A királyok növénye, a bazsalikom
Akár mediterrán receptek könyvét lapozgatjuk egy jó ételleírásért, akár a gyógyfüves könyvekben kutakodunk, akár ideális balkonnövényeket keresünk egy kertészeti szaklapban, a bazsalikommal minden esetben „összefuthatunk”. A konyhában és a gyógyászatban is fontos szerep jut ennek a könnyen nevelhető, tetszetős növénynek.
A bazsalikom neve a görög király szóból származik, mert – állítólag – a koronázáskor az ókori királyok felkenésére használt olaj bazsalikomot is tartalmazott. De a növény nem csak származási helyén, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger térségében gyökeredzett bele alaposan a mindennapokba.
Erdély egyes vidékein az esküvőn a menyasszony bazsalikomcsokrot vagy a menyasszonyi csokrába kötött bazsalikomszárakat szorongat a sorsdöntő pillanatban. Görögországban a szerencsés utazás és a hazatérés biztosítéka az otthon szedett bazsalikomszár. Itáliában a növény sokkal inkább a kulináris örömök miatt része a hétköznapoknak, a tradicionális olasz konyha előszeretettel használja salátákhoz, tésztákhoz és szinte minden máshoz is, még édességekbe és italokba is.
A bazsalikom gyógyászati szerepe a benne rejlő sokféle ásványi anyagnak, vitaminnak és egyéb szerves anyagnak köszönhető. Szinte az egész szervezetre jótékonyan hat rendszeres fogyasztása, de kiemelten a máj, a vérképzés és az általános immunerősítés terén fejt ki kedvező hatást.
Teája az emésztőrendszert támogatja a toroktól a béltraktusig. Külsőleg sebek kezelésére alkalmazták, s alkalmazzák ma is. Mivel ízletes, így fogyasztására senkit nem kell külön rábeszélni, akár frissen, akár tartósítva (fagyasztva, szárítva, vagy magvakkal, olajjal pestóként eltéve).
A növény az árvacsalánfélék családjába tartozik közel hatvan rokonával együtt. Nálunk a nagyobb levelű olasz változat és elvétve az apró levelű görög ismert. A fajtakör változatossága azonban ennél sokkal nagyobb; akár egy méter átmérőjű, szabályos bokrot, vagy salátaszerű, tenyérnyi leveleket nevelő bazsalikom is létezik.
Nevelése nem tartozik a nehéz kertészeti feladatok közé. Tavasszal a kertészetekben, a barkácsáruházakban és az élelmiszerboltokban is megvásárolható. Az így beszerzett cserépbe ültetett magoncok azonban a leggondosabb ápolás mellett is gyakran elpusztulnak röviddel a hazaszállítás után. Biztosabb, ha saját magunk vetjük el magjait márciustól a lakásban vagy május elejétől a szabadban.
A palánta ellenálló, így a kiszáradáson kívül nem fenyegeti veszély. Világos helyen, rendszeres öntözés mellett gyorsan bokrosodó, lágyszárú bokrot nevel, amiről bőségesen szüretelhetjük a világoszöld (vagy épp mély lila), vékony leveleket.
Fehér virágai hosszú, egész nyáron nyíló, álörvös virágzatba rendeződnek. A lombozat továbbfejlődésének ösztönzése érdekében azonban hasznos lehet ezek eltávolítása, hogy a növény ne a virágzásra és a magok érlelésére fordítsa erőforrásait.
A bazsalikomot a kártevők is kedvelik, de mivel gyorsan fejlődik, és a leveleket rendszeresen szüreteljük, szinte sosem akadunk konkurens rovarokra a bokron. Előfordul azonban – különösen a cserépben vásárolt egyedeknél –, hogy a levelek széle nem növekszik megfelelően, és ettől a teljes levéllemez domborúvá válik. Ez a jelenség, bár nem túl esztétikus, nem befolyásolja sem az egészségét, sem a fogyaszthatóságát.
Összefoglalva: a bazsalikom tetszetős növény, akár egy cserépben, a konyhaablakban, akár erkélyládába kiültetve a kertben vagy a teraszon is könnyen nevelhető. Illatos levelei fűszerként és gyógynövényként is széles körben felhasználhatók és remekül tartósíthatók. Már csak a termesztés módját és a legjobban tetsző változatot kell kiválasztani a bazsalikomtartás megkezdéséhez.
(Barta)