A_verskedvelo_hajoskapitany

A verskedvelő hajóskapitány

Behunyt szemmel is át tud hajózni a Balatonon, imádja a verseket, és még a színes televíziókhoz is ért. A „humorvalutás” Bodnár Istvánnal beszélgettünk, aki Heltai Jenő Vallomás című versének elszavalásával kiemelt aranyat nyert az V. Országos Nyugdíjas Ki Mit Tud versenyen. Tehetségével nemcsak a zsűri elnökét, de minket is lenyűgözött.

A zsúfolt villamosmegállóban azonnal ráismerek: kapitányi egyenruhát visel, a kezében egy szál selyempapírba csomagolt harangvirág. Odalépek, bemutatkozunk egymásnak. Ő kézcsókkal köszön.

– A pontosság a királyok udvariassága. Késtél – mondja kedves mosollyal az arcán, miközben átadja a virágot.

Elnézést kérek, a feje tetejére állt a város. Próbáltam elérni az otthoni telefonján, de nem jártam sikerrel – mentegetőzöm.

– Mert a mobilszámomat bizalmasan kezelem. A telefontársaságnak is megtiltottam, hogy kiadja. De, kérlek, ne magázz! Fiatalabb vagy, mint a legidősebb unokám. Tegeződjünk! Decemberben töltöm be a kettest. A hetvenkettest. A végzettségemet tekintve okleveles villamosmérnök, okleveles televízió-technikai szakmérnök és nyugdíjazott főtanácsos vagyok, de neked egyszerűen csak István. Ha hazaértünk, megisszuk a pertut: készültem aperitiffel.

Megtisztelsz, köszönöm! Kapitányi egyenruha egyik pozícióhoz sem jár, de nagyon fess vagy benne!

– Mert rövidjáratú kapitány is voltam: ötven évig vittem hajót az Adrián és a Földközi-tengeren, valamint a Balatonon is. Vezettem már a Petőfit, az Aranyt és a Kossuthot is. Ez utóbbi lapátkerekes gőzös volt, most a Dunán áll kiállítva, étterem üzemel benne. Versenyszerűen vitorláztam is. A Balatonon behunyt szemmel is átviszem a hajót. Legutóbb, amikor a nyugdíjasokkal az önkormányzat jóvoltából Szántódon nyaraltunk, komppal mentünk át Tihanyba. Az a nyári kapitányruha volt rajtam, ami most is. Felmentem a hídra, és megkérdeztem a kapitánytól, hogy végül is ki viszi most át a hajót. „Nézd, most én vagyok szolgálatban, szóval menj le az utastérbe” – mondta nekem nevetve… Most, hogy hazaértünk, engedd meg, hogy körbevezesselek. Csak szólok, hogy nagyon sokáig takarítottam miattad! A mosdóra különösen büszke vagyok. Ha bemész, idekint piros fény világít, jelzi, hogy foglalt a helyiség. Ez pedig a szobám…

Látom, szereted a vicceket és a verseket is. Ennyi vicckötetet egy helyen még nem láttam.

– Nézd, nekem a humorom a valutám. Eszembe jutott egy jó! Csengetnek. A férj megy ajtót nyitni. „A halál vagyok, és az életedért jöttem” – mondja a váratlan vendég. Mire a férj beszól az asszonynak: „Életem, érted jöttek!” Hol is tartottam...? Ja, igen. A verseket imádom. A magyartanárom belénk verte a költeményeket. Nem volt mese, mindent meg kellett tanulnunk.

Szép munkát végzett, hiszen nemrégiben megnyerted az V. Országos Nyugdíjas Ki Mit Tud-ot.

– Tavaly különdíjat kaptam a MOM Kulturális Központban rendezett Őszikék versmondó versenyen. A klubvezetőnk lelkes lett, és benevezett a Ki Mit Tud-ra. A háromfordulós megméretésen könnyedén vettem az akadályokat, bejutottam a hajdúszoboszlói döntőbe. Szerencsém volt, jó verset választottam, Heltai Jenő Vallomását adtam elő. Na, de hogyan?! A zsűriben három nő volt, köztük az elnök a legcsinosabb. Kiszúrtam magamnak, ránéztem, rámutattam, és elkezdtem szavalni. Figyelj, neked is bemutatom: „Mi ketten egymást meg nem értjük, nagyon sajnálom, Asszonyom..., de ha nem kellek szeretőnek, egyébre nem vállalkozom.”A_verskedvelo_hajoskapitany2

Ez szép volt!

– Ugye?! Ezzel a produkcióval nyertem el a legnagyobb díjat, a kiemelt aranyat. A verset egyébként a barátnőmnek is előadtam. Közel állnak hozzám a szerelmes költemények.

Milyen érzés volt átvenni az elismerést?

– Meglepődtem, mert azt gondoltam, maximum egy részvételi oklevelet kapok. Az eredményhirdetésen kétszázötvenet osztottak ki előttem. Gyönyörű élmény volt az egész. Ott volt Hajdúszoboszló polgármestere, a csinos zsűrielnök és a több száz versenyző. Ez nemcsak nekem hozott dicsőséget, hanem a Németvölgy Gondozási Központnak is, ahová mindennap bejárok. Ha jövőre is indulhatok, akkor Rabindranath Tagore Öv című költeményét szavalom el. Csodaszép!

Nagyon drukkolok, biztos vagyok benne, hogy leveszed a hölgyeket a lábukról!

– Megadom a titkos számomat, de csak ha soha semmilyen körülmények között nem árulod el senkinek! De előtte válaszolj egy kérdésre: tudod, mikor lesz a póknak telefonja?

Ha a sarkot telefonja?

– Bingó, itt a számom! Ha nem vagy jó passzban, hívj fel. Mindig lesz számodra egy jó viccem, amivel feldobhatom a napodat…

Boussebaa Mimi