Varosmajor_-_biztos_pont_mar_sportban_is

Városmajor – biztos pont már sportban is

A hitélet, a kultúra, a termelői piac után már sportban is biztos pont lehet mindenkinek a Városmajor. Egy végigsportolt nyár tapasztalatai az amatőr futótól.

Bevallom, eddig leginkább a közeli delikáteszboltban vásárolt finomságok elfogyasztása miatt jártam ide, de – talán pont az előbb említett édes percek okán – családom finom megjegyzéseinek hatására kénytelen voltam sportolási lehetőségek után nézni a kerületben. Mint újrakezdő futó, adta magát a park 585 méteres rekortánpályája. Főleg most, a meleg nyárban, hiszen végig árnyékos, nem unalmas vonalvezetésű, ráadásul külön sáv áll rendelkezésre a futóknak és a sétálóknak. Ezzel, valamint azzal, hogy megadott haladási irány van, ki is védték a sportolni vágyók közötti lehetséges súrlódásokat. És sportolókból van elég, akármikor érkeztem a pályára, futók mindig voltak. De nem csak futók.
Mivel eddig csak a templom mögötti asztalokig jutottam el, őszintén meglepődtem, mennyivel többet kínál a park, mint pusztán egy futókört, és milyen sokan járnak ide. A pálya szinte körbeöleli azokat a fantasztikusan kinéző gépeket, akadálypályákat, melyeknek feléről azt sem tudtam, hogyan is kell használni. Ha még érez magában erőt az ember, a szabadtéri fitneszgépeken nyújthat, erősíthet is akár. A gépek használatához segítséget kérhet a többi sporttárstól, vagy a tájékoztató táblákon is eligazítást kaphat. És ha nem hagyja valaki az értékmegőrzőben az okostelefonját, a táblákon QR kódok is segítenek, hogyan használjuk az eszközöket.
Voltam én is fiatal, de amit a parkourpályán műveltek, arra még gondolni sem mertem. Aki nem tudná, a parkour az a sport, amikor nekifutásból nagyjából mindenen átugranak, másznak, tetőkről tetőre ugrálnak. Nem tudtam, de igen komoly közössége lehet itthon is, legalábbis amikor ott jártam, mindig volt egy-két fiatal és kevésbé fiatal, akik hihetetlen dolgokat műveltek. Nem tudom, ki izzadt jobban a nagy kánikulában, ők, akik csinálták, vagy én, aki néztem.
Bár nem új építésű, de a kosárpályán és a nemrég átadott teniszfalnál is folyamatosan vannak, pár hét után már ismerős arcok köszöntek vissza mindkét helyről. A falra már ráfért egy alapos festés; ugyan nem hiszem, hogy a szépkorú úriembert, aki, bármikor mentem, ott játszott, nagyon zavarták a vele írásban kommunikáló graffitisek, de tény, hogy az új dekoráció nagyon illik a „sportsarok” hangulatához. És bár a kosárlabdához sosem volt affinitásom, futás közben hallgatva a játékot nem is biztos, hogy kell hozzá más, mint lelkesedés és jó társaság. Jó társaság pedig van a Városmajorban!
Pár hét után is nyilvánvaló, hogy a bő egy éve átadott Városmajor funkciói kibővültek. Jó érzés ide járni, futni, kondizni. A csomagmegőrző és a toalett tiszta, a környezet rendezett, és bár tömeg nincs, soha nem vagyunk egyedül. Aki nem elég kitartó, vagy elunja a futás monotonitását, könnyen megtörheti a fitneszsarokkal, egy kis „felnőttmászókázással” vagy barátok közti kosarazással.
Itt a szeptember, a fürdőruhaszezont felváltják az ősz gyönyörű színei, a kánikulát a tökéletes futóidő. Nemcsak emiatt érdemes tiszteletünket tenni a rekortánon, de akkor is, ha egyszerűen csak egészségesek akarunk maradni, és nem szeretnénk messze menni. Ezért sem értem azokat a vandálokat, akik újra meg újra megrongálják a futókörön elhelyezett információs táblákat…

L. A.