Az év – másik – fája
Az év fája mindig csak egy lehet – gondolnánk. De nem így van, mert egyazon néven két párhuzamos választás zajlik, ráadásul mindkettő a közönség szavazatainak figyelembevételével. Az egyikről már írtunk tavaly, a mezei juhar lett a befutó, 2014 másik nyertese pedig a tatai nagy platán.
Közel húsz éve szervezi az Országos Erdészeti Egyesület Az év fája közönségszavazást, aminek 2014-es nyertese a mezei juhar lett (erről szóló írásunk lapunk november 18-i számában olvasható). Létezik egy másik hasonló kezdeményezés is, amelyet egy civilszervezet hozott létre néhány esztendeje – olyannyira nem a másik ellenében, hogy az Országos Erdészeti Egyesület ebben is részt vesz, és különdíjat ítél oda.
A két program célja kissé eltérő. Mindkettő a velünk élő fákra kívánja felhívni a figyelmet, de az erdészek az országban élő fafajokat mutatják be, míg a másik szavazáson a valamilyen szempontból különleges egyedeket versenyeztetik. A jelölést követően egy zsűri választja ki a tizenöt döntőst, közülük a közönség szavazatai alapján dől el, melyik az aktuálisan legértékesebb fa.
A 2014-es győztes a tatai nagy platán lett, amelyet csemetekorában az Esterházy család hozatott Versailles-ból. Előkelő származásának köszönhetően pontosan ismert a fa kora:éppen 232 éves. A Kastély téren, a tó partján álló növény 19 méteres magasságával nem tűnne ki rokonai közül, inkább terebélyes lombja, 6,5 méteres törzskerülete és a hozzá kapcsolódó történetek sokasága teszi különlegessé.
Halhatatlanná a lombja alatt lábadozó Pribojszky Mátyás Kölcsey-díjasíró tette, aki betegségéből felépülve hosszú hallgatás után a fa alatt merített újra ihletet. Íráskészségének visszanyerését meghálálva Platánkirály című meséjében örök emléket állított a méltóságteljes óriásnak. A növény sikerével az európai év fája választáson is képviselheti hazánkat, és megméretheti magát a kontinens többi jelöltje között. (Eddig két magyar fa nyert, tavaly pedig a gödöllői botanikus kertben álló vackor második díjat érdemelt ki.)
A versenyen további két elismerést osztottak ki.Az Országos Erdészeti Egyesület a döntősök közül különdíjra érdemesnek találta a mikepércsi ezeréves (Rákóczi-) tölgyet. A növény elnevezése némi magyarázatra szorul.
A nagyzolásról híres környékbeliek emlegetik így a fát, pedig az messze nem ennyi idős. Valós kora megközelíti a 300 évet, ami minden túlzás nélkül figyelemreméltó. A Rákóczi előnevet – az ország számtalan rákóczi fájához hasonlóan – az ottaniterületet egykor birtokló családról kapta. Konkrét esemény nem köthető a fához, de valóban állhatott a Rákócziaktulajdonában álló erdőben. Kora alapján akár a fejedelem kortársa is lehetett.
A Hős Fa díjat egy újlipótvárosi jegenye kapta, amely 29 méteres termetével a környék legmagasabb fája. Egy bezárt óvoda udvarán áll hatvanhárom éve, és puszta létével a környékbeliek közösségépítő erőfeszítéseinek jelképévé vált. A tervek szerint a tenyérnyi kert helyén nagy építkezés kezdődne, amit azonban az ottaniak nem szívesen látnának. Nekik többet ér az egyre fogyó zöldterület kis darabkája, benne sok más fa mellett a hős jegenyével.
A versenynek van még egy nagyon érdekes sajátossága: a díjazottak jutalomban részesülnek. A Hős Fáról állapotfelmérés után szakszerű kezelési tervet készítenek, az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa pedig a fához kapcsolódó programok szervezéséhez kap támogatást.
Szinte önkéntelenül adódhat a kérdés; hogyan lehetséges, hogy a korábbi évek jelöltjei között nem találni egyetlen kerületi példányt sem, noha a Hegyvidék bővelkedik koros, érdekes fákban? Jelöltet nemcsak az önkormányzatok állíthatnak, hanem más intézmények, vagy akár magánszemélyek is, így a lehetőség nyitva áll –az idén is megválasztják az év fáit!
(Barta)