Mesés este az ELTE-n
A varázsköpennyel oda repülhetünk, ahová akarunk. A varázssíp, ha kell, álomba ringat. A nap aranyból, a hold ezüstből van. Az „egyszer volt, hol nem” pedig valóban megtörtént. Minderről az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán bizonyosodtunk meg a Kutatók éjszakáján.
– Hipp-hopp! Ott legyek, ahol akarok, legyek azonnal az Üveghegyen! – mondta csukott szemmel a színes selyemköpenyt viselő, hatéves forma kisfiú, miközben körbe-körbe forgott. – Nem jó, még mindig itt vagyok. Valamit elrontottam… – konstatálta szomorúan, miután kinyitotta a szemét.
– Üveghegy vagy Hegyvidék, egyre megy. Biztos félreérthető volt a hely neve. Egyébként ismerős ez a varázsige… Melyik történetből is van? – érdeklődtem.
– A Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfiból. Most abban a mesében vagyunk, nem látod? – tette fel a kérdést, miközben tudatlanságomat dorgáló fejcsóválással „díjazta”.
– Tényleg, igazad van! Hogy nem jutott az eszembe!? Viszont azt tudod-e, miért van szerencséd? – replikáztam.
– Miért? – nézett rám csodálkozva.
– Mert nem öreganyádnak szólítottál! – a találós kérdésen és a válaszon Márk és édesanyja is jót mulatott.
Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar épülete néhány órára valóban mesebeli kastéllyá változott: minden teremben valamilyen meglepetés várt az idetévedt vándorokra.
„Hangszerkészítés” – hirdette a tábla a 206-os terem ajtaján. A helyiségben rengetegen voltak, kicsik és nagyok üres sörösdobozokból, kupakokból, palackokból és sok más ház körüli hulladékból varázsoltak izgalmas hangszereket.
Itt találkoztam Kovács Gáborral, aki mindenkinek készségesen segített a zeneszerszámok elkészítésében. „Szinte bármit újra lehet hasznosítani. Nézze, ebből klarinétot kreálunk – mutatott rá a zöld szívószálra, amiből néhány másodperc alatt hangszer született. – Annyi hangot tudunk lejátszani, ahány lyukat vájunk rá. A nyelvünket a szívószál végébe kell beledugni, miközben a felső, visszahajló darabkába fújjuk a levegőt. Tessék, ez az öné lehet, próbálja csak ki!” – nyújtotta át a frissen eszkábált tárgyat a muzsikus, akinek bizony sokat kellett segítenie, míg végre sikerült megszólaltatnom a hangszert.
„Hatodik alkalommal csatlakoztunk a Kutatók éjszakájához. Ezúttal az ének-zenei, a magyar nyelvi és irodalmi, valamint a vizuális nevelés tanszék állította össze a kínálatot. A spontaneitás, a játékosság és a tudatosság is fontos szempont volt a programok kialakításánál” – összegzett dr. Mikonya György, az oktatási intézmény dékánja.
A Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi kalandjait megelevenítő estén számos érdekesség várta az érdeklődőket. Kiderült, hogyan készül a varázssíp, miként működik a királyi nyomda, és az is, hogyan lehet mesekavicsot festeni.
„A kő egyik oldalára ezüstholdat, a másikra aranynapot festettem. Még nem tudom, mi lesz a sorsa, de nekem nagyon tetszik!” – mutatta csodaszép alkotását Jázmin, aki, mint elmondta nekünk, különösen szereti a népmeséket.
„Küzdeni kell! Hagyd el a komfortzónádat! Érdemes jót cselekedni! Alkalmazkodj a helyzetekhez! Egyebek mellett ilyen értékekre tanítja meg a mese a gyerekeket a szimbólumok nyelvén” – hívta fel a figyelmet a fabulák létjogosultságára Gajdóné dr. Gödény Andrea adjunktus, aki azt is hozzátette, iskoláskorban is érdemes mesét olvasni a csemetéknek, hiszen az „egyszer volt, hol nem” ereje tesz minket azzá, akik vagyunk. Aki pedig ezt nem hiszi, nos, járjon utána!
BM