Gaudiopolis, az önfenntartó gyermekköztársaság
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1944–45-ben pincékben, gyermekotthonokban bújtatott árva, zsidó származású gyerekeket, később pedig a kommunisták elől védte meg a polgári családok utódait. Sok százan köszönhetik neki az életüket.
A háború utáni években – miután az állami otthonok megteltek – az elesett honvédek és csendőrök gyermekeinek ellátásáról is gondoskodni kezdett, több százat helyezett el. A magyar állam minimális támogatást nyújtott mindehhez.
Szabadkőműves kapcsolatai révén a svájci Alpina nagypáholytól kapott anyagi segítséget, a Weiss nagyiparos család egy tagja pedig 30 holdas zugligeti birtokát ajánlotta fel, ahol egykor hét villa állt. Sztehlo Gábor itt alapította meg 1945 szeptemberében a Gaudiopolis (görögül: Örömváros) elnevezésű, sajátos intézményt, aminek ötlete a Fiúk városa című 1938-as filmből származott.
A különböző villaépületek más és más funkciót kaptak: a Budakeszi út 48. alatti „Farkastanya” a nagyobbaké lett, míg a kisebbek a szomszédos épületekben alakították ki a „Fecskefészket”. Eleinte csak fiúkat, később lányokat is befogadott, így 700-800 főre nőtt a gondozottak száma.
Önfenntartó gyermektársadalmat hozott létre, amelyet a svájci és dán vöröskereszt élelemmel, bútorral segített. A tanulás mellett iskolát, sportpályát építettek, gyümölcsöt termesztettek, műhelyekben dolgoztak a gyerekek. Alkotmányt és törvényeket szerkesztettek, államfőt és miniszterelnököt választottak. A normákat be nem tartó lakóknak dorgálás járt, kivételes esetben pedig kiközösítés.
A fiatalok feladata volt a kulturális programok szervezése és a könyvtár működtetése is. Szakmát tanulhattak, és önkéntes alapon dolgozhattak is az intézményben, amiért Gapo-dollárban kaptak fizetséget: ez a villamosjegy árfolyamát követte, és élelmiszerre lehetett váltani. Sztehlo rendszeresen tartott istentiszteletet, amin – bár nem volt kötelező – mindenki részt vett. Rendelkeztek saját vicclappal is, a Gapo Matyival.
A gyermekköztársaság inspirálta Radványi Géza 1948-as Valahol Európában című filmjét, a gyerekszereplők többségét is Gaudiopolis lakói adták. A miniállamról 1985-ben dokumentumfilmet készített Szántó Erika, aki Európa-díjas tévéjátékot is rendezett a téma felhasználásával.
Ötéves működés után, 1950-ben államosították Gaudiopolist. Területe – megőrizve eredeti funkcióját – a Vasvári Pál Gyermekotthonnak ad helyet.
Balázs Attila
Keveházi László, a Gaudiopolis első miniszterelnöke, evangélikus lelkész:
„A legnagyobb meglepetés számomra pedig az volt, hogy én lettem az ifjúsági állam első miniszterelnöke. Hogy befogadtak, azt már átéltem, de hogy ennyire komolyan vegyenek, azt nem gondoltam volna. S a szolgálat kötelességekkel járt. Rendszeresen tartottunk »minisztertanácsi üléseket«, és ott minden miniszter (igazságügyi, oktatásügyi és a többiek) beszámolt a maga területén a bajokról és örömökről, vagy tervekről és programokról is. Határozatokat is hoztunk. Bizony, olykor szankcionáltunk is. De valahogy olyan volt a légkör, hogy ezt mindig meg lehetett beszélni még a panaszosokkal, sőt a büntetettekkel is. Így éltük a magunk alakította közösségi életünket. Gábor bácsi emlékezetem szerint ezeken a minisztertanácsi üléseken részt sem vett, a dolgok menetébe bele sem szólt. Ez nem jelentette, hogy nem volt véleménye, sőt ha kérdeztük, el is mondta, tanácsolt is. Talán nekem több alkalmam nyílt beszélgetni vele, mert mint volt hadapródiskolás, már akkor autót vezettem, és egy öreg, kiszolgált autón én vittem őt a városba, emlékszem, egyszer Tildy Zoltán államelnökhöz is. Ezek az utak többnyire »lobbizó«, segítséget kérő, »beszerző« utak voltak Gábor bácsival.”
Horváth Ádám:
„…Ezzel egyidejűleg úgy döntött, hogy iskola is kellene. Ennyi gyerekhez iskolát is kell alapítani. Ez egy következő fokozat volt. Hárman mentünk el, Keveházi miniszterelnök úr, Weingrober István és jómagam. Be voltunk jelentve Veres Péter építési miniszterhez, de nem ő fogadott, hanem Bierbauer Virgil államtitkár, Bibó István testvére. Elmondtuk, hogy iskolát szeretnénk építeni. 30 ezer forintot kaptunk.”
„…Aztán futballpályát építtetett velünk, hogy lehessen hol játszani. Aztán jött a Fiúk városa című film alapján a Gaudiopolis ötlete, és a Keveházi lett az első miniszterelnök, én meg voltam az első kultuszminiszter. És összehívta a Szőke Balázs államelnökkel a minisztertanácsot, és eldöntöttük, hogy mik a feladatok.”