Piros_punkosd_napja

Piros pünkösd napja

Karácsony és húsvét után pünkösd a kereszténység harmadik főünnepe, a Szentlélek eljövetelének napja. Mozgó ünnep, időpontja a húsvéttól függ, hiszen ötven nappal követi húsvét szombatját. Innét az elnevezése is, a görög pentekoszté jelentése ötvenedik; a magyar pünkösd szó is – az európai nyelvekhez hasonlóan – a görög szóból származik. A nagy keresztény ünnepekhez hasonlóan ez is kétnapos; a vasárnap mellett a hétfő munkaszüneti nap. Legkorábbi lehetséges dátuma május 10., a legkésőbbi pedig június 13.; az idén május 24–25-én ünnepeljük.
Előzménye a zsidó savuót, a hetek ünnepe, ami szintén hét héttel, vagyis ötven nappal követi pészahot. Savuót egyike a zsidók három nagy zarándokünnepének, amikor a felnőtt férfiak egykor Jeruzsálembe mentek, hogy a Templomban közösen ünnepelhessenek. A Tóra szerint isteni parancs rendelte el: „A hetek ünnepét is meg kell ülnöd az aratás zsengéinek idején” (2Móz 34,22). Eredetileg a gabona betakarításának ünnepe volt, ám ekkor emlékeznek meg arról is, hogy Isten ezen a napon adta át a Tórát Mózesnek a Sínai-hegyen, ezért így is nevezik: „a Törvény adásának ideje”. Savuót napjaiban a zsidó templomokat, olykor magát a Tóra tekercset is zöld ággal díszítik, a templomokban pedig felolvassák a tízparancsolatot.

Mit ünneplünk pünkösdkor?
Amiként a zsidóknál savuót a judaizmus születésének ünnepe, úgy a keresztény pünkösd a keresztény egyház születésnapja. Jézus mennybemenetelét követően az apostolok és tanítványok együtt maradtak, és várták a Szentlélek eljöveteléről szóló ígéret beteljesülését. Ez pünkösd napján következett be, a Szentlélek leszállt a tanítványokra, hogy aztán ők különböző nyelveken hirdethessék a világnak az evangéliumot. Ezért pünkösdvasárnapi olvasmányként az erről szóló bibliai részt szokták felolvasni a templomokban: „Amikor elérkezett a pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a lélek szólásra indította őket” (ApCsel 2, 1-4). A Jeruzsálemben összesereglett különböző nemzetiségű és nyelvű tömeghez kinek-kinek az anyanyelvén szóltak az apostolok, aminek hatására aznap háromezer ember tért meg.
Már a 4. század elején tartott elvirai zsinat egyik kánonja is a Szentlélek ünnepeként említi pünkösdöt. A húsvéthoz és karácsonyhoz hasonlóan volt vigíliája (az ünnep előtti virrasztása), valamint ünnepelték a nyolcadát is. Az egyházi évben a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör mellett harmadikként a pünkösdi időszakot is nyilvántartották – így az évet teljesen betöltötte a három ünnepkör –, ám az újabb katolikus liturgikus rend már csak két ünnepkörről beszél, a pünkösdit kihagyva, e szerint pünkösdöt tulajdonképpen a húsvéti időszak lezárásának tekinti.
Ugyanakkor a reformátusok ma is nyilvántartják a pünkösdi ünnepkört, ami áldozócsütörtöktől az Örökkévalóság vasárnapjáig tart. (Áldozócsütörtök a húsvét utáni 40. nap, Jézus mennybemenetelének ünnepe, az idén május 14.; míg az Örökkévalóság vasárnapja november végén, az advent első vasárnapját megelőző vasárnap, az idén november 22-én van.) Szénási Sándor a református egyházi évről szóló könyvében így ír erről: „Az áldozócsütörtökre következő vasárnapot […] a régi magyarok váróvasárnapnak nevezték. A református igehirdetés is a pünkösd felé fordul, mint ahogyan az úrvacsora ünneplésére általában fölhívjuk a figyelmet a megelőző héten. Így a pünkösd hete, amelyet a Szentlélek adventjének is nevezhetünk, előkészületi idő arra, hogy az ünnepben az Ige és a sákramentum a Szentlélek erőközléseivé legyenek.”
Ez a hét, a Szentlélek adventje régebben böjti időszaknak számított. Régi református szokás volt ilyenkor alaposan kitakarítani, nyírfaágakkal, virágokkal feldíszíteni a templomot. Ez utóbbi a görögkeleti egyházban is szokás, egy leírás szerint a kaput, falakat akácágakkal, míg a templom padlózatát fűvel borítják. Somorja katolikus asszonyai az egész templomot piros pünkösdi rózsával díszítették. A keleti egyház, illetve a görög katolikus hívők jellegzetes szokása, hogy pünkösd vigíliáján, szombaton emlékeznek meg az egyházközség halottairól, emiatt ezt a napot halottak szombatjának is nevezik.
A pünkösdi időszak a protestáns egyházakban a konfirmáció, az úrvacsorára való előkészítés, az ifjak felnőtt hívővé avatásának ideje. A konfirmációi káté meg is magyarázza, miért kötődik ez az alkalom pünkösdhöz: „Mit jelent a konfirmáció szó? Ez a latin szó annyit tesz: megerősítés. A Szentlélek erősíti meg ébredő hitünket.” Ugyancsak a pünkösdi időszak a katolikus bérmálás ideje, amikor a püspök a Szentlélek közlésének szentségét szolgáltatja ki az ifjaknak, amiért a bérmálást nevezik a keresztény nagykorúság szentségének is.
Pünkösd misztériuma a múlt században több egyházalapítót is megihletett. A tizenkilencedik–huszadik század fordulóján az Egyesült Államokból indult útjára a pünkösdi-karizmatikus mozgalom, amely kitüntetett szerepet tulajdonít pünkösdnek és a Szentléleknek. Egyik fő hittétele – a pünkösdi bibliai jelenet nyomán – a Szentlélek-keresztség, amelynek bizonyítéka a nyelveken szólás. A mozgalom a húszas évektől hazánkban is megjelent, és ma is több kisebb-nagyobb magyarországi egyház és gyülekezet vall pünkösdi-karizmatikus tanokat (például: Hit Gyülekezete, Magyar Pünkösdi Egyház).

