Oromzene_trioban

Babos–László–Tátrai: örömzene trióban

A magyar gitárművészek itthon és külföldön generációk óta a „könnyű műfaj” legsikeresebb képviselői Szabó Gábortól Snétberger Ferencig, Zoller Attilától Gadó Gáborig. A legjobbak közül hárman – Babos Gyula, László Attila és Tátrai Tibor – néhány éve egy szuperformációt alakítottak, amely nagy sikerrel mutatkozott be több hazai színpadon, március elején pedig a MOM Kulturális Központ zsúfolásig megtelt színháztermében is.
A Liszt-díjas művészek különféle zenei környezetből érkeztek, bár mindnyájan otthonosan mozognak minden stílusirányzatban – a blues, a jazz és a rock igazi mesterei, és már több évtizedes sikeres pályafutást mondhatnak magukénak. A közöttük meglévő harmonikus kapcsolat, az egymásra figyelés és a művészi alázat által igazi örömzenét hoznak létre, és a három zenei világból egy negyedik születik. Közülük talán László Attila az, aki a legváltozatosabb pályát járta be, hiszen amellett, hogy a hazai jazz kiemelkedő gitárosa, állandó tagja volt Horváth Charlie zenekarának, és szükség esetén a Tátrai Bandet is kisegítette.
A műsor előtt a MOM színpadán hét különféle gitár pihent, ezekből a koncert során Babos Gyula hármat, László Attila kettőt, Tátrai Tibor egyet használt, és Lattmann Bélának is jutott egy basszusgitár. A pódium fölé magasodó emelvényen a hatalmas dobfelszerelés Solti Jánost várta.
A program, a nagy elődök tiszteletére, a Cream és Eric Clapton egy-egy híres dalával kezdődött, ezt követően már kizárólag saját szerzeményeket játszottak a zenészek. Ismét bebizonyosodott, hogy a hazai muzsikusok mind a mesteri kompozíciók, mind pedig a bravúros interpretáció dolgában felveszik a versenyt külföldi kollégáikkal. Kemény rock és gyönyörű ballada, blues és jazz váltotta egymást kolosszális szólóimprovizációkkal.
Tátrai Tibor legújabb szerzeménye, A jó meleg Afrika vérpezsdítő ritmusai alapozták meg a hangulatot, majd László Attila még a nyolcvanas években született líraija, A napozó tigris következett, amit ismét egy keményebb dal, a „G.T.” követett, amely a gitártrió tiszteletére született. Babos Gyula feleségének, Katona Klárinak dedikálta My Claire című számát, ezután ismét egy népszerű Babos-nóta, a középgyors Tira-dara következett. Itt már Solti is megvillant egy lehengerlő dobszólóval.
A három szólista egy-egy kíséret nélküli darabban külön-külön is megmutatta egyéni játékstílusát és mással össze nem téveszthető hangzásvilágát. Tátrai kezdte a sort remek bluesrögtönzéseivel, Babos egy csodaszép magyar népdalparafrázist játszott a Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok dallamára, László pedig amerikai sztenderdekből adott elő egyveleget.
A rockzenét kedvelők számára minden bizonnyal Babos Super 400-a és Tátrai Főnix Boogie-ja volt az est csúcspontja a három gitáros frenetikus szólóival, sőt Lattmann Béla is remekelt öthúros basszusgitárján. A forró hangulatú koncert László Attila Good Love-jával zárult – volna. A közönség azonban vastapsával kikövetelte a ráadást: egy csodaszép bluesban a három főszereplő szólókkal búcsúzott el.

Márton Attila