Egyre_nepszerubbek_a_tokok

Egyre népszerűbbek a tökök

Az utóbbi években mind gyakrabban látni sárga tökhalmokat az országutak mentén, vagy akár a városi zöldségesek mellett. A növény egykor fontos és értékes táplálékforrás volt, ma inkább őszi dísztárgy.

Nem szükséges hosszasan bizonygatni, hogy a számtalan formában és változatban termő tök réges-rég ismert és kedvelt növény. A szegényebb vidéki családok asztalára inkább főzelék formájában került, az ínyencek sütve fogyasztották, de ott volt az úri szalonokban, a mulatókban és a kávéházakban is, a magyar kártya lapjain. Innen ered a tökfej vagy tökfilkó elnevezés, ami a köznyelvben olyan népszerűvé vált, hogy néha, különösen fiatalok beszélgetésében, a „tök” előtag szinte minden pozitív és negatív tartalmú jelzőt helyettesít.
Napjainkban a tök az angolszász kultúra beszivárgásának köszönheti térnyerését. A magyar folklórban ismeretlen Halloween ünnep a kelta kultúrában alakult ki, onnan terjedt el, október 31-én éjjel tartották.
Kezdetben a boszorkányok, kísértetek, szellemek és démonok ünnepe volt, aminek alkalmával még emberáldozatot is bemutattak a kelta papok, a druidák. Hitük szerint a béklyóiktól megszabaduló halott és gonosz lelkek ilyenkor visszatérnek, és szabadon járnak az élők között. Távoltartásukra ijesztő maskarákat készítettek, tüzet raktak, és nagy zajt keltve töltötték a félelmes éjszakát.
A római hódoltság idején az óangol nyelven „szentek éjszakája” néven ismert ünnep összemosódott a szintén az őszi napforduló időszakában tartott római halott-ünneppel. A rómaiak az elmaradhatatlan lakomák mellett szellem- és ördögűzéseket tartottak ezen az éjszakán.
A kereszténység megjelenése és terjedése nem jelentett éles konkurenciát a pogány rítusoknak, hiszen itt is, ott is tartottak a halottakhoz kapcsolódó ünnepet. A Halloween szokása​i​ így több száz éven át, a kereszténységgel párhuzamosan, háborítatlanul fennmaradtak.
A keresztény naptárban november 1. mindenszentek napja, amikor az üdvözült lelkekre – szimbolikusan a megdicsőült egyházra – emlékeznek. Másnap van a halottak napja, amikor a hívek az üdvösséget még nem nyert lelkekre – tágabban a szenvedő, küzdő egyházra – tekintenek. A keresztények ilyenkor imádkoznak a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Az ehhez kapcsolódó temetőjárás szokása széles körben elterjedt a társadalomban.
A druidák vallásának hanyatlása a 16. században kezdődött, amikor az angolok meghódították a legerősebb kelta hagyományokkal rendelkező Írországot. A néhány év​v​e​l korábban​ saját egyházat alapító VIII. Henrik a pogány hit visszaszorítására – és az anglikán ​egyház terjesztésére – tett kísérletei között betilttatta a Halloween ünneplését. Hosszú időre feledésbe is merült, csak néhány közelmúltban készült film tette ismét népszerűvé.
A mai ünneplés legfőbb mozgatója már nem a hitvilág, hanem a mesterségesen gerjesztett kereskedelmi igény, hiszen az ünnephez kapcsolódóan hatalmas kereslet mutatkozik jelmezekre, dísztárgyakra és egyéb fogyasztási cikkekre. Így szaporodtak el ismét a Halloween jelképeként használt töklámpások, amik groteszk vigyorral ijesztik el az ártó szellemeket. A számtalan egyéb babonás kiegészítő (pók, denevér, szellem, csontváz, halálfej, és még ki tudja, mi minden) már a rémisztés általános kelléktárába tartozik, nehezen köthető az eredeti kelta halotti kultuszhoz, ugyanúgy, ahogyan a betlehemezéshez hasonlóan házról házra járó és csokoládét kunyeráló gyerekcsoportok sem.
A töklámpás készítése – Halloween nélkül is – szórakoztató időtöltés, különösen gyerekeknek. A tökre előzetesen felrajzolt mintákat kis kézügyességgel, esetleg szülői segítséggel könnyen ki lehet vágni. A tök belsejéből a nyílásokon keresztül el lehet távolítani a felesleges gyümölcshúst. Már csak egy égő mécsest kell a tök közepébe helyezni, száránál fogva visszailleszteni a kupakját, és kész is a lámpás!
Természetesen a lámpások kialakítására végtelen lehetőség mutatkozik, képességektől, életkortól és fantáziától függően. A versenyeken részt vevő tökök faragói valódi szobrászok, de aki csak otthon gyakorol évről évre, az is tetszetős alkotásokat készíthet, amelyek persze nyugodtan mosolyoghatnak, barátságosan kacsinthatnak, nem kell idétlenül vigyorogniuk, vagy ijesztően vicsorogniuk.
A tök nem csak lámpásként kerül ilyenkor a szobába, hiszen a törpe dísztök legkülönbözőbb alakú, színű és mintájú példányai az őszi dekorációk kedvelt kiegészítői. A fagyok előtt leszedett óriási tökökből gyakran egész családok lakmároznak, a formás lopótököket pedig ilyenkor kezdik értő kezeikbe​n forgatni a borászok, megsaccolva térfogatát, keresve hibáit, méltatva értékeit.

(Barta)