Pünkösdi jelképek

A középkorban a pünkösdvasárnapi misén néhol harsonazúgás idézte fel a bibliai pünkösdi szélzúgást, élő galambot engedtek el, vagy fából készült galambot eresztettek le a templom padlásáról. Feljegyezték, hogy több helyütt a karzatról meggyújtott kócokat dobáltak a hívők közé. Ez utóbbi szokást balesetveszélyessége miatt felváltotta a lángnyelveket jelképező piros rózsaszirmok hullatása. A galamb és a láng is a Szentlélek közismert szimbóluma, Jézus megkeresztelkedésekor a Szentlélek galamb képében szállt le rá, míg az idézett pünkösdi jelenetben lángnyelvek képében ereszkedett az apostolokra. A pünkösdi láng miatt az ünnep liturgikus színe a piros, amely a Szentlelket is jelképezi. A katolikus és evangélikus templomokban ilyenkor a piros szín dominál, a pap is piros miseruhát ölt.
Az ünnepről kapta nevét a pünkösdi rózsa, más néven kerti bazsarózsa (Paeonia officinalis). Európa csaknem valamennyi népénél a piros pünkösdi rózsa az ünnep közkedvelt jelképe. Itáliában a középkorban a pünkösdvasárnap elnevezése Domenica Rosata (rózsák vasárnapja) volt. A pünkösdi rózsa májusban, az ünnep idején virágzik, piros, mint a pünkösd színe, Szűz Mária virága, de különbözik a többi rózsafajtától, mert nincsen tövise, ami Mária szeplőtelenségére utal.

