Jelek_szazadokon_at

Jelek századokon át

Három művész, két történet, számtalan jel. Az Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódva Lunczer Anikó, Németh András és Németh Andrea vallásos témájú alkotásaikkal üzennek a harmóniára, lelkiségre fogékony látogatóknak a Jókai Klubban.

– Gratulálok! – fordult elismerően Németh Andráshoz ismerőse.

– Mihez gratulálsz? Ahhoz, hogy leégett a házam? – kérdezett vissza a művész összevont szemöldökkel.

– Nem, dehogy! A festményhez – mentegetőzött a férfi, miközben a Matthias Grünewald-reprodukcióra mutatott.

– Jól van, na! – próbálta nyugtatni barátját szűnni nem akaró nevetés közepette a mindig vidám alkotó, aki nem ismeretlen a hegyvidéki közönség előtt, hiszen feleségével, Lunczer Anikóval az idén tavasszal ugyanitt, a Jókai Klubban mutatkozott be linómetszeteivel.

A házaspár ezúttal vallásos ábrázolásokat, valamint több hazai és külföldi település szakrális helyszíneit foglalta keretbe. Mint kiderült, mindegyik alkotásukhoz kötődnek, ám kiállításuk legértékesebb darabja életük legszomorúbb történetét hivatott elmesélni.

Anikó és András 105 éves családi háza 2008-ban, húsvét előtt leégett. A tragédiában mindenük odaveszett. Mezítláb menekültek ki a lángok pusztításából; a mentők, tűzoltók kiérkezéséig nézték, ahogy otthonuk a tűz martalékává válik. „Rengeteget köszönhetünk ennek az eseménynek. Tudom, hihetetlenül hangzik, de általa sok jó barátot kaptunk a sorstól” – mondta Anikó.

A szörnyű eset után a helyi plébánia presbitériumgyűjtést szervezett: ismeretlenek, szomszédok és környékbéliek közösen adományoztak a ház rendbetételére. Amikor János atya behívta őket az irodájába, hogy az összegyűlt pénzt átadja, András felfigyelt valamire. „Az atya mögött ott volt Matthias Grünewald Iseinheimi oltárának kisméretű lenyomata. Az atya elmondta, hogy miután felgyógyult az agyműtétjéből, ezt a képet szerette volna eredetiben látni. Hálánk jeléül a művet feles méretben megfestettük a plébániának” – mesélte András.

A Jókai Klub másik termében a házaspár jó barátja, Németh Andrea jáki templomi szobrairól készült fényképei láthatók. Az alkotó szintén fotográfus édesapját még a háború előtt, 1943-ban bízták meg azzal, hogy építészekkel közösen készítsen városmonográfiákat, így a többi között a román stílusú templomról is születtek felvételek. „Úgy éreztem, hogy apám lábnyomaiban, emlékeiben megyek oda” – avatott be minket Németh Andrea az alkotás pillanataiba.

A három kiállító munkáját Kocsis István grafikus ekképpen méltatta: „A művész érzi, hogy ma tenni kell. A tehetség sürget. Az alkotás magával ragad. Cselekvésre ösztönöz, befejezettségét a nézőben valósítja meg.”

B. M.

 

A Jelek századokon át című kiállításnak a Jókai Klub (XII., Hollós út 5.) ad otthont szeptember 28-ig.