Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Az_en_filmem_Jokai_Annaval1

„Az én filmem”Jókai Annával

Nem mindennapi élményben lehetett részük azoknak, akik részt vettek „Az én filmem” legutóbbi estéjén a MOM Kulturális Központban, ahol Mezei Károly újságíró, a Katolikus Rádió munkatársa beszélgetett Jókai Annával. A Kossuth-díjas írónő nemcsak kedvencét, a Legyetek jók, ha tudtok című olasz ifjúsági filmet hozta el, hanem olyan gondolatokat is, amik mindenkit számvetésre késztettek.

Jókai Anna sosem tudott megbirkózni azzal a kategorikus kijelentéssel, hogy a pokol létezik. Egész egyszerűen az állítást nem tudja összeegyeztetni belső tudásával és azzal a végtelen irgalommal, amit számtalanszor megtapasztalt már. Hogyan kerültünk erre a világra? Miért vagyunk itt? Mi lesz velünk, ha elmegyünk? – a Nemzet Művészét már kislánykorában is foglalkoztatták a létezés okai. Talán ezért sem tudja elfelejteni azt a gimnáziumi élményét, ami az egész életét végigkíséri.
A kamasz Jókai Anna hittanórára várt az osztályteremben. A becsengetés után egy ismeretlen pap lépett be az ajtón, akinek rövid, ősz haja volt, és átható kék szemei. „Ő helyettesített. Semmire nem emlékszem abból, amit mondott, csupán arra, hogy egyszer csak rám néz, és így szól: »Ugye, lányok, tudják, hogy a pokol nem egy hely?! A pokol a lélek állapota.« Olyan volt, mintha hályog hullott volna le a szememről. Ezután egészen másképp tekintettem a sorsunkra, a bűneinkre, a bűnhődéseinkre – a mindenségre. Azóta is abban a nyugalomban élek, hogy nem az örök tűz vár az emberre, nem egy hely, hanem a léleknek egy olyan állapota, amiből ki kell vergődni” – mesélte „Az én filmem” kulturális programsorozat legutóbbi alkalmán az írónő, aki biztos abban, hogy valamiféle erő küldte hozzá akkor a papot.Az_en_filmem_Jokai_Annaval2Hogy mennyire megérintette az élmény, arról kedvenc filmje, a Legyetek jók, ha tudtok is sokat elmond. A történet középpontjában Fülöp atya áll, akit humora miatt „isten bohócának” neveznek. A Rómában élő pap árva gyerekeket fogad be, s próbál felnevelni. A sors a melegszívű, éles eszű, ám tragikus élete miatt kezelhetetlen Cirifischióval, a tolvajlásból élő kisfiúval is összehozza. A fordulatokban gazdag, spirituális, egyben realista alkotás a sátánnal való örök küzdelmet viszi vászonra.
Az olasz ifjúsági film címének szó szerinti fordítása azonban egészen más jelentéssel bír: Maradjatok jók, ha tudtok. Jókai Anna úgy gondolja, mindkét elnevezés helyes. „Tulajdonképpen boldog az, akinek csak jónak kell maradnia, hiszen sokkal többet kell tenni azért, hogy valaki jóvá váljon. Kevesen vagyunk megáldva azzal a kegyelemmel, hogy mindig minden helyzetben helyesen cselekszünk. Az ember néha akaratán kívül hihetetlen dolgokat tud tenni. Ez egy szakadatlan küzdelem. És igen, néha az ördög erősebb…”
A Kossuth-díjas írónő a film főszereplőjével kapcsolatban egy különös vallomással döbbentette meg a MOM Kulturális Központ közönségét. „Mindent megadnék. Pénzt, sikereket, bármit, ha úgy tudnék élni, ahogy Fülöp atya. Mert ha körülnézünk, akkor – ahogyan az egyik interjúmban is elmondtam már – nekem úgy tűnik, hogy Isten nézi a világot, és sír. Ma már nemcsak mi imádkozunk, hanem a magasságos Isten is, aki azért fohászkodik, hogy segítsünk neki. Meg kell próbálnunk letörölni Isten hulló könnyeit. Ezért vagyunk a világon.”

BM