Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Emlekhet_es_kiallitas_a_kitelepitesrol1

Emlékhét és kiállítás a kitelepítésről

Az országgyűlés 2012 decemberében nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává. Hatvankilenc évvel ezelőtt ezen a napon indult el az első németeket szállító vasúti szerelvény Budaörsről. Ebből az alkalomból a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnáziumban tematikus emlékhetet tartottak a német nemzetiségi osztályok tanulói számára.
Az iskola aulájában egy korabeli dokumentumok alapján összeállított kiállítás várta a diákokat, akik a „német népismeret” tanítási órán, a témát feldolgozó dokumentumfilmek alapján, különböző feladatokat oldottak meg. A témahét zárásaként a kitelepítés idején – és azóta is – régi sváb településnek számító Budakeszin élő Szirmai (Staudinger) Jenő osztotta meg személyes élményeit a gyerekekkel.
Elmondta, hogy a magyarországi németek döntő többsége nem szimpatizált a hitleri hatalommal, ennek ellenére áldozatai lettek a háborút követő megtorlásoknak: a vesztes országokban élő németeket a jaltai és a potsdami egyezmények alapján elsősorban Németország akkor még az amerikaiak által megszállt zónáiban helyezték el. A kitelepítési listák 1945 őszén már ismertek voltak; Budakeszit 1946 elején zárták le a rendőrök, majd elindították az első szerelvényeket. Több ütemben összesen 3000-3500 embert telepítettek át Németországba.Emlekhet_es_kiallitas_a_kitelepitesrol2Azoknak kellett menni, akik az 1941-es népszámláláson németnek vallották magukat, vagy tagjai voltak a Volksbund der Deutschen in Ungarn (népi német) mozgalomnak. Vagyonukat zárolták, házaikba idegenek költöztek, csak a legszükségesebb ingóságaikat vihették magukkal – emlékezett vissza a szégyenteljes eseményekre Szirmai Jenő, aki családjával azért maradhatott Budakeszin, mert édesapja magyar nemzetiségűnek és anyanyelvűnek vallotta magát.
„A félelem, rettegés, bizonytalanság légköre uralkodott, nem tudta senki, hogy mi lesz vele. Meglett emberek sírtak, volt, aki öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni az igazságtalanságot. Ráadásul Németországban sem fogadták tárt karokkal a kitelepítetteket” – érzékeltette az emberi tragédiákat Szirmai Jenő, hozzátéve, hogy amíg a kitelepített svábok néhány év alatt talpra álltak, a helyükbe érkező új telepesek közül sokan elkótyavetyélték az ölükbe hullott értékeket.
Mindezt Meskó Gyula, a Tamási Áron iskola igazgatóhelyettese azzal egészítette ki, hogy a Budakesziről kitelepítettek közössége civilszervezetet alapított Neckarsulmban. Nekik köszönhető, hogy a két település huszonöt évvel ezelőtt testvérvárosi kapcsolatot hozott létre egymás között.

M.