A Hegyvidék helytörténeti irodalma - Siklóssy László: Svábhegy
Számtalan kiadvány, könyv látott már napvilágot a Hegyvidék múltjáról. A legrégebbiek a 20. század elején születtek, s azóta szinte folyamatosan jelennek meg a különböző népszerűsítő, vagy tudományos igényességgel összeállított munkák. Új sorozatunkban ízelítőt adunk ebből a gazdag irodalomból; valamennyi itt bemutatott kötet megtalálható a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény könyvtárában.
Siklóssy László a két világháború közti időszak Budapestjének meghatározó alakja volt. Ügyvédként végzett, de az utókor inkább helytörténeti munkái révén ismerte meg nevét. Számos könyvet írt a főváros történetéről, ezek közül talán a legsikeresebb az 1929-ben megjelent Svábhegy című monográfiája.
A kötetet a címlap szerint „a svábhegyi nyaralásnak száz esztendős s a Svábhegyi Egyesület alapításának negyven esztendős emlékére” adta ki a Svábhegyi Egyesület. Az előszó kiemeli, hogy a Svábhegyet a természetben kell megismerni, és „ezt előkészíteni, megkönnyíteni, barátságot vagy emlékezést maradandóvá tenni: szintén egyik feladata a könyvnek, amelyet igyekeztünk a lehetőségekhez képest szépen kiállítani”.
A szerkesztők Haranghy Jenő festőművészt kérték fel, hogy képeivel illusztrálja a művet. A korabeli – mára forrásértékű – fotók és a kézi műalkotások által vegyesen díszített könyv méltán örvendett nagy népszerűségnek a maga korában, a későbbi évtizedekben pedig példaként állították más helytörténeti szerzők elé.
Egy rövid földrajzi áttekintést követően a budai hegyek középkori világába csöppen az olvasó: megelevenedik Mátyás király vadaskertje, valamint a szőlőművelés kezdete. Bár első látásra ismeretterjesztő irodalomnak tűnik, mégis alapos levéltári kutatómunka rejlik az egyes fejezetek mögött. Részletesen leírja a törököt követő idők etnikai „csatározásait” a rác és a sváb telepesek között, amik ingatlanszerzésekben nyilvánultak meg, és rámutat arra: hajszálon múlt, hogy ma nem Ráchegy néven ismerjük a kerület egyik meghatározó tájegységét.
Vajon mit szólt volna Jókai Mór és báró Eötvös József, a Svábhegy két leghíresebb lakója, ha szembesül azzal, hogy Siklóssy A bohém Svábhegy című fejezetben említi őket, együtt a kirándulókkal, a mulatóhelyekkel és a színivilággal…? Igaz, Eötvös nyaralójából tulajdonosa halála után híres vendéglő lett.
A könyv időrendben haladva mutatja be mindazokat a témákat, amik a kezdetektől a kötet szerkesztésének zárásáig fontosak a Svábhegy életében. A szerző az aktualitásokkal is foglalkozott, hiszen a golfpálya, a Konkoly-Thege-féle csillagvizsgáló létrejötte vagy a terület vízellátásának kiépítése mind-mind friss esemény volt az 1920-as években.
Külön említést érdemel a kiadvány gazdag fotóanyaga. Az oldalakat lapozgatva feltűnik a sváb falu a parasztházaival, az Erzsébet-kilátó az avatási ünnepségen elegáns cilinderes urakkal vagy a Svábhegyi Szanatórium a pálmafás fogadótermével.
A kötet ma már nehezen beszerezhető, árveréseken borsos áron kel el egy-egy eredeti példány. Mivel azonban 1987-ben újranyomták, így könnyen hozzájuthatnak mindazok, akik nem ragaszkodnak az 1929-es kiadáshoz.
(ba)