Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Tovabb_kell_adni_a_torteneteinket

„Tovább kell adni a történeteinket”

A Szépkorúakért a Hegyvidéken program keretében megalakuló Lakóhely-történeti Kör azokat a nyugdíjasokat szeretné összefogni, akik indíttatást éreznek, hogy feldolgozzák házuk, utcájuk történetét, és ezt megosszák másokkal is. A kör vezetőjével, Wolf Magda nyugalmazott könyvtárossal beszélgettünk, aki sok szállal kötődik a XII. kerülethez.

Egy helytörténeti baráti kör vezetéséhez elkötelezettségre van szükség. Ön mióta él a Hegyvidéken?

– A Felvidékről kitelepített családok között volt az enyém is. A lakosságcsere során 1947-ben kerültünk a fővárosba, egészen pontosan a XII. kerületi Csaba utcába. A Bíró utcai Új Iskolába jártam kisdiákként, majd a Csaba utcai és a Városmajori Általános Iskolában tanultam.

Hatvannyolc év meglehetősen hosszú idő…

– Igen, és éppen ezért éreztem fontosnak, hogy elvállaljam a Lakóhely-történeti Kör – ez egyelőre csak a „munkacíme” a csoportunknak – koordinálását. A közel hét évtizedből sok történetet tudok mesélni, ami talán mások számára is érdekes lehet. Csak a saját lakóházam múltját tekintve olyan neves lakókat említhetek, mint Kohut Magda színésznő, Darvas Iván színész vagy Fodor Imre, a József Attila Színház egykori igazgatója. Ha csupán nálunk ennyi híresség élt, akkor milyen érdességek rejtőzhetnek kerületünk más házaiban?!

Más szemmel nézünk saját lakóházunkra, ha tudjuk, hogy előttünk ki koptatta a lépcsőfokokat. Biztos vagyok benne, hogy ezek a helytörténeti érdekességek nagyban növelik a kötődést szűkebb lakóhelyünkhöz.

– Igen! Bár a helytörténetet, a „mikrotörténelmet” csak tizenöt-húsz éve kutatják komolyan, mégis ez adja múltunk hozzánk közel álló, megismerhető részét. Nem igaz, hogy a történelem csak háborúkból és békekötésekből állt, az igazi identitást a személyes megtapasztalás erősíti! Nekünk is meg kell őrizni és tovább kell adni a történeteinket, hiszen ha elődeink mindent „kidobtak” volna, akkor most nem lenne történelmünk.

Az Országos Széchényi Könyvtár egykori munkatársaként hogyan tudja segíteni a tagok és a csatlakozni szándékozók munkáját?

– Én is aktív kutató vagyok, jelenleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményét bújom, de nemsokára a Fővárosi Levéltárban is megkezdem lakóhelyem múltjának felderítését. Az itt szerzett tapasztalatokat, valamint a szakmámból adódó tudást örömmel adom át olyanoknak, akik hasonlóan nyitottak a helytörténet iránt. Szívügyem az irodalomtörténet, ezen a téren is biztosan tudok jó ötleteket, kapaszkodókat adni.

Milyen távlati célokat fogalmaztak meg a Lakóhely-történeti Körnél?

– Először is szeretném, ha minél többen csatlakoznának hozzánk, hiszen így lehetne valóban érdemi munkát végezni. Egymás megismerését, a közösségépítést, valamint a szabadidő értékes eltöltésének lehetőségét tekintem a fő célkitűzésünknek. Nagy segítség számunkra, hogy a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény támogat bennünket szakmailag, és az is, hogy a gyűjtemény épületében tarthatjuk a rendszeres megbeszéléseinket. Nagyon örülnék, ha valóban összeállna egy amatőr kutatókból álló gárda, felmutathatnánk olyan írásokat, amiket közre is lehetne adni, s ily módon továbbadhatnánk más generációknak azt a tudást, ami felhalmozódott bennünk.

BA