Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Edzes_verseny_gyozelem

HSE – tájfutás: Edzés, verseny, győzelem!

A tájfutás az egyik legegészségesebb mozgásforma, karbantartja a testet és a szellemet is. Az egészen kicsik és idősebbek is űzhetik, sokak számára ezért igazi családi program – véli a Hegyvidék SE MOM tájfutó szakosztályának egyik lelkes támogatója, dr. Sárközy Gergely, akivel a sportág szépségei mellett a XII. kerületi tájfutóélet jövőjéről is beszélgettünk.

Ha valaki meghallja a tájfutás szót, azonnal sűrű erdőkre gondol. Tényleg erről van szó?

– Azért ennél kicsit többről! A tájfutás valóban „zöld” sport. A pluszt a helyszín mellett az adja, hogy a kijelölt pályát térkép és tájoló segítségével kell teljesíteni. Az erdőben ellenőrzőpontokat helyeznek ki, ezeket kell megadott sorrendben felkeresni. Az nyer, akinek ez a leggyorsabban sikerül.

Hogyan tudják felkelteni a gyerekek érdeklődését a sportág iránt, egyáltalán milyen kortól érdemes komolyabban foglalkozni a tájfutással?

– Alapvető feladatunk az utánpótlás-nevelés, hiszen onnan nőhetnek ki a jövő bajnokai. Éppen ezért rendszeresen ellátogatunk a kerületi iskolákba, bemutatókat tartunk a testnevelésórákon, a Normafán. Iskolai faliújságokon és újságokban is reklámozzuk a szakosztályunkat, a „MOM-os” tájfutást. Ami a kérdés második felét illeti, a futás része egészen kis korban elkezdhető, komolyabban azonban kilenc-tíz éves kortól lehet foglalkozni a sportággal. Ekkor már a bonyolult térképi ábrázolást is megértik a gyerekek. Először könnyű pályákat futnak; sokan barátokkal-barátnőkkel jönnek le, így lesz az erdőben futás és keresgélés közös kaland.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó tájfutó legyen? A fizikai vagy a szellemi felkészültség a fontosabb?

– Épp az a szép benne, hogy mindkettő! A tájékozódáshoz jó irányérzékre, kombináló képességre, a pályán folyamatos koncentrálásra, jó memóriára és gyors döntéshozatalokra van szükség. A futáshoz a gyorsaság és a kitartás is elengedhetetlen. Sokszor extrém terepen, térképet olvasva kell futni, ráadásul állandó tempó- és irányváltások, komoly szintkülönbségek nehezítik a versenyzők dolgát.

Hogyan működik a gyakorlatban a szakosztály, ha valaki jelentkezik, mire számíthat?

– Kezdőknek heti két edzést tartunk a Hegyvidék erdeiben és parkjaiban, a bázis késő őszig és kora tavasztól a Normafa, vagy a Martinovics-hegy, télen a tornatermek. További két terepfutó edzésen vehetnek részt a már elkötelezettebbek, míg a legjobbak mindennap edzenek. A budapesti kis versenyekbe hamar be lehet kapcsolódni, aztán jönnek közelebbi helyszíneken a hétvégi, majd az akár többnapos vidéki megméretések. A felsősök külföldi versenyeken is indulhatnak, később az ifi Eb-re, vagy a junior vb-re is eljuthatnak. Mikulás napja és a húsvét külön attrakció: az ajándék csokoládét csakis iránytű és térkép segítségével lehet megtalálni…

Szóba kerültek a versenyek, ezeken hogyan szerepelnek?

– Nincs okunk szégyenkezni, hiszen az elmúlt tizenöt évben tájfutóink több mint száz országos bajnoki címet nyertek, hat versenyzőnk végzett érmes helyen ifi Eb-n, sőt Eb-címet is szereztek. Tagjaink közül sokan kapták meg a „XII. kerület sportjáért” díjat. Az elmúlt évek legnagyobb sikerét az idei ifi Eb-n értük el: váltóban bronzot szereztünk, egyéniben pedig Gárdonyi Csilla és Sárközy Zsófia három számban is bejutott az első hat közé.

Mik a terveik, a legfontosabb célkitűzéseik?

– Egy mondatba összesűrítve: edzés, edzés és edzés, verseny, verseny és verseny. És persze minél több győzelem! Reméljük, hogy a nagyok jövőre is kijutnak az ifi Eb-re és a junior vb-re. A főiskolás-világbajnokságnak 2016-ban Miskolc ad otthont – talán hegyvidéki versenyző is képviseli majd a magyar színeket. A Hegyvidék SE rendszeresen szervez versenyeket, október közepén például mi leszünk az országos bajnokság házigazdái.

Mi kell ahhoz, hogy még jobban szerepeljen a szakosztály?

– Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a Hegyvidéki Önkormányzat és a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség gyakorlatilag teljes egészében fedezi az edzések, a hazai edzőtáborok és versenyek költségeit. A még jobb nemzetközi szerepléshez viszont külföldi edzőtáborokra és nagyobb külföldi versenytapasztalatra lenne szükség – minderre sajnos, szponzorok híján, nem nagyon van lehetőségünk. Egy saját atlétikaedző, valamint a többnapos versenyeken egy gyúró is nagyban segítené a felkészülésünket. Éppen ezért örömmel vennénk a kerületi cégek, magánszemélyek támogatását! Biztos vagyok abban, hogy a segítségükkel még szebb eredményeket érhetnének el fiataljaink.

sm.