Feneszajuaktol_is_tanult_meselni

Feneszájúaktól is tanult mesélni

Szinte látni már a sok összekacsintást, ahogy a közönség vasárnap délután Berecz András meséit hallgatja. Jól teszi a nagyérdemű, ha fél háromra visszaér az ebédből, mert a nagyszínpadon a híres mesemondó ismét a furfangos, pajzán, pimasz, ízes történetek világába kalauzol bennünket.

Berecz András énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész így vall magáról: „Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem… Kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai.”
Mind a mai napig sokfelé jár gyűjteni, Moldvában, mint mondja, még ha töredezve is, de ma is él a hagyományos mesemondás. Erdélyben kevésbé, Magyarországon alig. „Pohár mellett itt-ott azért akadnak lenyűgöző figurák, feneszájúak. Kondérok körül is pompás nyelvű asszonyok. Tudományuk elsőrangú oltóanyag.”
Első tanítóinak a szüleit tartja. „Édesanyám nagyon jól figurázott. A példát, a kedvet tőle kaptam. Jól utánzott. Ha valakit meglátott, aki furcsa volt, a lelkét, mint a lepkét, úgy kapta el! Jó hálója volt! És évek múlva is elővette. Az egyik mesterem Hazug Pista bácsi Gyergyóalfaluról, aki az utolsó tíz évemet lefoglalta, a nagyot mondó mesélést műveli. Háry János, Naszreddin Hodzsa, Lúdas Matyi leszármazottja. Szép összetétel. Kakuk Marci is eszembe jut róla. Ő még a vesztes háborúkból is győztesen jön haza. Ő nem nevettet, hanem fakad belőle a derű. Még ha nem is szól, csiklandozást érez mellette az ember, hogy nevessen. Édesapám sokat fütyörészett. Azóta se láttam-hallottam embert így fütyülni. A szája szegletiből. Ragyogó szemmel, figurásan, cifrán, lágyan, és közben mindig járt a keze. Körömnyírás közben például érdemes volt figyelni. Tíz bicskamozdulat volt az egész. Tátott szájjal figyeltem mindig.”
Berecz András az egyik legelismertebb ének- és mesemondó hazánkban, történeteit bármilyen nemzetiségű közönség szívesen hallgatja. Nemcsak a népzene, a népi kultúra iránti vonzalma mutatkozott meg gyermekként, de fiatalon a festészet is vonzotta. Édesapját követve jogot hallgatott, ám nem fejezte be egyetemi tanulmányait.
Még fiatal művészként, Ökrös Csaba felkérésére, együtt énekelt az Újstílus zenekarral. Az előadó-művészet hamarosan a hivatása lett, rövidesen meg is vált addigi munkahelyétől, hogy kizárólag a karrierjére összpontosíthasson.
Meséket, dalokat és szokásokat gyűjt magyar nyelvterületen és más népeknél. Kutatott már a csángók között, Erdélyben, a Felvidéken, Somogyban, a Nagykunságban, a Nyírségben, sőt még Csuvasföldön is.
Számtalan lemezt, rádió- és televízió-felvételt készített, tanított magyar népzenét itthon és szerte Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában is. Műfordítással is foglalkozik. Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték már, 2011-ben Kossuth-díjat vehetett át.
Összetéveszthetetlen ízzel előadott dalait, csavaros történeteit mindig szívesen fogadja a közönség a Hegyvidéken is. „Valamikor sok-sok műsorom volt a MOM-ban, még a régiben is, jól ismertem a színháztermét, rengeteg kellemes fellépésem színhelye. De táncsicsistaként is sokszor szerepeltünk ott. Amióta megújult, mindig elámulok azon, milyen belsőépítészeti bravúrral sikerült megőrizni – egy kifogástalanul korszerű épületben – a hatvanas évek stílusát, hangulatát. Az pedig, amit Hambuch Gerdáék a programokkal művelnek, egyenesen maga a csoda! Ezért nem is véletlen, hogy egyik CD-m, a Csuvasok bemutatóját is itt tartottuk.”
A csuvas dalokból készített énekes-CD szövegét is Berecz András fordította.
„Kodály száznegyven csuvas dalt tömörít egy füzetbe. Gyermekeknek. Ezt a magyar zenei ízlés kialakításához tartotta szükségesnek. A vele való foglalkozás tehát nem a levegőből pottyant. Sok kérdésre tőlük kaptam választ. Ettől a kis, másfél milliós néptől, amellyel különben háromszáz közös szavunk van, és sok közös dallamunk. Nem a különcködés csábított. A műfordítás sok mindenre megtanított, egy nem is olyan távoli nép verstechnikáját ismertem meg, költői hasonlatok ezreit. Tündérek erdejébe tévedtem! Négy boldog év volt. A közös éneklés örömeit itt kóstoltam meg igazán. Új zenészbarátságokat hozott. Ezt a Sördal című CD-t készítettem legtovább, de minden perce öröm volt.”

 

Berecz András kitüntetései:

A Népművészet Ifjú Mestere (1985)

Magyar Művészetért Alapítvány díja (1990)

Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1993)

Magyar Örökség-díj (2001)

Március 15.-díj (2003)

Alternatív Kossuth-díj (2005)

Prima Primissima (2005)

Szer Üzenete-díj (2008) (megosztva Böjte Csabával)

Budapestért-díj (2010)

Kossuth-díj (2011)

Zugló díszpolgára (2014)

Tiszteletbeli Székely cím (2014)