Annyi_mindent_szeretnek_meg_eljatszani

„Annyi mindent szeretnék még eljátszani”

Még csak huszonhat éves, de világszerte ismerik és elismerik a hegyvidéki zongoraművészt, aki márciusban megkapta a magyar állam által adományozható legmagasabb zenei kitüntetést. A Liszt Ferenc-díjas Balázs Jánossal beszélgettünk.

Mikor kezdett el zongorázni?

– Művészcsaládban nőttem fel, otthon hallottam először a zongora hangját. Négyéves lehettem, amikor komolyabban elkezdtem érdeklődni a hangszer iránt. Az innen-onnan hallott melódiákat próbáltam eljátszani, nem sokkal később kész darabokat tudtam előadni. Eleinte senki sem tanított, autodidakta módon tanultam meg zongorázni. Nyolcévesen kezdtem el a zeneiskolai tanulmányaimat, tizenkét évesen pedig felvettek a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályába; innentől tulajdonképpen egyetemi képzésben vettem részt. Ez idő alatt hét nemzetközi versenyt nyertem meg. Pedig utálom a versenyeket. Azt vallom, amit Bartók Béla: lovaknak való, nem embereknek.

Franciaország, Amerikai Egyesült Államok, Japán, Ausztria – csak néhány ország, ahol első helyezést ért el. Ahhoz képest, hogy nem szeret versenyezni…

– Persze, az ilyen megméretések alkalmasak arra, hogy megmutassuk magunkat. Ez összpontosítás kérdése. A nemzetközi versenyek segítettek hozzá ahhoz, hogy beinduljon a külföldi karrierem. Ennek csúcspontja tavaly volt: fél év alatt a világ legnagyobb koncerttermeiben léphettem fel, Spanyolországtól Ausztrián át Franciaországig. Lehetőségem lenne külföldön élni, de nem szeretném elhagyni a hazámat és a Hegyvidéket. Nagy lokálpatrióta vagyok, és ezt nem is bánom.

Kiemelkedő zenei és előadó-művészeti tevékenységéért az állam által adományozható legmagasabb zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat vehette át márciusban. Emlékszik a pillanatra, amikor megtudta a hírt?

– Az egy fantasztikus nap volt! Reggel nyolckor kezdődött az „őrület”, amikor felhívtak a Zeneakadémiáról, hogy lebetegedett egy orosz zongoraművész, akinek aznap este lett volna koncertje. Megkértek, hogy vállaljam a fellépést. Reggel tízkor már próbáltam a szimfonikus zenekarral; Chopin f-moll zongoraversenyét kellett előadnom, amit már elég régen játszottam. A főpróba után hazamentem, majd este, mielőtt indultam volna, megnéztem az e-mailjeimet. Ekkor láttam, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumától kaptam levelet, amiben gratulálnak a Liszt Ferenc-díjamhoz. Határtalanul boldog voltam, ráadásul egy csodálatos koncerttel ünnepelhettem meg az örömhírt. Persze, a díjaktól senki sem lesz jobb vagy rosszabb művész, ugyanakkor jó érzéssel tölt el, hogy Magyarország megbecsül.

Sok minden történt már önnel; tudom, hogy huszonhat esztendős, de valójában mennyinek érzi magát?

– Most nagyon fiatalnak, de amikor negyedik hónapja turnén vagyok, és bolyongok a világban, akkor hihetetlenül öregnek. Nagyon oda kell figyelnem arra, hogy mit vallok a zenéről, az életről, magáról a világról. Ahogy én is utánoztam a példaképeimet, úgy a mostani fiatalok is utánozhatnak engem. Nemcsak magamért, másokért is szerepelek. Huszonhat esztendősen már lassan húsz éve a pályán vagyok. Mégis, annyi mindent szeretnék még eljátszani, a zongorairodalom végtelen. Emellett oly sok jó dolog van az életben… Mindegy, hány csillagos szállodában lakom éppen, az otthon melege semmihez sem fogható.

