Orokzoldek_telen1

Örökzöldek télen

Bár már kifelé tartunk a télből, még nem jött el a kikelet. A kert növényei közül legjobban talán az örökzöldek várják ezt az időszakot, hiszen számukra különösen sok veszélyt rejtenek a zordabb hónapok.

Az örökzöldek – legyenek akár lomb-, akár tűlevelűek – egész évben megtartják lombozatukat. A lombhullatókkal folytatott versenyben van ennek a stratégiának előnye is, hiszen korán kezdhetnek növekedni, és késő ősszel is hasznosíthatják a napsugarakat.
Az ilyen egész éves aktivitásnak azonban akad árnyoldala, különösen télen. Az örökzöld levelek ugyanis télen is aktívak maradnak, fényt kötnek meg, lélegeznek, és ezzel együtt párologtatnak is. A növény számára különösen ez utóbbi válhat veszélyessé, hiszen a folyadékok pótlása télen a legnehezebb. Ilyenkor a fagyott talajból a gyökerek képtelenek nedvességet felszívni és a levelekig pumpálni. Ezért különösen a hideg, de szikrázóan napsütéses időszakokban a levelek vízkészlete megcsappan, utánpótlás pedig nem érkezik, a növény kiszárad.
Különösen nagy veszélyben vannak az örökzöldek között a lomblevelű, délről behozott dísznövények, amelyek nagyobb levéllemezük miatt sokkal többet párologtatnak, mint a tűlevelű fajok. A délszaki származás – még ha csak mediterrán eredetet jelöl is – a hideghez történő csekélyebb alkalmazkodással jár, azaz ezek a növényeink gyengébben védekeznek télen, nem csökkentik a párolgásukat. A dísznövények pedig azért vannak jobban kitéve a kiszáradásnak, mert általánosságban gyengébbek, mint a természetben évmilliók alatt kialakult alapfajok.Orokzoldek_telen2Furcsa tanácsnak tűnhet, de örökzöld dísznövényeink védelmében télen is öntöznünk kell. A kertbarátok egymás közti beszélgetéseiben ritkán nevezik ezt kedvenc kerti munkájuknak, hiszen elő kell venni a gondosan elcsomagolt tömlőket, és mivel a kerti csapok víztelenítve vannak, valahonnan a garázsból kell megoldani az öntözést.
A téli öntözésnél megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a mértékletességre. A kijuttatott víz gyakran megáll a fagyott föld felszínén, vagy csak a talaj legfelső rétegébe szivárog be. Ezzel nem sok hasznot hajtunk, jobb megvárni az enyhébb napokat.
Túlöntözés hatására a növények szövetei telítődnek vízzel, ez pedig érzékennyé teszi őket a faggyal szemben. Ügyesen kell tehát egyensúlyozni a kiszáradás és a túlöntözés miatti elfagyás között. Ráadásul öntözni csak az arra alkalmas időszakokban lehet, akkor sem délután, vagy este.
A kései öntözés után az éjszaka a talajban megfagyó víz nem sok jótékony hatással van az egyébként szomjazó növényekre. Talán a legjobb az egész télen át tartó párás, ködös idő lenne, amikor a talaj nem fagy át mélyen, a levelekig eljutó kevés fény és a magas páratartalom miatt a növények alig párologtatnak, és kevés vizet veszítenek. Persze ilyen időben kinek jutna eszébe kertet öntözni?
A téli kiszáradás okozta gondokat sokkal egyszerűbb megelőzni, mint kezelni. Már a növények kiválasztásánál részesítsük előnyben a hazai klímát jól viselő változatokat a különleges, de érzékeny fajtákkal szemben. A kényesebb örökzöldek számára válasszunk védett helyet egy déli kitettségű fal előtt, vagy olyan részen, ahol gyorsabban felmelegszik a levegő a gyenge téli napsütésben.
Sokat segíthet a növények takarása is. Ha a talajt vastag lombréteggel borítjuk a tő körül, akkor a felső rétege – ahol a legtöbb örökzöld gyökerei futnak – nem fagy át olyan könnyen. A lomb összekötözése is segíthet, de ennek előnyét inkább a hótörések elkerülésénél érzékelhetjük. Viszont ajánlatos a vélelmezhetően érzékeny töveket tavasszal beültetni, hogy bőségesen legyen idejük a begyökeresedésre, mire megjön a tél. Ha növényünk az első két-három telet átvészeli, bizakodhatunk megmaradásában, hiszen ilyenkor már sokkal ellenállóbb, mint csemetekorában.Orokzoldek_telen3Nem kizárólag az örökzöldeket érinti a téli felfagyás. A felfagyást a napi hőingadozás okozza, aminek során a talaj felső rétege napközben felenged, éjszaka pedig visszafagy. A megolvadó víz a fagyott réteg tetejéig szivárog, ahol a jégréteget vastagítja napról napra. Végeredményben pedig a talaj felső rétege kissé megemelkedik, és mozgása során elszakítja a benne futó hajszálgyökereket. A jelenséget gyakran csak a növény váratlan, „megmagyarázhatatlan” kiszáradása jelzi. A felfagyás ellen megfelelő talajtakarással és jó talajállapot kialakításával védekezhetünk.
A leírt számtalan téli veszély ismeretében szinte váratlan, hogy a kertekben élő növények sokasága mégis károsodás nélkül áttelel, és már a hagymások kibújásával egy időben megkezdi növekedését a kertbarátok legnagyobb örömére.

(Barta)