Pünkösdi király

A keresztény hagyomány mellett pünkösd Európa-szerte ősi tavaszköszöntő ünnep is. Egyik legjellegzetesebb szokása a sokfelé különböző formában elterjedt pünkösdikirály-választás. A középkorra visszanyúló hagyomány szerint általában lóversennyel vagy más ügyességi próbával választanak a legények egymás közül pünkösdi királyt. Pusztaszemesen, Salgótarjánban vagy Csepregen egyaránt a lóverseny győztese lett a király, míg Nádudvaron a lovaglás mellett a győztesnek tekézési és birkózási tudományáról is tanúságot kellett tennie.
A győztes pünkösdi király az esetek többségében egy esztendeig különleges kiváltságokat élvezett: virágkoszorút kapott a lányoktól, minden lakodalomra, mulatságra hivatalos volt, a kocsmában ingyen ihatott a község költségén, büntetést pedig nem szabhattak ki rá. Jókai Mór Egy magyar nábob című regényében egész fejezetet szentel a kunmadarasi pünkösdi lóversenynek. Itt olvashatjuk a város bírájának párbeszédét Mártonnal, a pünkösdi királlyal, aki már hat éve mindig nyert: „– Tudod-e, hogy hány akó bort ittál meg azalatt, hány palackot törtél össze, hány vendégségből, disznótorból, lakodalomból hánytad ki a vendégeket? – Nem tudom, nemzetes uram, nekem csak arra volt gondom, hogy egyből se maradjak ki, s annyit mondhatok, hogy soha sem bor, sem ember meg nem vert.”
A párbeszéd végén megtudjuk, hogy Márton hatéves királysága 72 akó borba került a községnek (ez kb. 3500 liternek felel meg). Persze, nem mindenhol élvezett ilyen kiváltságokat a király. Ugocsában az obsitos katonák közül választották, álarcban, papírkoronával a fején és karddal az oldalán egy rozzant gebén, díszes kísérettel vonult végig a falun – igaz, az ő uralkodása csak egy napig tartott.
A sokféle formában gyakorolt szokás magyarázataként több elmélet is született; van, aki a pünkösdi király egynapos uralmában a lezáródó húsvéti ciklus elmúlásának megszemélyesített jelképét látja, más az ősi férfivá avatási szertartás maradványaként, illetve a régi király, vezérhím megölésének szimbólumaként értelmezi. Bárhogyan is legyen, a pünkösdi királyság nyelvünkben a gyorsan múló, épp ezért értéktelen dicsőség metaforája lett.
Ferenc József 1867-es koronázását eredetileg június 9-re, pünkösdvasárnapra tűzték ki, ám valakinek eszébe jutott a baljós összefüggés, ezért óvatosságból, vagy hogy a rosszízű kommentárokat elkerüljék, végül a koronázást egy nappal előbbre hozták, június 8-ra, szombatra. A dátum módosítását siker koronázta, ugyanis Ferenc József uralkodása nem bizonyult pünkösdi királyságnak, éppen ellenkezőleg, hiszen ezután 49 esztendeig ült még a magyar trónon.

Népszokások

Széles körben elterjedt szokás volt a pünkösdölés. Általában fiatal lányok csoportja házról házra járt, és énekkel, versekkel, tánccal köszöntötte a háziakat. Közülük a legszebb lány volt a pünkösdi királyné, aki a fején rózsakoszorút viselt. A pünkösdölők gyakran a lakodalmas menet formáját öltötték, ilyenkor legtöbbször a vőlegényt is leány játszotta. A versek és dalok az ünnephez kötődtek, uralkodó motívumként szerepelt bennük a pünkösdi rózsa: „Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja / Holnap lesz, holnap lesz a második napja / András, bokrétás, felséges jó táncos / Jól megfogd, jól megfogd a lovad kantárját / hogy el ne tipossa tapossa a pünkösdi rózsát. / A pünkösdi rózsa kihajlott az útra / szedje fel a menyasszony, kösse koszorúba.”
A pünkösdölésnek bőségvarázsló és adománygyűjtő funkciója is volt. A dalok végeztével a királynét magasra emelve így kiáltottak: „ekkora legyen a kendtek kendere!” Ám ha nem szívesen fogadták őket, leguggoltak, hogy a gazda kendere meg ne nőjön. Hasonló szokás volt az erdélyi hesspávázás, a dunántúli törökbasázás, valamint a pünkösdi rabjárás is. Ez utóbbinál a pünkösdölő lányokat összeláncolt fiúk követték, akik adományokért esedeztek.
Míg a vasárnap inkább a vallásé volt, pünkösdhétfő már a mulatozásé, versengésé. Ez utóbbi olykor kegyetlenebb formákat öltött, erről számol be a 19. század neves néprajzi írója, Réső Ensel. Egy kötelet húznak keresztbe az út fölött, amire a lábainál fogva egy élő ludat függesztenek. A legények ellovagolnak alatta, és „a lúd nyakát elszakítani törekszenek. Természetesen, aki egy rántással el nem tudja tépni, kimegy alóla a ló, és ő a lúdon függve marad, s azon aztán sokat lehet nevetni”. Sok helyen pünkösdhöz fűződött a májusfaállítás, vagy éppen a május elején állított májusfa kitáncolása is. De májusfa sem kellett, a pünkösd amúgy is a bálok, táncmulatságok ideje volt.

