A gyógyító és mámorító levendula
Manapság óriási divatja lett, pedig alig száz évvel ezelőtt még nem is termett az országban levendula. Ez az illatos, lila virág, amely tengerként terül el a lábaink előtt Pannonhalmától a Káli-medencén át Tihanyig, elsősorban még ma is Provence jelképe. Hazánkban az 1920-as években kezdett elterjedni, ekkor telepítette a kor egyik neves gyógynövényszakértője, Bittera Gyula az első levendulaültetvényt, és a növény azóta jelentős területeket hódított meg magának.
Gyógyító és mámorító ereje a virágban és levelében található illóolajban rejlik. Idegnyugtatóként és görcsoldóként is alkalmazzák, eredményesen enyhíthetők vele a reumás fájdalmak és a meghűlés tünetei. A levendulaolajos fürdőt kisbabák is nyugodtan élvezhetik, ráadásul utána könnyű álmuk lesz, mert a virág illatanyaga még az alvászavarral küzdők problémáin is képes segíteni. Nem véletlen, hogy különböző gyógyfüvekkel együtt, kis textilbabákba varrva, évszázadokon át használták a gyerekek megnyugtatására.
Textilzsákokban a szekrények mélyén is rendre megtaláljuk, mivel illata elrettenti a molyokat, és egyéb rovarok távol tartására is kitűnően alkalmas. Rózsatövek mellé ültetve például megóvja a virágot a levéltetvektől.
Kevés tejjel a fürdővizünkbe cseppentve bársonyossá teszi bőrünket, de a zsíros vagy korpás fejbőr ápolására is alkalmas. Fertőtlenítő hatású olaja kiváló a nyári melegben leégett bőr regenerálására, a rovarcsípés okozta viszketés enyhítésére vagy kisebb sebek gyógyítására.
Igénytelen növény, megél a tápanyagban szegény talajon is, különösebb öntözés nélkül. Megfelelő gondozás mellett akár húsz-huszonöt évig is kertünk dísze lehet egy-egy tő.
A modern konyhaművészet édességek ízesítésére, salátákba, üdítőitalokba és a legkülönfélébb fogásokhoz is előszeretettel alkalmazza. A virágokat almaecetbe áztatva megbolondíthatjuk vele a salátaönteteinket, hozzákeverhetjük egy csupor mézhez, vagy ízesíthetünk vele cukrot. Virágjából üde színű szörp készíthető, felhasználásának csak a fantázia szab határt.
Levendulaszörp ginnel
6 bögre cukor
5 citrom
5 dl víz
gin
Először sűrű szirupot készítünk. Amikor a forró vízben teljesen feloldódott a cukor, elzárjuk alatta a lángot, hozzáadjuk a levendulavirágot és a vékonyra szeletelt citromot. Egy éjszakára hagyjuk fedő alatt hűlni, pihenni a szörpöt.
Másnap szűrjük légmentesen zárható üvegekbe, és tegyük fénytől elzárt, hűvös helyre. Nyári melegben jéghideg vízzel felengedve fogyasszuk, és ízlés szerint tehetünk hozzá jó minőségű gint.
Levendulás, fehér csokis bonbon
68 ml tejszín
90 g prémium minőségű fehér csokoládé
1 ek szárított levendulavirág
fehér csokoládé a burokhoz
Először elkészítjük a levendulás ganache-t. A tejszínt felforraljuk, majd hozzáadjuk a szárított levendulavirágot, és elzárjuk alatta a lángot. Lefedve tíz percig állni hagyjuk. Viszonylag hamar átveszi a virág aromáját.
Leszűrjük, és hozzáadjuk a vízgőz fölött megolvasztott fehér csokoládét. Hagyjuk teljesen kihűlni. Ezalatt elkészítjük a csokiburkot. A hideg ganache-t habzsákba lapátoljuk, és kétharmadig töltjük vele a formákat, amiket aztán megtalpalunk.
Az összeállítást írta: Juhász Zsófia