Hegyvideki_kozos_oroksegeink1

Hegyvidéki közös örökségeink

A Kulturális Örökség Napját 1984-ben Franciaországban indították útjára, azóta már negyvennyolc országban ünneplik minden szeptemberben. Az idén „Földbe zárt kincseink” címmel meghirdetett programsorozathoz természetesen a Hegyvidék is csatlakozott.

A Medgyaszay-házak

Az építőművészet Bartókja – sokan így nevezik Medgyaszay Istvánt (1877–1959). Az általa népi szecessziós stílusban tervezett, 1927–30 között elkészült épületek (az úgynevezett „városi házak”) a Kiss János altábornagy utca 55–57–59. alatt állnak. A tulajdonosi közösség, Vargáné Szilágyi Erzsébet közös képviselő szervezésében, ebben az évben is csatlakozott a Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat felhívásához, és szeptember 19-én sétára hívta az érdeklődőket.
Medgyaszay István életművét és az általa tervezett házakat Varga Péter mutatta be. Medgyaszay 1900-tól Otto Wagnernél tanult a Bécsi Műegyetemen, 1904-ben Malonyai Dezsővel és társaival Erdélyben a népi építészetet tanulmányozta, majd 1907-ben Párizsban Francois Hennebique-nél dolgozott, hogy megismerje a vasbetonépítés ottani eredményeit. Munkáinak fontos eleme a vasbeton szerkezet díszítése.
Művészetének jellegzetességeit a Kiss János altábornagy utcai házakon is szemügyre vehetjük. A falakat kívülről nem festette, hanem úgynevezett sraffozást húzott az anyagba, az ablakok alakjával és az erkély-babák népművészeti motívumaival díszített. A falképegyütteseket, sgraffitókat barátai, Márton Ferenc és Nagy Sándor festőművészek készítették (Nagy Sándor alapítója volt az angol Arts and Kraft mozgalom nyomán a magyar szecessziót képviselő gödöllői művésztelepnek).Hegyvideki_kozos_oroksegeink4Medgyaszay az erdélyi népi formakinccsel rokon vonulatot vélt felfedezni a keleti gyűjteményekben, 1911-ben Egyiptomban és Szudánban járt tanulmányúton, 1932-ben pedig Indiában. A „városi házakkal” egy időben tervezte a Baár-Madas Gimnázium épületét, ez a legnagyobb méretű megépült műve. A második világháború után reakciósnak nyilvánították; haláláig dolgozott, garázsokat tervezett.
A Kiss János altábornagy utcai házak felújítása 1998 óta folyamatosan, egymást követő szakaszokban zajlik, ami állandó pályázati aktivitást, saját erőt és persze türelmet kíván a tulajdonosoktól. Még két szakasz, és kész lesz a teljes homlokzatfelújítás. A Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat alkalmából ünnepeltek a lakók: új közösségi helyiséget avattak. Az 55-ös számú házban az épületben alkotó Hőgye Katalin és Jáger Margit keramikusok alkotásait állították ki, az 59.-ben pedig dr. Kovalovszki Júlia régész karikatúragyűjteménye volt látható. A program a Wéber István női kar koncertjével egészült ki.

Jókai-kerti kalandok

Jókai Mór meseszép birtokán egy kartondobozokból eszkábált, fekete lepedővel borított bunker áll. A különös építményből nevetéssel tarkított sikítozás hallatszik; belülről valaki folyamatosan nekimegy a falaknak. Kíváncsian odalépek a kijárathoz, hátha sikerül bekukkantani a térdemig sem érő labirintusba.

Ekkor hirtelen megfogják a bokámat. „Megvagy!” – kiáltja egy vékonyka hang. A pupilláim kikerekednek, valószínűleg el is sápadok kicsit.

– Bocsi, azt hittem az anyukám vagy – mondja a barlangsisakos fiú, akin látszik, nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen „áldozatán”.

– Jól megijesztettél! –válaszolok kicsit elcsukló hangon.

– Tényleg nem akartam! – mentegetődzik az ötéves Patrik.

– Ha már így összeismerkedtünk, mi van odabent? – kérdezem.

– Huh, nagyon sok dolog! Denevérek, barlangrajzok és homok is. Olyan belülről, mint egy igazi barlang.

– Denevérek? – érdeklődöm.

– Igen, de nem igaziak! Itt is van egy, nézd! – mutatja az igencsak valósághű műanyag állatot újdonsült barlangász barátom, aki a szüleivel együtt érkezett a Jókai-kertbe.Hegyvideki_kozos_oroksegeink3

A Kulturális Örökség Napja alkalmából a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a Magyar Madártani Egyesület és a Petőfi Irodalmi Múzeum megannyi programmal várta a kalandvágyó hegyvidéki családokat. Hatalmas népszerűségnek örvendett a „Kincskereső” játék is. A kicsiknek egy homokkal teli ládában kellett megtalálniuk az erdei állatkákat és azok táplálékait. Itt találkozunk a hatéves Biankával. „Nagyon tetszett a játék. Találtam őzfogsort, rókakoponyát és gyíkot is” – meséli büszkén a kislány, aki két testvérével vállalkozott az „ásatásokra”.
Nemcsak a kisebbek, az olvasni tudó iskolások is jól mulathattak a napfényes őszi délutánon. A Petőfi Irodalmi Múzeum ugyanis verskirakós játékkal hívta gondolkodni az érdeklődőket. Egyebek mellett Ady Endre, Radnóti Miklós, Petőfi Sándor költeményeinek, sőt Bye Alex egyik dalának mondatait is helyes sorrendbe lehetett állítani. „Jó ötletnek tartom ezt a játékot. Ha a fiamnak legközelebb verset kell tanulnia, bevetjük ezt a technikát. Szerintem sokkal könnyebb lesz így bebiflázni a tananyagot” – méltatja a feladatot Edit.Hegyvideki_kozos_oroksegeink2„Több száz látogatót sikerült regisztrálnunk. Az itt lévők jól érzik magukat, úgy gondolom, mindenki megtalálhatja a kedvére való elfoglaltságot” – értékeli a rendezvényt Előd Réka. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztályának vezetője végezetül megígéri, jövőre is élményekben gazdag szórakozásban lesz része azoknak, akik ellátogatnak Jókai varázslatos kertjébe.

B. A.–BM