Kommunikacio_es_egyensulyvesztes

Kommunikáció és egyensúlyvesztés

A Stresszkezelő program – „Égni kiégés nélkül” sorozat legutóbbi előadásában Endrédi Csaba a tömegmédia befolyásoló képességéről beszélt. A Rákbetegek Országos Szervezetének szakembere szerint az egyoldalú kommunikáció hatására kialakuló egyensúlyvesztés zavart okozhat a társadalmi és személyes kapcsolatokban, ezeken keresztül pedig az egyén önértékelésében.

Történelmet azért tanulunk, hogy bővüljön a világképünk, és a múlt megismerésével megértsük a jelen eseményeit. A kommunikáció is valamilyen világnézetet közvetít, ezért van döntő szerepe a gondolkodás alakításában a legszélesebb közönséghez eljutó tömegmédiának – hívta fel a figyelmet Endrédi Csaba a Stresszkezelő program – „Égni kiégés nélkül” előadás-sorozat legutóbbi találkozóján.
A kommunikáció alapkövetelménye, hogy valakinek szándékoltan akarnia kell közölni valamit. A szándékoltság ugyanakkor Endrődi Csaba szerint feltételezi, hogy nem találkozhatunk a teljes, csupán a szubjektív igazsággal: éppen ezért kell tudni használni és kezelni a tömegmédiát, egyúttal tagadni a mindenhatóságát.
Tömegmédia volt az ókori görög színház, vagy az agora is. Míg a színház az emberi értékrendet akarta közvetíteni, a középkor tömegmédiája, a nyomtatás elterjedésével, egyre inkább a befolyásolásról szólt. Az elektronikus médiával aztán ez a fajta szándékoltság csökkent, részben el is tűnt, részleteiben átalakult egy pozitív képpé annak köszönhetően, hogy megjelentek az oktatóműsorok. Innen a „tévében láttam”, „rádióban hallottam” kijelentéseken alapuló hitelesség mítosza.
A társadalom tehát a mindennapi élet részévé tette a médiát, amelynek befolyásoló ereje ebből a helyzetből táplálkozik. A kulturális póz aztán néhány évtized alatt lekopott, az újságíró médiamunkássá változott, ez a szerep pedig inkább eszköze és nem formálója a kommunikációnak.
Ma már nincs szükség a burkolt befolyásolásra, a média leplezetlenül akarja ezt megtenni, csak rajtunk múlik, hogy ezt elfogadjuk, vagy sem – hangsúlyozta Endrődi Csaba, hozzátéve, hogy az egyensúlyvesztés azért érzékelhető, mert ma a média olyan szándékoltságokat közvetít, amiket nem tudunk elhelyezni a hagyományos értékrendünkben. Többet hallunk például a családon belüli erőszakról, mint magáról a családról.
A tömegmédia nem vállal felelősséget a továbbított információkért. Megbillent értékrendeket népszerűsít, sulykol, nem hagy választási lehetőséget. A médiacsinálók azt mondják, nincs szükség érvelésre, elegendő meghatározott időn belül meghatározott számú információt küldeni, mert ezeket az emberek többsége tudat alatt a magáévá teszi.
A kérdés az, hogyan tudunk védetté válni, milyen módon tarthatjuk fenn magunknak az önálló döntés jogát. Endrődi Csaba azt ajánlja, vállaljuk önmagunkat, ne tartsuk többre az új értékrendet, mint amit otthonról hoztunk magunkkal, akkor védettek lehetünk a tömegmédia manipulációival szemben. A tömegmédia kozmopolita értékrendet hirdet, ezzel szemben nekünk sokkal inkább a magunk ügyeivel kell foglalkozni, mert ezekből tudunk erőt meríteni a mindennapjainkhoz.

Knp.