A_ho_alatt_is_virit_az_arvacska

A hó alatt is virít az árvácska

A sokoldalú árvácska gyakori vendég a hegyvidéki kertekben, temetőkben és parkokban is. Akkor virágzik, amikor szinte semmi más, ezért közkedvelt – de sikeres nevelése szakértelmet igényel.

A kerti árvácska az ibolyafélék családjába tartozó kétnyári növény. Latin neve a viola, ami női névként is elterjedt, magyar változatával, az ibolyával együtt. Érdekes módon a mi orgona szavunkhoz hasonlóan a viola több nyelvben a növény mellett egy hangszert, mélyhegedűt is jelent, továbbá a lila színre is használt szó.
A növényt tavasszal vetik, és nyár végén, ősszel kezd el virágozni. Általában ekkor lehet megvásárolni, s a közterületeken is ebben az időszakban ültetik ki.
Az erős tövek a kemény fagyokig töretlenül virágoznak, majd kis szünetet tartva kora tavasszal újra bimbókat nevelnek. Ha sikeresen áttelel, akkor ilyenkor a legszebb; összefüggő, gazdag virágszőnyeget alkot. A kétnyári életmód sajátjaként a második évben a magtermés érlelése használja fel energiáit, így lassan elveszti a díszítőértékét.
Az árvácskák csoportja nagyon változatos. A vad ibolya tavasszal nyílik tömegesen, alig körömnyi, lila vagy fehér virágokat nevel. A nemesített változatok egész nyáron bontják többszínű, apró virágaikat. Ezek az alacsony, laza bokrot nevelő ibolyák leginkább függőkosarakban érvényesülnek.
A vad ibolya nemesítésével és rokon fajokkal történő keresztezésével jött létre a kerti árvácska, ami jóval nagyobb virágokat nevel. A méret növekedésén kívül a szirmok alakja is megváltozott, így a kerti változatok öt szirma szinte egységes körré áll össze. A leggyakoribb színek: fehér, sárga, kék, bordó és a lila árnyalatai. Gyakoriak a többszínű virágok is, ezek között többé-kevésbé foltosakat is találunk. Egyes vidékeken a rajta látható sötétebb szemfoltok miatt „arcos virágnak” is nevezik.
Az árvácska jól tűri a hűvös időjárást – bizonyítja ezt az idei év is, amikor a szeptemberi esők után a kellemes napsütésben újult lendülettel kezdett virágokat nevelni. Lágyszárú növényként a téli fagyok persze megviselik, de ha segítünk egy kicsit, és fakéreggel vagy vékony réteg avarral, komposzttal betakarjuk a tövét, akkor károsodás nélkül áttelel. Közparkokban általában fenyőágakkal fedik le, ami a kertben is működhet, de a lehulló tűlevelek a következő évi kerti munkáknál kellemetlenségeket okozhatnak. Különlegességét az adja, hogy a ködös, borongós téli napokon is virágzik, az avar és a vékony hóréteg alól is kikandikálnak virágai.
Az árvácska magról történő felnevelésével nem érdemes vesződni, mert a virágboltokban, kertészetekben vagy halottak napja környékén a temetőknél számtalan helyen megvásárolható. Válasszunk erős töveket, amik még nem nyúltak meg. Az ültetésnél is figyeljünk arra, hogy a növény töve ugyanolyan magasra kerüljön, mint amennyire a nevelőcserepében volt.
Az árvácska szereti a nedves környezetet, ezért rendszeres öntözést kíván. Bár a harmatos őszi napokon hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy elég nedvesség áll a növények rendelkezésére, ez nem mindig van így. Az őszi száraz hűvös könnyen a növény vesztét okozhatja, mert bár reggel valóban nedves a talaj, de a hosszú órákig tartó napsütésben ezt a nedvességet elpárologtatja, és kiszárad.
Ha a palántát korán beültetjük – vagy hosszú és enyhe az ősz –, akkor van ideje begyökeresedni és felkészülni a télre. Ültethetjük szabad földbe, ládába vagy akár cserépbe is. Ha kisebb edényben neveljük, földlabdája könnyebben átfagy, mint a szabad földben. Ilyen esetben a legjobb, ha az ablak külső oldalára tesszük, ahol elkerülik a kemény fagyok.

A nevelés során fontos feladat, hogy az elhervadt virágokat néhány naponta eltávolítsuk. Ha nem csipkedjük le őket, akkor a növény a magok érlelésére fordítja energiáit, ami a virágzás rovására megy. Az árvácska a kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló, ritkán gombabetegségek fertőzik meg. Az érintett töveket egyszerűbb eltávolítani, mint a vegyszeres védekezéssel vesződni.
A kerti árvácska a késő őszi, kora tavaszi időszak kedvelt növénye. Kis odafigyeléssel könnyen gondozható, s gazdagon virágozva színesíti napjainkat.

(Barta)