Az első zugligeti igazgató

Eperjessy István elemi iskolai tanító 1863. május 17-én született Budán. Tanulmányait a budai és pesti királyi katolikus főgimnáziumban kezdte meg, és a budai paedagogiumban fejezte be. 1883-ban Szabó Alajos rákospalotai reálgimnáziumában működött mint tanító, 1884-től szegődött a főváros szolgálatába. 1889-ben feleségül vette Márkus Irma tanítónőt, aki élete végéig hű társa maradt. Eperjessyt 1891-ben nevezték ki a zugligeti községi elemi iskolához vezető tanítónak. 1896-ban az ő közreműködésével hozták létre a közeli Labanc úti elemi iskolát, feleségével együtt ennek is a tanítója, ő maga pedig az igazgatója lett, és az 1901-es önállósodás után is az maradt.

Számos tanulmánya jelent meg nyomtatásban. Fő témái a gyermekvédelem, a gyermeklélektan és a gazdasági ismétlő iskola voltak. A gazdasági iskolában folyó tanítás hatékonyságát intézmények, kiállítások látogatásával is igyekezett elősegíteni. Megbízták az osztatlan népiskola általános és részletes tantervének kidolgozásával, az Országos Közoktatási Tanács felkérésére pedig megírta a mezei gazdaság és kertészet tanításának módszertani utasításait. A tanügyi sajtóban az ő kezdeményezésére indult meg a vita arról, szükséges-e már a népiskolában megkezdeni a német nyelv tanítását. Eperjessy István 1912-ben bekövetkező haláláig aktív maradt, kutatásaival, tanácsaival folyamatosan segítette a zugligeti iskola működését.

Munkái:

1. A forradalom (Budapest, 1883). Röpirat, amiben kifejti, hogy az 1848–49-es önvédelmi harcot hibásan nevezték el forradalomnak

2. Rövid magyar volapük nyelvtan (Budapest, 1886)

3. A hárshegyi Báthory-barlang (Turista Közlöny, 1908., XV. p. 71–74.)

4. Buda kegyhelyei, Nagyhárshegyi Báthory-barlang (Budai Napló, 1930. 11. 04. p. 2.)