Kártevő csigák a hegyvidéki kertekben (1.)

Bár a Hegyvidék éghajlata és köves talajadottságai nem kifejezetten kedveznek a puhatestűek inváziójának, mégis letagadhatatlan folyamatoknak lehetünk szemtanúi. A nedves, védett tenyészhelyet vélhetőleg saját magunk alakítottuk ki a csigáknak kertjeink és közparkjaink rendszeres öntözése és a talajadottságok folyamatos javítása által.
Az óramű pontossággal működő és sosem rest automaták terjedésével egész évben nedves környezetet teremtünk, ami nem csak a növényeinknek előnyös. A kedvező mikroklíma mellett a csigák terített asztalt találnak a folyamatosan zöldellő kertekben, így nem csoda, ha jönnek, maradnak és szaporodnak.
A kertjeinkben megtalálható két típus (a jól ismert házas csiga és a sokkal veszedelmesebb meztelen – vagy házatlan, esetleg csupasz – csiga) messze nem olyan védtelen, mint gondolnánk. A házas csigát hatékonyan védi a háza a fogas, csőrős ragadozóktól, a meztelent pedig a testét fedő nyálkaréteg óvja.
A természetben nem is sok állat kedveli a francia konyhát, s vetemedik csigaevésre. A legvérmesebb kerti csigapusztító a sün és néhány ragadozó rovarfaj (például a futrinkák). Ahol kerti tó van, ott a nagy testű békák is besegítenek, de a hírhedt csigapusztítók – mint például a fácán – segítségére nem számíthatunk a városi kertekben.
A csigák kártétele tömeges előfordulásuk esetén szembetűnő. Hegyvidéki szomszédjaink egyre gyakrabban panaszkodnak, hogy a salátaféléket, egynyári virágokat egyszerűen lerágják a puhatestűek, így nemcsak termés, de virág sem marad utánuk. Sokszor egyetlen éjszaka elég, hogy a megtámadott palántákból, tövekből a szó szoros értelmében csupán az égnek meredő szárak maradjanak.
Aki már szembesült gondos munkája ilyetén történő megcsúfolásával, bizonyosan gondolkodott azon is, hogyan lehetne megszabadulni a falánk csigáktól. A helyzet, sajnos, nem könnyű.A legegyszerűbb, legkíméletesebb megoldás – amit viráglelkű hobbikertészeknek ajánlhatunk – a kártevők távol tartása. Az erős aromájú növények például riasztják a csigákat, így ha a védendő területeket fokhagymával, majoránnával, esetleg kakukkfűvel ültetjük körbe, akkor csak a védőfalakon belül rekedt csigákat kell eltávolítani, mert a kintiek inkább kint is maradnak.
Ez a módszer azonban nem alkalmas arra, hogy nagy területet, vagy akár az egész kertet megvédjük. A növények között akadnak olyanok, amiknek a főzete is riasztja a csigákat. Érdekes módon a paradicsomot nem szeretik, így a paradicsomlevélből készült „tea” hatékony riasztószer lehet.
Ugyanilyen hatást tulajdonítanak a kávénak is. Mivel a feketét nem szoktuk szétlocsolni a kertben, készíthetünk csigariasztót a használt kávézacc áztatásával, vagy egyenesen a zacc elteregetésével a talajon. Az eljárás nagy területen történő alkalmazása viszont csak egy kávéház támogatásával elképzelhető…
A hadviselés következő eszköze a gyűjtés lehet. Nem mindenki számára vonzó – viszont kesztyűs kézzel végzendő! – a csigák gondos összegyűjtése. Jó szolgálatot tehet egy hosszú nyelű fa grillcsipesz is, amellyel összefogdoshatjuk a kártevőket.
Hogy ne kelljen egyesével „vadászni”, vagy inkább kutatni a csigák után, rakjunk a kertbe, a csupasz földre egy deszkát vagy fóliadarabot. A fedezék alatt, a nedves talajon reggelre tömegesen gyűlnek össze a fénykerülő, nedvességkereső puhatestűek.
Hasonlóan hatásos lehet, ha dinnye-, banánhéjat vagy citrusfélék nagyobb darab héját fektetjük a talajra. Ezzel a módszerrel meg sem kell fognunk a csigákat, egyszerűen a héjjal együtt szedjük össze őket.
Ha pedig végképp felbosszantottak minket a kertben lakmározó puhatestűek, akkor szervezzünk gyűjtőhadjáratot zseblámpával éjjel, amikor a csigák előbújnak, és táplálkozni indulnak. Nehézséget csak az okoz, hogy mi legyen az összegyűjtött egyedekkel. Sajnos itt csak a legdrasztikusabb megoldás jöhet szóba: dobáljuk őket vízzel teli vödörbe.

(B.)