajta. Egy elméleti és egy gyakorlati forduló volt, a rendelkezésre álló kétszer öt óra alatt összesen ötven pontot lehetett elérni. Az elméleti forduló három, sok alpontos részfeladatból, a gyakorlati pedig egy vagy két mérésből állt. Hivatalosan csak egyéni értékelés született, különböző kategóriákba sorolva. Kazahsztánban, Asztanában zajlott a mostani viadal, a feladatok nehezebbek voltak a megszokottnál. Sokszor inkább matematikai gyakorlat kellett a jó megoldáshoz. Mindenesetre nagyon élveztem az egészet, új embereket ismerhettem meg, és a francia csapatban még egy magyar lány is volt. Az abszolút első helyezett egy kínai induló lett – amúgy a legutóbbi két évben Szabó Attila szerezte meg ezt a címet. A verseny több mint egy hétig tartott, úgyhogy a felkészülésen kívül rengeteg egyéb dologra is jutott idő.

Végül harmadik helyet szereztél. Elégedett vagy, esetleg maradt némi hiányérzeted?

– Alapvetően azt a célt tűztem ki magam elé, hogy érmet szerezzek, úgyhogy ebből a szempontból teljesen elégedett vagyok. Azon viszont néha még bosszankodom kicsit, hogy nem sokon múlt az ezüstérem elérése, de persze nem tudok mit tenni, ennyire futotta az eszemből.

A csapat eredményét hogyan értékeled?

– Összesen két ezüst- és két bronzérmet, valamint egy dicséretet szereztünk. Ez, összehasonlítva a korábbi évek eredményeivel, kicsit gyengébbnek tűnhet, de szerintem nincs miért szégyenkeznünk, az idén egyszerűen kevésbé feküdt nekünk a feladatsor. Egyébként is, sok olyan csapat indult, amelynek tagjai ugráltak volna örömükben, ha legalább egy érmet szereznek.

Mik a további terveid?

– Mivel fizika szakra járok, változatlanul fontos szerepe lesz az életemben a fizikának. Egyelőre az ELTE-n tanulok, de később szeretnék kimenni legalább egy évre külföldre. Még nem tudom pontosan, milyen szakirányt választok, ezt van időm eldönteni.

Knp.