A MOM Kulturális Központban ingyenes koncerteket tart gyerekeknek. Mesélne erről egy kicsit?

– A mai fiatalok hihetetlenül nehéz helyzetben vannak; kiszorulnak a világ értékes kultúrájából, a média miatt kiszolgáltatottá válnak. Nem mondom, hogy csak rossz tartalmakhoz jutnak, de ezek nem nekik valók. A kisgyerekek tanítását korán kell elkezdeni, nekik is szükségük van arra, hogy klasszikus zenét halljanak. Több mint két évvel ezelőtt Jakobi László hangversenyrendezővel felkerestük a MOM Kulturális Központ vezetőségét, hogy gyerekeknek szeretnénk koncerteket tartani. A feladat elvállalásánál két kikötésem volt: a koncertek legyenek ingyenesek, és nekem se fizessenek. Azt gondolom, amit Liszt Ferenc: tanításért nem kérünk pénzt! Egy művésznek kötelessége továbbadni a tudását. Szerencsére ezt meg is tehetem. Az elmúlt két év visszaigazolás arra, hogy jó az, amit csinálok. Az interaktív, mesés koncerteknek köszönhetően a kicsik közül sokan vannak, akik elkezdtek játszani valamilyen hangszeren. Egy hónapban egy nap két koncertet adok nekik. A sok megtett kilométer után számomra ez az igazi kikapcsolódás. Az ilyen találkozásokon úgy érzem, rátaláltam a nyugalom szigetére. A MOM Kulturális Központ amúgy is fantasztikus hely, itt nagy hangsúlyt helyeznek a kultúrára, arra, hogy a szülők és a gyerekek is megtalálják a számukra legmegfelelőbb programot.

Szinte mindent elért már. Milyen tervei vannak?

– Jelen pillanatban 2017 elejéig be vagyok táblázva, ugyanakkor szeretnék még komolyabban foglalkozni a gyerekekkel. Jó lenne, ha vidéken is lehetőséget biztosíthatnánk a zenei oktatásra. Csodálatos lenne, ha ismét feltámaszthatnánk Kodály országát, azokat az időket, amikor természetes volt, hogy mindenki tudott kottát olvasni. Csupán egyetlen probléma van: egy nap huszonnégy órából áll. Pozitívum, hogy még csak huszonhat éves vagyok, bőven van időm.

Boussebaa Mimi

Balázs János az egyik legsokoldalúbb fiatal zongoraművész Magyarországon. Az elmúlt években Európa legnagyobb koncerttermeiben vendégszerepelt, mint a bécsi Konzerthaus, a brüsszeli Bozar, a londoni Barbican vagy az amszterdami Concertgebouw. Számos hazai és külföldi díja, meghívása mellett rendszeresen hallható itthon is. Közös lemeze jelent meg Lajkó Félixszel, Jelszó címmel, a Fonó gondozásában 2014 decemberében. Kiemelt figyelmet fordít a jövő koncertlátogatóinak kinevelésére, havonta tart ingyenes gyerekkoncerteket a MOM Kulturális Központban.

Díjai:

2010 – A Lengyel Állam köztársasági kitüntetése

2011 – Junior Prima díj

2012 – Klassz tehetség-díj

2013 – ECHO Rising Star díj

2014 – Örökös tag – Pécsi Liszt Ferenc Társaság

2015 – Liszt Ferenc-díj

Versenyeredmények:

2004 – Cziffra György Zongoraverseny (Baden Bei Wein, Ausztria) 1. díj

2005 – Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny (Pécs) 1. díj

2006 – Lions nemzetközi zongoraverseny (Maurach, Ausztria) 1. díj

2010 – Nemzetközi zongoraverseny (Nishion, Japán) 1. díj

2011 – Nemzetközi zongoraverseny (Aspen, USA) 1. díj

2012 – Cziffra György Zongoraverseny (Senlis, Franciaország) 1. díj

„...Egészen fenomenális, szerintem úgy zongorázik, még annál is jobban, mint Cziffra György” (Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész)