Egyutt_lenni_kotetlenul

Együtt lenni kötetlenül

Az óvodapedagógia területén végzett kimagasló szakmai munkája és vezetői tevékenysége elismeréséül Budapestért díjjal tüntették ki Bálint Beátát, a Városmajori Óvodák óvodavezetőjét. Őt kérdeztük a munkájáról, a mai gyerekekről.

A megérdemelt ünneplés mellett beszéljünk a mindennapi munkáról, amiért a díjat kapta. Hogyan telik az óvodavezető egy napja?

– A legfontosabb a kapcsolattartás a munkatársakkal. Van egy tagóvodánk is a Csermely utcában – annak idején ott kezdtem gyakornokként –, oda sajnos nem jutok fel mindennap. Szerencsére helyetteseimmel nagyon jó a szakmai és emberi kapcsolatom, így rájuk tudok támaszkodni. A kollégákhoz mindennap beköszönök barátilag, de ránézek kicsit a munkájukra is, hogy a napi tevékenység illeszkedik-e a havi menetrendbe. Aztán jönnek az adminisztratív feladatok; most zárjuk az évet, az új költségvetés kialakításával kapcsolatban egyeztetünk az önkormányzattal. Az alapítvány esetében is meg kell vizsgálni, mire kapacitálhatók még a szülők. Nagy öröm, hogy öt év készülődés után kibővítettük a kertünket az alapítvány és az önkormányzat segítségével.

Hogyan épül fel a gyerekekkel való foglalkozás szakmai, pedagógiai háttere?

– Minden hónapban belső szakmai bemutatón vitatjuk meg egymás tevékenységét. Fontos, hogy tanuljunk egymástól. Most például kiemelt feladatunk a mese, a vers és a bábozás összekapcsolása. Minden csoportnál megvan a mesébe csalogatás rituáléja, a gyerekek lehúzzák a redőnyt, és mesegyertyát gyújtanak, vagy kinyitnak egy meseládikát. Van olyan csoport, ahol megszólal egy szélhárfa. Rendszeresek a csoportmegbeszélések, épp ma is lesz egy az iskolába készülő nagycsoportosokról – jön egy pszichológus a szakszolgálattól, itt leszünk mi, a logopédus, az óvónők, a fejlesztőpedagógus. A legtöbb esetben mozgásfejlesztés javasolt, alapozó tornával. Ennek során olyan a gyermek életében eddig elmaradt mozgásokat pótolunk be, amiknek a hiánya részképességzavarokat okoz. Elég sok óvodásnak lenne rá szüksége, de csak hat főnél kisebb csoportban lehet hatékonyan tanítani. A gyengébb finommotorikus mozgásokat az óvónők fejlesztik gyurmázással, tépéssel, vágással, ragasztással.

Milyen vezérfonalra fűzhető fel az éves munka?

– Az elfogadott pedagógiai programunk, az éves munkaterv és minden hónapban egy kiemelt projekt szerint dolgozunk. Mostani témáink az adventi időszak, a magunkba fordulás, a belső tulajdonságok, a család, a karácsony. A havi projekten belül az óvónő módszertani szabadságot élvez; a csoportok sem egyformák, az egyikben több az egyéni fejlesztést igénylő gyerek, a másikban fontosabb a tehetséggondozás.

Mit tanácsol kollégáinak, hogyan foglalkozzanak egyszerre a csoportot alkotó húsz-huszonnyolc gyermekkel?

– A tanácsom, hogy lehetőleg felejtsék el a frontális foglalkoztatási formát – bár a nagycsoportosokat fel kell készíteni arra is, hogy szeptembertől negyvenöt percig kell ülniük az iskolapadban –, törekedjenek inkább a differenciált, mikrocsoportos foglalkoztatásra. Be kell indítani a játékos feladatokat négy-öt kis csoportban, utána már elegendő szemmel tartani, hogy a tervek szerint zajlik-e minden.

Mint óvodavezető a kollégái munkájáért is felelős, hogyan éri el, hogy ők jól és jó kedvvel dolgozzanak?

– Odafigyelek a motiválásukra, igyekszem megdicsérni a kiemelkedően jól dolgozókat – emlékplakettel, oklevéllel –, legyenek óvónők vagy dajkák. Támogatom, hogy szakmailag megmutathassák magukat, beszámolókat, előadásokat tartsanak ne csak házon belül, de a kerületben, a főiskolán is, szakfolyóiratokban publikáljanak. Fontosnak tartom a csapatépítő kirándulásokat, hogy együtt legyünk kötetlenül, megigyunk egy pohár bort. Nemrég Sopronban jártunk, megnéztük a fertődi kastélyt, meglátogattuk a Harrer csokigyárat.

Mi a tapasztalata, változtak a gyerekek az elmúlt évek során?

– Kicsit túl vannak foglalkoztatva, talán a személyes kapcsolat az, amire kevesebb idejük jut, így sok szorongás halmozódik fel bennük. A kelleténél több a játékuk. Én azt szorgalmazom, hogy az óvónők maguk készítsenek játékot. Legyen az akár egy dunsztos üveg, amiből a tökmagok közül ki kell válogatni a fagolyókat, de érezzék a gyerekek, hogy ezt nekik készítette az óvó néni.

Az óvoda honlapjáról látom, hogy az évkör eseményei szolgálnak témául a gyerekek foglalkoztatásához.

– Igen, az óvodai élet egész évben alapvetően a jeles napok, a néphagyományok köré szövődik: szüret, Mihály-nap, Márton napja és így tovább. Januárban író-olvasó találkozót tartunk, Lackfi Jánost várjuk. Megünnepeljük majd a farsangot, nemzeti ünnepünket, március tizenötödikét, húsvétot, pünkösdöt. A természetet éltető napokat is megtartjuk: az állatok világnapját, a víz napját, a madarak és fák napját. A Föld napján a gyerekek növényeket ültetnek, van zöldségeskertünk, gyógynövényes és sziklakertünk, ezeket óvónőikkel együtt egész évben gondozzák. A szülők is segítenek felásni, fűvel bevetni a területet, lefesteni a padokat. Délután az óvodások játékos formában ismerkednek az újrahasznosítással. Természetesen megünnepeljük az anyák napját is. A kapcsolattartás a szülőkkel a rendezvényeken és a karácsonyi készülődések idején a legintenzívebb.

Ha egy jó tündér teljesítené a kívánságait, mit kérne tőle?

– Azt szeretném, hogy a Csermely utcai tagóvoda tetőterét építsék ki úgy, hogy még egy csoport elférjen ott, és épüljön egy tornaterem is. Magamnak pedig azt, hogy kamaszodó gyermekeim mindig bizalommal legyenek hozzám.

Balajthy Anna