Emlektablat_avattak_a_Varosmajorban

Emléktáblát avattak a Városmajorban

Háromnyelvű táblát avattak az Alma utca 2/b alatti épület falán annak a több száz zsidó áldozatnak az emlékére, akiket hetven évvel ezelőtt mészároltak le a nyilasok a Városmajor környékén. A vérengzések során – ahogyan arra a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség által állíttatott tábla is emlékeztet magyar, ivrit és angol nyelven – az idős betegeket, orvosaikat és ápolóikat egyenként lőtték le a zsidó kórházakban és a szeretetotthonban. A Maros utca 16.-ban lévő zsidó kórházban 1945. január 12-én 84 embert végeztek ki; január 14-én az ortodox hitközség Városmajor utca 64–66. alatti Bíró Dániel Kórházában 150 embert gyilkoltak meg; január 19-én pedig a városmajori parkba terelték és megölték az Alma utca 2/b alatt működő ortodox szeretetotthon 81 lakóját.
„Reméljük, ilyen soha többet nem történik!” – mondta a táblaavatón Deblinger Eduard, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség elnöke, aki szólt arról is: mindig emlékezni fogunk a 6 millió zsidó áldozatra, köztük arra a 600 ezer magyar zsidóra, akiket a második világháború idején öltek meg.
Ilan Mor, Izrael nagykövete szintén az emlékezés fontosságát emelte ki, míg Haraszti György, a Holokauszt Emlékközpont közalapítványának kuratóriumi elnöke a városmajori tömeggyilkosságok abszurditásáról beszélt. Felidézte, hogy a János kórháznál és a Szilágyi Erzsébet fasor – akkori nevén Olasz fasor – túloldalán már állt a front, amikor a vérengzéseket végrehajtották.
„Nem lehet jövőt építeni a múlt ismerete nélkül” – mondta el lapunknak Fónagy János parlamenti államtitkár, a XII. kerület országgyűlési képviselője, aki szintén részt vett az ünnepségen. A politikus szerint a mai fiatalok jövőjét természetesen nem a holokauszt, a halál, hanem az élet határozza meg, de ahhoz, hogy azt zavartalanul éljék, szükség van a megemlékezésekre. Ezért kell történelmünk dicsőséges és fekete lapjairól egyaránt nyíltan beszélni.

z.