A párhuzamok a színpadon találkoznak
A Gesztenye napok hétvégéjét mi sem zárhatná méltóbban, mint egy igazi különlegesség. Két nagy múltú együttes hangolja össze egy tőről fakadó, mégis eltérő zenei világát a MOM Kulturális Központ színpadán: közös koncertet ad az Amadinda és a Muzsikás.
A Muzsikás számos rendezvényen és táncházon húzta már a talpalávalót a XII. kerületben, míg az Amadinda szinte bérletet váltott a MOM-ba – s milyen jól is teszi!
„Nem feltétlenül populáris műfaj a miénk, ám az együttes arculatával meg lehet ragadni a nézőket, miközben maga a műfaj is meg tudja találni a saját közönségét” – mondja az Amadinda stílusáról lapunknak Holló Aurél. Ez az egyedi hangzásvilág ötvöződik majd a Gesztenye napokon a Muzsikás magával ragadó, fergeteges hangulatú népzenéjével.
Régóta a pályán van mindkét zenekar, több évtizede muzsikálnak. „Ám a párhuzamosok néha találkoznak – tartja Hamar Dániel, a Muzsikás zenésze –, és nem is mindig a végtelenben.”
Az idei évadban fennállása harmincadik évfordulóját ünneplő Amadinda a több mint negyven éve megalakult, ugyancsak legendás Muzsikással zenél tehát együtt. A kvartett a világ különböző tradicionális ütőhangszeres kultúráit kutatja és mutatja be, a Muzsikás pedig elsősorban a magyar népzenei hagyományokat ápolja. A két zenei univerzum, játékstílus találkozása szokatlan és izgalmas produkciót ígér, a zenészek érdekes színekkel gazdagíthatják egymás hangzását. A Kossuth-díjas művészcsoportok az európai és Európán kívüli, régi és újkori kultúrákat idézik meg, s életre keltik azokat a zenei formákat, amelyek letűnt vagy ma is virágzó civilizációk közösségi eseményeihez kapcsolódnak.
Az Amadinda és a Muzsikás sikere és hosszú pályája az egyéni szakmai felkészültségen túl alighanem a tagok egymás iránti bizalmán és magas szintű együttműködésén alapszik. Érdekes szimbóluma ennek az ütőegyüttes névadója, az amadinda, ez az Uganda területéről származó, xilofonszerű hangszer, amelynek két oldalára térdepelnek a játékosok, az egyik elkezdi, a másik pedig időben eltolva követi, hangjaival kiegészítve az első szólamot, mintha két fésű fogai illeszkednének egymásba. A MOM-ban szimbolikus értelemben a két együttes egy virtuális amadindán játszik, kiegészíti egymást, ugyanakkor képviseli saját egyéniségét, minden bizonnyal páratlan élményben részesítve a hallgatókat.
Nagyon régi ez a barátság, ami most a közös munkában ölt testet. „Amikor tervezgettünk valamilyen koncertet, és csak az egymásnak szóló öröm miatt hangszerekkel összejöttünk az Amadinda próbatermében, azonnal rávettük őket, hogy a Muzsikás 40 koncerten, a Sziget Világzenei Nagyszínpadán játsszák el az Othea című, fergeteges dobdarabjukat, ami egy polinéz népzenén alapszik. Hihetetlenül nagyot szólt! Utána elkezdtük tovább csiszolgatni a közös munkát. Egymástól függetlenül több zenészben is megfogalmazódott két szó: párhuzamok és kontrasztok. Tehát az, hogy a két zenei világ hogyan tudja ugyanazt és a teljesen ellenpontozott zenei effektust létrehozni. Óriási koncert lesz!” – ígérte meg a közönségnek még az első közös fellépés előtt Hamar Dániel.
Bizonyára nem csak e sorok szerzője várja kíváncsian, hogyan szól együtt a kalotaszegi, mezőségi és gyimesi zene a balinéz, polinéz dallamokkal, a jellegzetes ütős hangszerekkel. A tervek szerint hallhatunk improvizatív tételeket is. Ahogy a Muzsikás vallja: „A népzenének valamilyen módon közös a gyökere, mégpedig az, hogy a homo sapiens alkot egy zenét a közösségében, amit aztán a mindennapi életében használ. A homo sapiens érzései, gondolatai, vágyai, félelmei, örömei mély emberi érzelmek, ezek teljesen azonosak kortól és földrajzi helyzettől függetlenül, megvan a közös alap.”
Az Amadinda tagjai
Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán
A Muzsikás együttes tagjai
Sipos Mihály – hegedű, citera, ének, Porteleki László – hegedű, koboz, tambura, ének, Éri Péter – brácsa, kontra, mandolin, furulya, ének, Hamar Dániel – bőgő, gardon, dob, ének