Szuletesnapi_ajandek_Sztankay_Istvannak1

Születésnapi ajándék Sztankay Istvánnak

Sztankay István február 14-én ünnepelte volna a hetvenkilencedik születésnapját. Gyermekei ebből az alkalomból "…egy nagy, ismeretlen Úrnak vendége voltam" címmel fotókiállítást rendeztek, ami a Nemzet Színészének legjelentősebb színházi szerepeit mutatja be a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

Sztankay István az utóbbi évek során szinte észrevétlenül fejlődött mai színészetünk egyik legértékesebb tagjává. Erős, eredeti tehetség, komikusi vénája pedig – úgy látszik – kifogyhatatlan. Ruganyos, ravasz, kópés slemilség, szemfényvesztő ötletesség, fanyar, modern, kissé cinikus férfibáj jellemzi játékát, máris mester; közönségével tetszése szerint bánik. Született komédiás a szó legnemesebb értelmében – írta Osztovits Levente 1970-ben Sztankayról, akiről most egyszerre vidám, felemelő, mégis szívszorító fotókiállítás nyílt a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
A felvételek a Nemzet Színészének elkapott színpadi pillanatait idézik fel. A többi között láthatjuk őt Tartuffe szerepében Márkus Lászlóval, és Rómeóként is, ahogy Törőcsik Marival szerelmesen néznek egymásra. Megannyi karaktert megformált már, de volt egy szerep, ami kimaradt az életéből.Szuletesnapi_ajandek_Sztankay_Istvannak2„Leéltem szép ötven évet ezen a pályán, szinte mindent eljátszhattam, amit szerettem volna. Talán csak egy van, amit mégis hiányolok: III. Richárd. Izgalmas kihívás megformálni egy jellem alakulását attól a pillanattól, amikor elhatározza, hogy gazember lesz, addig, mire mindenki látja is rajta, hogy valóban az. Shakespeare nagyon pontosan írja le mindezt” – vallotta egy interjúban, ami az egyik hegyvidéki kötetben jelent meg.
A színészmúzeumban látható „…egy nagy, ismeretlen Úrnak vendége voltam” című kiállítást gyermekei, Sztankay Ádám újságíró és Sztankay Orsolya színművész rendezték. „Papa különös módon vonzódott az összeadás műveletéhez – mesélték a megnyitón. – Elszívott cigaretták, bedöntött kávék, pályán töltött évek, eljátszott szerepek… Ha csak fejben is, de mindet strigulázta, és időnként beszámolt róla, miként növekszik mindnek a mennyisége.”
Majd azt is elmondták, miért tartották fontosnak, hogy édesapjuknak születésnapja alkalmából ezzel a különleges válogatással kedveskedjenek. „Február tizennegyedikén lett volna hetvenkilenc éves. Ám ő biztosan azt vizsgálta volna a tükör előtt: miként fest immár a nyolcvanadik évében? Látjuk, halljuk a hangját. És legyen neki igaza. Ilyen szép évfordulón jár neki meglepetésként egy ilyen kiállítás. Ami azt mutatja, ami a lényeg volt. A szerepeit. Vagy pontosabban: néhány pillanatképet megszámlálhatatlan színeiből.”

-bm-