Válogassuk az ősz színeit, ízeit az asztalra!
Mindenkinek jól jöhet egyszer egy pofonegyszerű fogás, amit pár perc alatt össze lehet ütni, és valamennyi vendég odavan érte. Ilyen a kaviárkrém, a legjobb ötlet, ami vészhelyzetben eszünkbe juthat. Nem kell hozzá semmi más, mint jó minőségű krémsajt és egy tégely piros kaviár meg pár csepp citrom. Az eredmény üdítő és laktató. Pirítóson az igazi, de friss kiflin is kitűnő!
Kaviárkrém
12 dkg krémsajt
1 tégely piros kaviár
2-3 csepp citrom (elhagyható)
A hozzávalókat lágyan elkeverjük, ügyelve arra, hogy a kis gömbök ne nyomódjanak szét. Azonnal fogyasztható!
*
Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy nagyon szeretem, ha a salátába gyümölcs kerül. Ebben a sokféle zöldből készült salátában a frissen beleszeletelt körtedaraboknak szántam hálás szerepet. A dresszing természetesen ízlés szerint variálható, aszerint, hogy épp milyen friss fűszernövényünk van otthon.
Zöldsaláta körtével
jégsaláta
endívia
római saláta
rukkola
1-2 szem friss paradicsom
2 érett körte
A dresszinghez:
1 pohár friss natúr joghurt
1 marék zöld bazsalikomlevél
1 kis gerezd fokhagyma
só, bors
1 ek vörösborecet
2 ek olívaolaj
1 tk mustár
kevés balzsamecet
A dresszinghez minden hozzávalót robotgépbe öntünk és turmixszolunk. Hűtőben állni hagyjuk egy órát. A salátaleveleket szépen, változatosan elrendezzük egy nagy tálon, rászórjuk a felszeletelt paradicsomot és a meghámozott, darabokra vágott körtét. Tálalás előtt meglocsoljuk a dresszinggel, és megszórjuk friss bazsalikomlevelekkel.
*
Családi piknikre, kirándulásra vagy akár egy hétköznapi, munkahelyi ebédre is kitűnő a most következő étel. Akik szeretik a tartalmas, ropogós olasz pizzákat, odalesznek ezért a receptért.
Tulajdonképpen elég egyszerű, éppen úgy készül, mint a pizza, csak az utolsó percben félbehajtjuk, jól lezárjuk, és kisülés után már csomagolhatjuk is a batyunkba. Nem csöpög, nem szárad ki egyhamar, a meleget is sokáig magában tartja, így a legjobb választás, ha elvitelre készítünk magunknak ebédet. Ízesítésében pedig csak a képzeletünk szab határt.
Calzone
A tésztához:
50 dkg liszt
1 tasak (7 g) száraz élesztő
325 ml langyos víz
½ ek só
½ ek cukor
2 ek olívaolaj
A paradicsomszószhoz:
6-8 szem friss, érett paradicsom vagy 2 konzerv hámozott paradicsom
2-3 gerezd fokhagyma
oregánó
bazsalikom
rozmaring
kakukkfű
só, bors
olaj
A feltéthez:
lila hagyma
érett vagy félkemény sajt reszelve, esetleg mozzarella
sonka, szalámi
kapribogyó
Először a tésztát készítjük el. A langyos vízben mindent feloldunk a liszten kívül. Ha az élesztő munkához látott, mélyedést készítünk a nagy tálba szitált liszt közepébe, beleöntjük az élesztős folyadékot, és sima tésztát dagasztunk. Amikor már nem ragad a tál széléhez, gombócot gyúrunk belőle, és kelesztőtálban, tiszta konyharuhával letakarva, nagyjából a duplájára kelesztjük.
Ez idő alatt elkészítjük a szószt. Kevés olajon összepirítjuk a megtisztított, áttört fokhagymát és a fűszernövényeket, majd hozzáadjuk az összetört, hámozott paradicsomot. Kis lángon jó sűrűre redukáljuk. Közben maximumra állítjuk a sütőt. Ha a tészta megkelt, kiveszünk belőle egy maréknyit, és lisztes kézzel vagy sodrófával minél vékonyabb, kerek lepényt nyújtunk belőle.
Sütőpapírral bélelt, vékony tepsire helyezzük, és újra kelni hagyjuk. Ha feljött, az egyik felét vékonyan megkenjük a paradicsomszósszal, rászórjuk a hagymát, a sonkát, a sajtot és a kapribogyót, majd ráhajtjuk a tészta másik felét. A széleket gondosan összetapasztjuk, egy villával összenyomkodjuk. Körülbelül 10 perc alatt aranybarnára pirul a pizzatáska. Vigyázat, a belseje lassan hűl!
*
A meggyszezonban megírtam a kedvenc pitém receptjét, s annak apropóján hosszan áradoztam a vaj szerepéről a margarinnal szemben, majd egy laza kézmozdulattal éppen a legfontosabb összetevőt hagytam ki a hozzávalók felsorolásából. Mivel sok kedves olvasó vette a fáradságot, hogy valamilyen úton-módon felvegye velem a kapcsolatot, és megtudakolja, mégis mennyi vajat igényel a tészta, most megragadom az alkalmat, és újra leírom ezt a receptet. A változatosság kedvéért az idényhez illő módon most szilvával készítettem el.
Szilvás pite fahéjas tejföllel
60 dkg rétesliszt
30 dkg vaj
6 ek cukor
3 tojás sárgája
2 dl tejföl
csipet só
1 ek búzadara
1,5 kg szilva
fahéj
cukor
1 pohár tejföl
1 ek cukor
1 tk fahéj
A tésztát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, kétfelé osztjuk, frissen tartó fóliába csavarjuk, és egy órát pihentetjük a hűtőben. Lisztezett deszkán nagytepsi-méretűre nyújtjuk, belefektetjük a tepsibe, és kevés darát szórunk rá. Erre jöhet a kimagozott, félbevágott gyümölcs, amit meghintünk fahéjjal és egy kevés cukorral.
A tészta másik felét is kinyújtjuk, és befedjük vele a pitét, majd megkenjük a tojásfehérjével. Körülbelül 45 perc alatt 180 fokos sütőben rózsaszínűre sütjük. Porcukorral meghintve, fahéjas, enyhén cukros tejföllel tálaljuk.
*
Ha túrós süteményt sütök a gyerekeknek, mindig azzal nyugtatom magam: legalább tartalmas nass lesz az asztalukon. Ez a gyors túrós lepény egy régi recept alapján készült, Móra Ferencné szakácskönyvéből vettem.
Túrós lepény
A tésztához:
25 dkg liszt
12,5 dkg vaj
1 tojás
2 dkg élesztő
1 késhegynyi só
1,5 dl tej
A töltelékhez:
8 tojás
12 ek cukor
1 dkg vaníliás cukor
1 késhegynyi só
50 dkg túró
5 dl tejföl
5 dkg mazsola
2 ek búzadara
A tészta összetevőit összegyúrjuk, és kelni hagyjuk. Ezután elfelezzük, és az egyik felét lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd kibélelünk vele egy kivajazott, közepes tepsit. A töltelékhez először habosra verjük a tojások sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral. Teszünk bele egy csipet sót és 50 dkg áttört túrót.
Hozzákeverjük a tejfölt, a mazsolát és a grízt, majd óvatosan beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét, és a tölteléket a tepsibe öntjük. Lisztezett deszkán kinyújtjuk a tészta másik felét, amit ráborítunk a túrós masszára. Tejjel megkenjük, és kevés porcukrot szitálunk rá, majd 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük.
Összeállította és írta:
Juhász Zsófia