Közösségi terek az iskolákban

Az 1989-ben épült Városmajori Gimnázium nagyméretű fogadótere az évek során már számos kerületi és országos rendezvénynek adott otthont. Legutóbb a „Köznevelés az iskolában” projekt keretében a TÁMOP 3.1.4 B Partnerség és hálózatosodás modul III. ütemének szakmai nyitónapját tartotta meg itt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ. „Ez is azt bizonyítja, hogy az iskola javára válik, ha nem csupán a diákok számára működik közösségi térként” – emelte ki köszöntőjében Szebedy Tas igazgató.
Bakos István modulvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy a program a pedagógusok, valamint a szülők és a civil társadalom együttműködésének erősítésén keresztül támogatja az iskolai közösségi terek létrehozását. „Az iskola hatása, az, hogy mit viszünk magunkkal onnan, a tantárgyakról az attitűdök felé tolódik el” – hangsúlyozta a szakember, hozzátéve, hogy a társadalmi problémák egyre jobban megjelennek az oktatási intézményekben, mert a fizikai közösségi terek beszűkültek, szinte ez az egyetlen hely, ahol a gyerekek együtt vannak.
Pokorni Zoltán polgármester szerint minden új program esetében előfordulhat, hogy némi tanulópénzt kell fizetni, ez azonban most mindenképpen megéri, hiszen jó kezdeményezésről van szó. A lényeg, hogy fenntartható, érdemi változások történjenek; a rendelkezésre álló négy hónap tapasztalatait pedig hosszabb távon is kamatoztatni lehet.
„Húsz évvel ezelőtt az OECD szakemberei felvázolták, milyen lesz napjaink iskolarendszere – emlékeztetett a polgármester. – Az egyik jóslat az volt, hogy a központosítás és a bürokrácia miatt összeomlik az egész. Felállítottak egy perspektivikus modellt is, amiben az iskolát a társadalom közösségi tereként határozták meg. Ilyen intézmények működnek ma az USA-ban, vagy Angliában.”
A kerület vezetője úgy látja, hogy humanizált, emberarcú intézményként kell meghatározni az iskolát, és ehhez kell megtalálni a megfelelő technikákat. „Ha a gyerekek szeretnek iskolába járni, akkor jobban tanulnak, ezért van szükség vonzó intézményekre” – hangsúlyozta. Mint mondta, ma is igaz Eötvös József gondolata, a pedagógiában „nem elsősorban a mit, hanem a hogyan a lényeges, tehát az, hogy milyen attitűddel tanítunk”. Ehhez működő tanári kapcsolatokra van szükség, hogy például az angol szakos pedagógus tudja, miként tanít a matematikatanár. Ma még ez nem általános, ezért „fel kell ébreszteni” a pedagógusok közösségét.
Pokorni Zoltán fontosnak tartja, hogy a szülők részt vegyenek a közös ügyekben. „Megállapodásra kell jutni az alapvető gyereknevelési kérdésekben – mondta –, hiszen ha ellentét van abban, hogy mit vihetnek a kicsik uzsonnára, vagy milyen filmeket nézhetnek meg, annak az osztályközösség látja kárát.”
A polgármester egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy bár a diákközösségek mindenképpen létrejönnek, annak keretei erőteljesen befolyásolhatók az iskola és a szülők közti együttműködéssel. Bőven van még tehát feladat, amire a „Partnerség és hálózatosodás modul” valós megoldásokat adhat.

(-os)