A csíksomlyói búcsú

A magyar pünkösdnek az utóbbi két évtizedben elválaszthatatlan, egyszerre vallási és nemzeti jellegű kitüntetett eseménye lett a csíksomlyói búcsú. Több évszázados múltra nyúlik vissza, kezdetben többnyire a székelyek, illetve a csángó magyarok zarándokoltak el a csodatévő Szűz Mária szobrához, később, főként Trianon után egész Erdély katolikusai. A vallási mellett ekkor erősödött fel az esemény nemzeti jellege. Nevezetes volt az 1949-es búcsú, amikor Márton Áron erdélyi püspök bérmaútja során ellátogatott Csíksomlyóra is. A román rendőrség itt készült letartóztatni, ám amikor a püspök fehér lovon megérkezett, sok száz fehér viseletbe öltözött gyimesi csángó alkotott körülötte védőgyűrűt, így a hatóság nem mert közbeavatkozni. A pünkösdi búcsú a kommunista diktatúra bukása után, 1990-től vált a magyarság ünnepévé, amikortól egyre több magyarországi és a világ többi részébe származott magyar zarándokol Csíksomlyóra – köztük nem csak katolikusok.
A búcsú központi eseménye a szombati körmenet, amikor a zarándokok a ferences kegytemplomtól meghatározott rendben vonulnak fel a Kis-Somlyó hegyre. A szombati misét 1993 óta, amióta a zarándokok száma százezres nagyságrendű, a Kis-Somlyó és Nagy-Somlyó közötti nyeregben, a Hármashalom oltárnál tartják. A búcsú nevezetes istentisztelete még a vasárnapi csángó mise. Ugyancsak a csángókhoz fűződik a pünkösdvasárnap hajnali napba nézés. Még napkelte előtt összegyűlnek a Kis-Somlyó keleti lejtőjén, hogy imádkozva, egyházi dalokat énekelve várják a napkeltét. Van, aki szabad szemmel, mások kendőn, esetleg kormozott üvegen keresztül percekig néznek a kelő napba, míg ki nem rajzolódik előttük a kereszthordozó Jézus, Szűz Mária vagy a Szentlélek alakja. Egy csángó asszony így vallott erről: „Én láttam a Szentléleket, láttam. Mások látták a Szűz Máriát is. De én különben a Szentléleket láttam. Lobogott, mint a galamb, fehér galamb a napnak a világjába… Lobogott a két szárnyával.”

*

Pünkösd a karácsonyhoz és húsvéthoz képest háttérbe szoruló ünnepünk. A nem vallásosak általában semmit sem tudnak az ünnep tartalmáról, számukra csak egy kellemes tavaszi hosszú hétvége. Mindennek több oka is van: a diktatúra évtizedeiben pünkösdhétfő munkanap volt, a népszokások a modernizáció és a városiasodás hatására háttérbe szorulnak-kihalnak, és a pünkösdnek sosem volt olyan kiterjedt polgári szokásrendszere, mint a másik két nagy ünnepnek.
A rendszerváltozást követően mégis kezd visszaszivárogni a köztudatba pünkösd mint nevezetes nap. Számos program, helyi fesztivál hirdeti magát pünkösdi jelzővel: a siófoki szezonnyitó látványos eseményei; a pünkösdi regatta, ami az egyik legkedveltebb balatoni vitorlásverseny; a pákozdi sárkányeresztő találkozó, vagy éppen Pünkösdi Sokadalom néven a hajdúszoboszlói néptánctalálkozó. Ezek már nem, vagy alig kötődnek az ünnep vallási vagy néprajzi tartalmához, inkább csak apropónak tekintik pünkösdöt, ám olykor mégis lehetőséget adnak bizonyos szokások felidézésére. Például Hajdúszoboszlón az ígéretek szerint ebben az évben pünkösdi királynét is választanak.

Porogi András