Újdonságok a Budakeszi Vadasparkban

Az őstulok tehén, Lavinia néhány héttel a Budakeszi Vadasparkba érkezése után adott életet első borjának, akit az érdeklődők által leadott névötletek alapján keresztelnek el. A barlangrajzokról ismert felépítésű kérődzők esetében a szaporulat különösen örömteli, hiszen a most látható állatokat az ősi jegyeket mutató, háziasított szarvasmarhafajtákból tenyésztették ki és „vadították” vissza.
Szerencsésnek mondható, hogy a Hortobágyi Nemzeti Parkból érkező pár bikája, Lupó nyájasan fogadta a borjút, pedig lehet, hogy nem is a sajátja. A pusztában szabadon legelésző tulkok nemenként elkerítve élnek, ám a jelenlegi eset is jól példázza, hogy a természet hívó szava képes legyőzni a karámokat és a villanypásztorokat.
A tavasz az őshonos vadak szaporodásának időszaka, nem csoda hát, hogy sok fiatal szarvas is született. Kicsit kilóg közülük a gímszarvasborjú, aki jóval nagyobb társainál.
Az egész Európában elterjedt és nálunk a Dunántúlon leggyakoribb gímszarvas kicsinyei – a többi szarvashoz hasonlóan – finoman pettyezett bundát viselnek. Ez a közelről nézve feltűnő mintázat tökéletesen elrejti őket az élőhelyükül szolgáló erdőkben, réteken. Néha még a bekerített kifutóban is keresni kell a borjakat.
Gazdagodott a madárállomány is, hiszen egymás utáni napokon szinte ugyanonnan két fülesbagoly-fióka került a Budakeszi Vadasparkba. Jelenlétükre a kertes városrészben élő háziállatok hívták fel a figyelmet, és csak a helyzetet gyorsan átlátó gazdáknak köszönhető, hogy a pihés madarak nem váltak kutyák játékszerévé, vagy macskák vacsorájává.A szerencsés megtaláló lélekjelenlétén kívül a baglyok hálásak lehetnek a vadasparkba vezető fuvarért is, hiszen immár értő kezek gondozásában, biztonságban cseperedhetnek. Persze, a legjobb az lenne, ha miután felnőnek, elhagynák a vadasparkot, és vad madár módjára élnének a környező erdőkben.
Az eset kapcsán érdemes megjegyezni, hogy ha valaki a földön talál tollas, szaladni képes madárfiókát, először próbálja meg egy közeli fa kellően magas ágára tenni. A szülők a fészket már kinövő, de önálló életre még képtelen utódaikat etetik, ám a ragadozóktól nem tudják megvédeni őket.
Kultúrtörténeti szempontból is gyarapodott a Budakeszi Vadaspark: május elsején ünnepélyes keretek között átadták a Bársony István tiszteletére állított emlékoszlopot. Bársony István (1855–1928) a magyar természetírás egyik legnagyobb alakja volt, akinek főleg vadászati témájú novellákat és regényeket köszönhetünk. A szoboravatással egy napon rendezték meg a Vadászati Kulturális Családi Napot is, ami alkalmat adott a természetszerető, állatbarát érdeklődőknek, hogy megismerkedjenek a vadászat eszközeivel, az erdei állathangokkal, preparátumokkal, agancsokkal, szőrmékkel.
A legfiatalabb látogatók számára is nőtt a vadaspark vonzereje, hiszen június elején elkészült a Makk kuckó játszótér. A játékok szervesen illeszkednek a környezetbe, az erdőt és lakóit jelenítik meg.
A tér legfeltűnőbb eleme egy tölgymakk, ahonnan csúszva-mászva lehet kijutni. A makk körül az erdő félénk, ritka, rejtőzködő állatai sorakoznak, óriásira felnagyítva. A gyerekek mintha picire összemenve, az erdő alját járva találkoznának a cincérekkel, a szarvasbogárral vagy az aranyos bábrablóval (aki a bábok szemszögéből nézve nem is annyira aranyos). A kicsik, miközben meglovagolják a rovarokat, megismerik azok testfelépítését, színeit is. A játszótér a muflon- és a farkaskifutó között található.

(BI)